Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

Epilógus

*Másfél évvel később*

Sietve szedtem a lábaim, kezemben a hatalmas csokorral, amit feleségemnek szántam, eme nagy esemény alkalmából. Sajnos kezdésre nem tudtam oda érni, de úgy tudtam, még nem végzett, így nem féltem, esetleg megharagszik rám, hogy nem értem időben oda. Váratlanul jött közbe a megbeszélés, így csúsztam a napi programmal, s féltem, lekésem ezt a fontos napot az életében. 

Azt sem tudtam, hirtelen merre kellene mennem, néztem minden irányba, majd mert miért ne, jobbra indultam, mintha az az irány szimpatikusabb lett volna. Kapkodva kerülgettem az embereket, mintha csak egy akadálypályán mennék végig, majd megláttam hirtelen hátulról a szüleim s a lány szüleit is, amint izgatottan ácsorognak egymás társaságában. Én akartam lenni az első, aki majd gratulál Neki, éppen ezért próbáltam elkerülni az izgatott szülőket, de sikertelenül, anyám kiszúrt azonnal. 

-Jin! Hol voltál? - kérdezte dühösen. - Már majdnem két órája tart az egész! Ez egy hatalmas mérföldkő az életében, s pont te késel el? Miattad történt minden! 

-Nem direkt volt, oké? - húztam fel az orrom. - Én is fontos ember vagyok, nem jókedvemből késem le a feleségem diplomaosztóját. Egyébként meg, ideértem nem? Volt már?

-Nem, most jönnek majd az orvosisok - furakodott az egész pereputty előre, hogy tisztán lássuk az eseményeket. Azonnal kiszúrtam gyönyörű feleségem, ahogyan halkan beszélgetett a barátaival, fején azzal a jellegzetes kalappal, s izgatottan toporgott a lépcső előtt, ami a színpadra vezetett, ahol majd megkapja a diplomáját. Szívem hevesen dobogott, ahogyan eszembe jutott, hogy másfél éve, mikor megszereztem neki a felvételi papírokat, mennyire nem gondoltam, hogy tényleg eljön ez a pillanat. Fél évet készült arra a végzetes vizsgára, amin egyébként átment, majd egy éven át gyakornokoskodott a kórházban, s most azon van, hogy pillanatokon belül doktor lehessen belőle. 

A nevek felolvasása meg is kezdődött, s görcsösen szorítottam a csokrot, ahogyan vártam hogy felhívják a színpadra, s megkaphassa azt, amit annyira várt évek óta. Szememmel követtem a mozgását, s akaratlanul is eszembe jutott az a pár év, amióta ismerem. Egy nap betette a lábát az életemben, azonnal nyomot is hagyott benne s most itt állok, a feleségemnek hívom, este hazaviszem a közös házunkba, ahogyan egy ideje már teszem. Minden alkalommal pont annyira hihetetlen, mint először volt, de most már el sem tudnám képzelni a napjaim nélküle. 

-Dr. Park Haeun - hallottam meg hirtelen a nevét, mire tapsvihar tört ki az egész teremben. Boldogan csapkodtam a tenyereim össze, mint valami fóka, mikor mellettem valaki elüvöltötte magát. 

-Igen! Az én lányom! Az én lányom orvos lett! Igen, Haeun kicsim, apa büszke rád! - őrjöngött a férfi torka szakadtából, mire a mellette álló nő felhorkant. 

-Hogy mit nem mond. Talán körülötte az a másik ötven diák nem orvos? - kérdezte sértetten, ebből azt szűrtem le, valószínűleg az ő gyereke is ebben a sorban álldogált. 

-Én a maga helyében legalább ennyire örülnék a gyerekem sikerének. Úgy áll itt, mintha kivégzést néznénk! 

-Seggfej... - morgott a nő és hátat fordítva nekünk odébbállt.

-Búvalbaszott! - kiáltott utána a pali, s főorvos létére néha megkérdőjeleztem az értelmi színvonalát. 

Mosolyogva lőttem egy fotót a lányról, bár sok minden nem látszódott, nem zavart, majd csinálunk képet, ha vége az egésznek. 

-Mit kap ajándékba? - kérdezte anyám izgatottan. Hogy Haeunnak jó sora legyen mellettem, teljes mértékben a szívére vette. Ha születésnapja volt, azonnal felhívott, felköszöntöttem e már a "Drága menyét". Ha sok időm volt, mert Taehyung dolgozott helyettem, azonnal számon kérte rajtam, vajon a "Drága menyével" töltöm e minden időmet. Amennyire örültem kettejük kapcsolatának, annyira volt elegem abból, hogy azt hiszi, nem tudok a feleségemről rendesen gondoskodni anélkül, hogy belepofázna minden pillanatban.

-Ha ennyire tudni akarod, akkor Thaiföldre viszem pár napra, addig Tae tartja a frontot. Ott valószínűleg fürdeni fogunk, megnézni a legszebb helyeket, pihenni, meg bármit amit csak ő szeretne. Egyszer-kétszer kidöngetem belőle a lelket, majd hazajövünk - vontam vállat. Részletes beszámolót akart, megkapta. 

-Az én kislányom - sóhajtott az apja szívére tett kézzel. - Ilyeneket hallani róla...

-Annyira azért nem kicsi - nevettem fel. - Akkor legalábbis nem kicsi, mikor alattam kell sikítania örömében - vihogtam fel, s bár a szülői társaság nem igazán értékelte poénom, magam mellé képzeltem Hoseokot, hogy ő velem együtt szórakozzon.

Miután minden végetért és lehetőség nyílt arra, hogy végre gratuláljunk a friss diplomásoknak, sietve mentem Haeun elé, s amint odaértem, felkapva az ölembe, megforgattam a levegőben. Nevetve kapaszkodott a nyakamba, amint pedig letettem már hajoltam is hozzá, hogy egy csókot adjak neki. 

-Annyira büszke vagyok Rád! - húztam magamhoz a derekánál fogva. - Tessék, elérted a célod és az álmod Dr. Park - simítottam végig a haján, mert már nem volt rajta az a sapka. 

-Köszönöm, hogy mellettem voltál és támogattál, hogy eljussak ide - hajolt mellkasomra lehunyt szemekkel. - Alig várom, hogy dolgozni kezdjek.

Sunyi mosollyal a fejemen hajoltam a füléhez, hogy más ne hallja, amit mondok neki.

-Mi lenne, ha vennék neked egy szexi kis orvos ruhát, amiben aztán Thaiföldön megvizsgálnál, vajon rendben vagyok e? - kérdeztem ártatlan szemekkel. - Mostanában betegnek érzem magam. Doktornéni tessék megvizsgálni mindenhol - pislogtam rá, mire beharapva a száját, bólintott.

-Ha jó kisfiú leszel és türelmesen hagyod, hogy végezzem a munkám, kapsz jutalmat - kacsintott, mire nem foglalkozva a körülöttünk lévőkkel, fenekébe markolva húztam közelebb magamhoz,s  úgy csaptam le ajkaira teljes boldogsággal. 

Ha úgy vesszük, az elmúlt évek során mindenki kívánságát teljesítettük. Én megnősültem, Haeun elvégezte az orvosit. A szülei kibékültek egymással, s bár az enyémek unokát még nem kaptak, jelenleg elégedettek azzal, hogy az idősebb fiuk is végre megtalálta a boldogságot. A legjobban mégis úgy éreztem, hogy én jártam. Nemcsak megváltoztam s megtanultam szeretni, megtanultam értékelni mindenemet, amim csak van. S ahhoz, hogy ennyit fejlődjek, hogy egy jobb emberré lehessek, csak arra volt szükség, hogy megtaláljam álmaim nőjét.

--------------------------------------

Jaj, jaj, jaj, de fáj a szívem. Tökre szerettem írni ezt a sztorit, olyan érdekesre sikerült szerintem, s büszke vagyok arra a hatalmas jellemfejlődésre, amin Jin keresztül ment. Szerintem az ő karaktere teljesedett ki a legjobban. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy Haeunt ennyire szeretni fogjátok, néha olyan kommenteket kaptam, ha valami nem úgy történt vele, ahogyan akartátok, hogy ott tartottam nem is folytatom vagy fél évig és akkor lehet okkal utálni XD De végül mielőtt ismét visszamegyek egyetemre, ezt is befejeztem. 

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a sztorit, ha szavazott, ha nem, ha kommentelt, ha nem, mindenkinek aki megleste akár egy részét is!!! Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien szerették, örülök, ha tetszett Nektek! Szeretlek Titeket nagyoon!!! <3 

Bár ezt a könyvet befejeztem, ha valaki szeretne tőlem olvasni még, jelenleg két Jungkook történet olvasható az oldalon, illetve minden más ami be van fejezve! Az egyik egy kicsit durva témájú, az erőszakról szól, aki nem bírja annak ajánlom a másikat, az humorosabb már az is hatalmas tanulságot rejt magában. Ha egyik sem érdekel, akkor azt köszönöm, hogy itt voltatok velem ennél a sztorinál <3 

SZERETLEK TITEKET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!