Álmaim nője(Jin) ~ Befejezett

24.

-Haeun, ne! - pattantam fel és kaptam a lány után, sikertelenül. Kettőt sem kellett pislognom, Yuna már a konyha csempéjén fetrengett, száját döbbenetes frekvenciájú visítás hagyta el, miközben ide-oda dobálta magát a földön. Két kezével kapálózni próbált, de nem sok esélye volt, Haeun mind a kettőt elkapva, ujjait a csuklókra zárta, miközben zihálva ült rá a másik csajra. Normál esetben őrjöngve szurkoltam volna valamelyiknek, közben sebesen tárcsázva Hoseokot, hogy csajbunyó van - csak mert előfordult már - majd megkértem volna őket, legyenek szívesek lekapni a pólót, csak hogy mindent tisztán lássak - csak a zsűrizés érdekében, semmi több - miközben vizet öntök rájuk, hadd tapadjon minden. 

Jelen esetben viszont félelmet éreztem, egyrészt mert féltettem Haeunt több okból kifolyólag is. Egyrészt, ha valamit csinál a japán majommal, akkor nem lesz ki elvégezze a munkát, amihez én túl lusta vagyok. Másrészt, nem kizárt, hogy Yuna feljelentést tett volna, ami rohadtul nem kedvezett volna senkinek sem. Engem anyámék azonnal kizárnak, nemcsak a cégből de talán még a vagyonból is, amiért hazudtam, Haeunt pedig lesittelik, és akkor oda az egész folyamatban lévő kapcsolatunk. Meg nem kell egy ilyen botrány a jól menő vállalatunknak. 

Tapasztalatból tudom, nem érdemes verekedő lányok közelébe menni, mert akkor is én sérülök meg, ha egyébként nem nekem szánják a repülő pofonokat. A nyakam miatt pedig pláne nem akartam beleavatkozni, így csak számat rágva, rettegve figyeltem, mi lesz a végkimenetel. Persze, hívhattam volna segítséget, de azért kicsit élveztem az előttem folyó premier akciót. A legnagyobb meglepetésemre viszont Haeun nem ütött. A kisujját sem emelte meg, nem bántotta az alatta lévő lányt. Fél kezével Yuna csuklóit szorította, másik kezével pedig belenyúlt a földön heverő szatyorba, és kivett belőle egy dobozt. A műanyag megrepedt, ahogyan korábban lehuppant a földre, s szivárgott belőle a narancssárga szószos lötty, ami történetesen Yuna hajában landolt. 

-Ne! - sipította. - Három órán át sütöttem, hogy tökéletes legyen! Ez szójaszósz! - sikított, miközben a büdös, sós, fűszeres lé egyenesen a tincsei közé lett pakolva. Haeun mesterien dekorálta az alatta fekvő lányt, arcára, nyakára, mindenhova kent egy kicsit abból, ami éppen a kezébe akadt. - Te kígyó! - sziszegte dühösen, de nem ellenkezett, mint aki beletörődött a sorsába. Szemei azonban tágra nyíltak, mikor Haeun keze a ruháihoz értek. 

-Ne! A blúzomat ne! Ez Versace, ilyet nem lehet kapni akárhol! - vergődött, mint a partra vetett hal, de késő volt, Haeun nemes egyszerűséggel beletörölte a kezét a drága felsőbe.

-Drágám, ez utánzat - legyintett Haeun mielőtt felállt volna. - Ha a világ összes pasijával kefélsz sem lesz elég pénzed arra, hogy eredetit vegyél. 

Kezemet nyújtva segítettem fel kamunőmet a földről, aki mosolyogva nézett le munkájára. 

-Látod - mutatott végig a földön kiterült másik női egyeden. - Most legalább vagy annyira koszos, és büdös, és undorító, mint egy útszéli "csöves". Érezd a törődést, ahogy végigmész az utcán. Remélem egy kóbor kutya megkóstol - fordított nekünk hátat, majd felment az emeletre, kezét maga mellett tartva úgy, hogy ne koszoljon össze lehetőleg út közben semmit. 

-Te félkegyelmű! - szólt rám Yuna dühösen. - Nekem nem segítenél felállni? Egy egész menü lett rámkenve! - csattant fel, mire szórakozottan neki is nyújtottam a kezemet, és felhúztam a földről. Amilyen vékony volt, annyira volt nehéz. Sosem értem a nőket...

-Takarítsd össze - mutattam a kiborult dobozokra.

-Én ugyan nem. Takarítson össze az a boszorkány! Ő támadott rám! 

-Mert provokáltad. Takarítsd össze - mondtam ismét. 

-Nem! Nem az én hibám, teljesen meghibbant! És te egy ilyet választasz helyettem...

-Nem helyetted választottam - mosolyodtam el finoman, majd ismét komorra váltottam az arcom. - Sosem voltál a listámon. Még egy éjszakát sem töltenék el veled, inkább vágják le minden lógó végtagom - közöltem vele unottan, majd belerúgtam az egyik dobozba. - És utoljára mondom, takaríts fel vagy repülsz. Idejössz a házamba, inzultálod a menyasszonyomat és még neked áll feljebb. Azt ajánlom sürgősen vegyél vissza ebből a viselkedésből, mert nem tolerálom. Még egyszer beteszed ide a lábad a kérésem nélkül, aznap ki vagy rúgva. Világos voltam? 

-Te sem kellesz ám nekem - vágta oda sértetten, mire csak megvontam a vállam és Haeun után indultam. Tekintettel arra, hogy a fürdőt üresen találtam, a szobája felé vettem az irányt, az ajtóban viszont megtorpantam. Az ablak előtt állt, nekem háttal, de tisztán ki tudtam venni alakjáról, hogy sír, nem beszélve arról, hogy hallottam is. Szívem összetört a látványra, hiszen gyűlöltem az érzést, amit az váltott ki belőlem, ha sírt vagy ha szomorú volt. Sokáig gondolkodtam, vajon mi lenne most a helyes teendő, végül úgy döntöttem, megvígasztalom. Azt akartam, hogy tudja, rám számíthat. 

Lassan közelítettem meg, hogy ne ijedjen meg, majd karjaim kereszteztem a hasánál. Megfordult ölelésemben, homlokát a mellkasomnak döntötte, vékony karjai pedig átfogták derekam. Feltűnt, hogy már egy hónapja van nálam, eszik rendesen, mégsem hízott egy grammot sem. Megijesztett, mennyire vékony, törékeny és karcsú volt, aggasztott, hogy nem akar husisabb lenni, pedig igencsak ráfért volna. Csak nem beteg? 

-Ez a te hibád - suttogta megtörten, miközben rázta a sírás. Szomorúan simítottam végig a haján, közelebb húzva magamhoz, bár nem tudtam, mégis mi közöm lenne Yuna hisztériájához. - Ha nem hozol az életedbe, ez nem történik meg. Én nem tartozom ide Jin - válaszolta meg ki nem mondott kérdésem, mire még szorosabban fogtam. 

-Miről beszélsz? Pont hozzám illesz, tökéletesen festesz mellettem. Nem mondja meg rólad senki, milyen a háttered - toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek, ami tele volt csalódással, fájdalommal, szomorúsággal, bánattal. Hirtelen nem is éreztem magam alkalmasnak arra, hogy tekintetébe fúrjam enyémet, éppen ezért nyakára tévedt a tekintetem. Kulcscsontja annyira kiállt, félő volt átszúrja a vékony bőrt. 

-Sosem fogok passzolni hozzád. Különböző világból származunk. El akarok innen menni. Már nem akarok ennek az egésznek a része lenni - sóhajtotta, de megmelengette a szívem, hogy fejét a mellkasomra fektette, mintha csak a szívem dobogását hallgatta volna. 

-Még egy este - válaszoltam. - Még egy összejövetelre gyere velem el, és aztán elengedlek - válaszoltam szomorúan, nem érezve elég bátorságot ahhoz, hogy magamnál tartsam. 

-----------------------------------

Gyerekek, valaki megnézte már a Mandalorian-t?