Álomvilág

38. Fejezet

Nagy kacagást és egy ordító hangot halottam. A hátamra fordultam és egy ugráló gyerekkel találtam szembe magam. Mögötte egy fiú futott felénk. Természetes vörös haja az ég felé meredezett és minden lepésre hullámzott. Mérgesen felkapta a fiút és a hóna alá csapta.

- Bocs. - vetette oda és már fordult is el tőlem

- Hé! Tudnál segíteni? - szóltam utána

A srác megtorpant és visszafordult felém. A kisfiú még mindig a hóna alatt himbálózott. Az arcán egy igazi csibész mosoly terült el. Igazi kis gazfickó. Nyöszörgött mikor lerakta a földre és azonnal levágta magát a földre durcázni.

-Állj fel. - rángatta fel a nagyobbik

- Szóval, tudsz segíteni? - kérdeztem megint

-Attól függ. Ki és mi vagy? - húzta össze a szemét

- Rose vagyok és párduc. Zack, a farkas a barátom

-Ismered Zacket? - emelte fel a szemöldökét

- Igen, miért ilyen nagy dolog ez?

- Mióta meghalt a volt kiscsaja nem nagyon barátkozik. Csoda ha egyáltalán hozzászól valakihez- mondta lenézően

- Miért nem kedveled? - néztem rá az egyik szemöldökömet felhúzva

- Vannak emberek, akiket kapásból utálok. Ő közéjük tartozik. Csak Tim miatt szóltam egyáltalán hozzá. - emelte fel a kis srácot - Ő mentette meg

A kisfiú mintha megint átélte volna a történeteket, a szemei nagyra kerekedtek és a srác nyakát átkarolva belefurta a fejét a nyakába.

- Gideon vagyok. - bicentett - Miben kéne segíteni?

- Zacket elrabolták. Valami vízesésnél van, és a térkép nem mutat átkelőt a folyónál, de valahogy muszáj átjutnom. Biztos tudsz valami titkos hidat.

- Fingom sincs semmilyen hídról. Véletlen keveredtünk erre. Mivel odaát madarakat láttam, kétlem hogy lenne itt bármi. Ha Timet vissza tudjuk vinni, utána elviszlek valakihez aki tud segíteni.

- Azt nagyon megköszönném

Elindult vissza az erdő mélyébe és a kezével intett hogy kövessem. Utánuk kocogtam és mellettük sétáltam tovább. Tim Gideon kisujját szorongatva ugrált. Mintha misen történt volna az előbb.

- Ti milyen állatok vagytok? Ilyen szemszínt még nem láttam. - biccentettem a barna szeme felé

-Lovak. Tudom unalmas, de otthon az életünk a lovak. - vonta meg a vállát.

- Dehogy unalmas, szerintem vagány. - öklöztem a vállába - Mióta vagy itt?

- Timmel testvérek vagyunk és egyszerre ért minket a baleset körülbelül fél éve, csak sajnos az erdő két végébe keveredtünk. Nagyon hálás vagyok a barátodnak. Hihetetlen nagy pánikba estem, hogy nem volt Tim mellettem. Erről a helyről már tudtam, a legjobb barátom, már évek óta itt van, de nem gondoltam, hogy egyszer idekerülünk.

- A szüleid tudják, hogy van egy ilyen hely?

- Meghaltak, mikor mi is szenvedtük a balesetet. - komorodott el a tekintete

- Oh, sajnálom, de akkor kinél vagytok?

- Senkinél. 20 éves vagyok, magunkat tartjuk el. Szerencsére anyagi gondok nincsenek, de nehéz szülők nélkül. - húzta el a száját - Itt vagyunk.

Egy fákkal körülvett mezőre érkeztünk, közepén egy tetővel, ami alatt gyönyörű lovak álltak. Tim felkacagott és nekifutásból átváltozott egy sárga csikóvá és oda vágtázott egy kecses szürke felnőtt lóhoz.

Remélem tetszik nektek. Nem lett olyan hosszú, de több mint a semmi ☺️ Ha bármi hozzáfűzni valótok van ne tartsátok magatokba!
Pusz SziL. ♥️