Álomvilág

◼2. Fejezet◼

"- Van tipped hogy én mi lehetek?- rám kapta vörös szemit, és egymást szemébe nézve válaszolt."

- Valami új.

- Valami új? Az mit jelent?- néztem rá kérdőn.

- Új faj. Eddig az emberek mindig az erdőn kívülre jutottak. Te viszont a közepébe.- mutatott körbe- Vagy nagy baleseted volt, vagy annyira különbözöl a többi embertől a másik világba, hogy itt egy új fajt alkotsz.- röhögött.

- Ez nem vicces. Miért lennék különböző a többitől?

- Csak nézz magadra, narancssárga a hajad.- fogott meg egy tincset, és undorodva emelte fel, s dobta vissza.

- Mi bajod a hajammal?- sértődtem meg

- Rossz emlék köt ehez a színhez.- nézett rám.

- Megtennéd légyszíves hogy eltünteted a rikító vörös szemed?

- Mi bajod a szememmel?- próbálta utánozni a hangom, nem sok sikerrel.

- Szeretnék úgy beszélni veled, hogy mikor rádnézek, ne fossam össze magam.

- Hát az szívás kislány, mert ezt nem tudom eltüntetni.- vigyorgott.

- Miért nem? Nem egy Alfa vagy?

- De nem vagyok képes mindenre. Ha pedig zavar, akkor nemkell nézni.- tárta szét a karjait.

- Jólvan. Eltudod mondani merre van a kifelé vezető út?- tápászkodtam fel.

- Azt már nem.- ugrott fel.- Nem mész te sehova.- ragadta meg a kezem.

- Miért?- néztem a vörös és egyben rémisztő szemébe.

- Mert fogalmam sincs mi fog válni belőled. Márcsak az kéne hogy az egész erdőmet elpusztítsd. Szépen velem jössz, és addig velem maradsz, amíg át nem változol.- kezdett el rángatni

- Hova megyünk?

- A barlangomba.- morogta az orra alatt

- Kérdezhetek valamit?

- Mióta megismertelek egyfolytában kérdezel. Úgyhogy, nyugodtam.- forgatta meg a szemét.

- Ha mind valami balesetben kerültünk ide, akkor csak pár napig vagyunk itt aztán visszamegyünk és folytatjuk tovább az életünket?

- Nem. Ha egyszer idekerültél, akkor minden este, mikor elalszol újra visszajössz.- magyarázta.

- Értem. Te mikor kerültél ide elősször?

- Két éve.- suttogta.

- Oh. Mi történt?- néztem a földet.

- Motor baleset. Komába voltam elég sok ideig. Addig pedig jól kiismertem az erdőt. Mint mondtam mindenki az erdőn kívülre kerül. Majdnem mindenki.- emelte fel a mutató úját- Nagyon, de tényleg nagyon ritkán az új fajoknak a vezetőjük az erdő közepére kerül. Úgy mint én, és te.

- Na várjál.- ráztam meg a fejem- Akkor te azért kerültél az erdőbe mert egy alfa vagy. Ez világos. És én akkor azért kerültem ide mert énis egy vezető vagyok? Na de minek a vezetője?

- Na ez az amit nem tudok. Reggel majd minden ki fog derülni.

- És még egy kérdésem van. Vagy talán kettő.- gondolkoztam el.

- Ne kímélj.- röhögött.

- Valaminek a vezére leszek. De minek? Egy kitalált faj leszek vagy egy olyan ami már létezik a másik világba?

- Egy olyan ami a másik világba már létezik. Mint látod én farkas lettem.- mutatott magára.- Bármi lehetsz. Majom, zebra, egér. A lényeg az hogy a személyiségedet fogja tükrözni. A másik kérdés?

- És mi az hogy nagyon ritkán kerülnek a közepére? Hisz rengeteg faj van a másik világba.- értetlenkedtem

- Általába beilleszkednek az itt lévő fajokhoz. És azért mondtam hogy nagyon ritkán mert tényleg nagyon ritkán jönnek az újak.- nevetett fel

- Ki volt az utolsó?

- Héj. Ez már három kérdés volt.- mutatott felém

- Nemár. Léci.- néztem rá nagy szemekkel.

- Én voltam.