Tenger a tengerben

Book of Love

Book of Love

Csak délután fél egykor mászok ki az ágyból. Az öcsémet már régen elvitték az óvodába. Anyám a helyi kultúrházban dolgozik. Dylan azonban itthon van, és nincs egyedül. Hangok hallatszanak a nappaliból. A mosdóban csak összefogom a hajam, fogat, és arcot mosok, felöltözök. De nagyon fáradt vagyok. Dylan hajnali háromra hozott haza, és már nagyon készen voltam. A konyhapultnál Ace áll. Most épp fénymásolt lapokat pakolgat. Annyira friss. Hogy bírják ezek az éjszakai életet? Hétről hétre? Engem kicsinált ez az egy éjszaka is. Ace lendületes, és lelkes, szokásos kapucnis felsőjében van.

- Nekem mégiscsak ez tetszik - bök az ujjával az egyik lapra. Dylan kávét kortyolgatva figyeli.

- Elég lepukkant környék - kommentálja.

- De van udvara! Legalább - erősködik Ace. Most, hogy érettségire készülős hónapban vagyok, és tartósan anyáméknál cuccoltam be, meglepődöm, hogy Ace hét közben is itt van, nálunk. Kétlem, hogy anyám tisztában lenne vele, mennyit dekkol nálunk. Mintha észre sem vennének. Ennyire átlényegültem volna egyetlen éjszaka alatt? Szellemalakot öltöttem? Az előszobai tükörben látom magam, tehát mégiscsak épkézláb emberi lény vagyok.

- Öhm...sziasztok - nyekergem esetlenül. Dylan csak biccent, Ace oda sem figyelve odaböki:

- Csá! - de Dylan reakcióit várja. - Nem néz ki olyan durván, jó hát ezek a színek éppen nem a legjobbak. A zöld szobát kapásból átfesteném, tök mindegy milyenre, mondjuk kórházi fehérre, de amúgy okés nem?

- Nem tudom. Olyan mintha csövesek lakták volna, vagy egy kutyafalka. Mi van ott a sarokban? Az valami hányás?

- Mi? - Ace megdörzsöli a papírt. - Voltam kint, szerintem ez nyomdahiba. Na... nagyon gáz?

- Hát, én tuti nem költöznék ide - jelenti ki Dylan.

- Fene a jó dolgodat. Na mivan Pipő!? Még csak be sem álltál rendesen, mégis úgy nézel ki, mint akin átmentek páran - úgy beszél hozzám, hogy közben rám sem néz. Mikor nézett meg? Annyira utálom!

- Öhm....kösz. Tudtátok, hogy a folyamatos éjszakai munkarend elvesz az életetekből, legalább két évet? - jegyzem meg.

- Egyél! - szól rám Dylan. Vonakodva a hűtőhöz csoszogok és belenézek. Mit egyek? Anyám mindig pirítóst reggelizik. Már a gondolatra is felfordul a gyomrom. - Van pizza, Ace hozta! - mutat az étkezőasztalra Dylan, és elhúzza Ace elől a lakások fényképes ismertetőjét. Már látom mi ez. Ace két kupacot hozott.

- Költözöl? – kérdezem, és felemelem a pizzásdoboz tetejét, és kiemelek egy szeletet, ami már teljesen elhűlt.

- Ja, kitették a szűrömet. Egy másik albérletet keresek. A másikban kicsit... sok koszt termeltem... - vakkantja Ace, de Dylant bámulja. - Megnézed te is?

- Egy csomó drogos lakik arra, meg olyan fura alakok. Nem tudom Ace... Figyelj nekem el kell mennem Chrisért, lesz most valami műsor a kultúrházban Marianne-nál.

- Utána? - kap a szón Ace.

- Jó. Akkor Chris, kultúrház, kinézek a házhoz. Ott találkozunk - adja be a derekát Dylan.

- Várj! Úgy volt, hogy ma fodrászhoz viszel, és könyvtárba akartam menni! Két tételem teljesen hiányzik - szólok közbe.

- Ezek a hülye szervezések - Dylan a falinaptárunkhoz lép, és keresi a cetliket. - Nézd itt nincs fodrászat! A könyvtárba bedoblak, ahogy megyek Chrisért!