Tenger a tengerben

Here she comes again

Here she comes again

A kaputelefon zavart meg minket aznap este, ahogy anyumék beütötték a kódot. Ace a lépcsőn ment le, míg anyumék a lifttel jöttek felfelé. Fogalmam sincs, hogy Dylan látta-e Ace autóját valahol. Egész este a klub honlapját bújtam, s kerestem, hogy mikor lesz Ace legközelebb a klubban. Ace aznap este cserepesre csókolta a számat. De nem ment tovább. Kicsit hiányoltam is tőle, hogy nem esett nekem, nem volt rámenősebb. Ace estjén Dylan délután négykor indult a klubba. Most, hogy itt állok a sorban, hogy bejussak, kicsit bánom, hogy nem vele jöttem. De elég nehéz lett volna indokot találnom. Ace pedig nem hívott. Én viszont találkozni akartam vele. Meg sem álmodtam, hogy ilyen nehéz bejutni egy közönséges klubba. Bent már javában tart a buli. Vajon éjfélig bejutok még? Bágyadtan dőlök a gyárépület mocskos, grafitis falának, ami enyhén nedves a kora esti esőtől. Előttem egy szakállas pasi áll, szemüvegben és hátizsákkal. Nem sok szót hallottam tőle eddig. Elég türelmesen várakozik ő is. A mögöttem lévő alakok sokkal furábbak. Egy csoportot alkotnak vagy öten. Mind atléta szerű trikóban vannak, és a testükön furcsa tetoválások vannak. Azt hiszem kicsit félek tőlük. Sokan is vannak, és eléggé elbizonytalanodom a kinézetük alapján, hogy be akarok-e még jutni. Az egyiknek irtó szőrös a mellkasa. Tényleg zavar. A másiknak az arca tele van fémekkel. A földön elhaladtam egy injekciós tű mellett. Komolyan nem akarom tudni, hogy került oda, és mire kellhetett. Nagyon szeretnék már bent lenni. Láttam, hogy néhány alakot félreállítanak, és nem engednek be. Elképzelésem sincs mi alapján döntik el, hogy ki mehet, és ki nem. Én a mögöttem levőket kapásból be nem engedném. De a sorban voltak már olyanok, akiket én balhésnak tartanék, és mégis bent vannak már. A biztonsági őrtől rettegek. Szúrós tekintetű, hosszú őszes hajú, hatalmas ember, bőrkabátban. A nyakán tetoválás. Ahogy elé érek, szerintem a mellkasáig, ha érhetek. Csak egy pillantásra méltat, és a fejével biccent befelé. A karomra alig kerül rá a klubest karszalagja, valaki erősen megragadja a csuklómat, és az átvezető folyosóra penderít. Érzem, ahogy frissen mosott hajam zizzenve libeg a levegőben, körülsuhogja a vállaimat, és egy nagyon dühös szempárba nézek. A lehelete cigarettaszagú.

- Te mi a faszt keresel itt? - egyesével ejti ki a szavakat túlordítva a bulit. Dylan az.

- Én... - a hangomat teljesen elnyomja a techno alapdob. A folyosón távolabb egy páros elég félreérthetetlenül már nem csak táncol. Dylan idegesen rángat maga után fel a keverőkhöz, és szó szerint belök az ajtón. Ace a keverőnél ül, és félfülesezik.

- Anyád tudja, hogy ide jöttél?

- Dehogy! - csattanok fel.

- Akkor?

- Azt mondtam a könyvtárban éjszakai raktárlátogatás van. Amúgy igaz, tényleg tartanak ma vezetést - a farzsebemből kihúzom a szórólapot.

- Bravo! - löki félre a kezem Dylan. - Te ennyire hülye vagy? Komolyan eljössz egyedül? Van fogalmad róla mi megy odakint? Liv! Elképzelésed sincs arról, hogy odakint egy csomó srác az ilyen csajokra vár. Bele ne éld magad! Egyedül érkező csajokat keresnek, akiket bedrogoznak, aztán megrakják a mosdóban.

- Ez igaz - vakkantja Ace, miközben átkeveri a következő számot.

- Azt hittem ide a zenéért jönnek! - érvelek.

- Arra valók a hard techno estek, amire Ace hívott. Ezek a hétköznapi bulik arról szólnak, hogy csajokat, meg pasikat szedjenek fel, becuccozva - Dylan levágja magát a forgószékébe, és a sarokba mutat. – Leülsz, és ott maradsz! - Engedelmesen leereszkedem a forgószékbe. - Pisilni se mégy ki felügyelet nélkül, világos?