Tenger a tengerben

Stand by me

Stand by me

Ahogy hazaérek rámszakad az egész éjszakai ébrenlétből eredő fáradtság. Leteszem a cipőmet, és nézem a csendes lakást. Nem tudom levenni a ruhámat, mert nem érem el a zipzáramat, de anyámat meg nem akarom ezért felébreszteni, úgyhogy végül a báli ruhámban a kanapéra fekszem le. Úgy ébredhetek, mint csipkerózsika. A szép ruhájában, mintha csak álomra szenderült volna. A nappaliban kávéillat terjeng. Tehát már fent vannak. Dylan lefőzte a kávéját. Anyám rázogatta meg a lábamat. Felülök, s anyám felém tornyosul.

- Az mi ott a csuklódon? - kérdez rá hűvösen. Odakapok Az ujjaimmal érintem meg a horgonykarkötőt, és megrohannak az éjszaka emlékei.

- Én... - zavartan a hajamba túrok, nagyon kócos a hajam. Elkapom Dylan pillantását, aki szintén a csuklópántomat nézi. Kortyolja a kávéját a konyhapultnak dőlve, és közben bámulja az Ace-től kapott ékszeremet, aztán találkozik a pillantásunk. Látom Dylan szemén, hogy mindent tud. Hogy tudja, hogy ez mit jelent, s azt is, hogy igen, együtt voltam Ace-el. Elvörösödöm.

- Kérdeztem valamit! Kitől kaptad ezt? - faggat tovább számonkérőn anyám. Megemeli a karomat, és a csuklómat forgatja ide-oda a két keze közt, s a gravírozást nézi.

- A? Mond Liv, hogy ez az A, nem Ace, és hogy nem voltál éjszaka azzal a DJ-vel?! - anyám hangja kezd hisztérikus lenni. A régi életünkre emlékeztet. Apámmal veszekedett ezen az éles hisztérikus hangon. Ezer éve nem hallottam ezt a hangot anyámtól. Anyám megpördül a tengelyén, s Dylan-re néz.

- Te tudtál erről? - sziszegi, s a csuklómat Dylan felé emeli.

- Miről? Arról a karkötőről? Dehogy! Honnan kellett volna nekem ilyenekről tudnom? - védekezik Dylan. Ravasz. Dylan szeme rámvillan. A karkötőről tényleg nem tudott. Végülis nem is hazudott. - Na én elszívok egy cigit, amíg ezt lerendezitek! - mutat kettőnkre Dylan, s átvág a nappalin, s az erkélyre megy. Anyám maga után int.

- Chris, most megy a Micimackó visszatér, menj nézd! - szól az öcsémre anyám, s becsukja az öcsém mögött az ajtót.

- Ezt mégis, hogy képzelted? - lehet, hogy kicsit hangosan beszél. Nyitva az ablak, szóval Dylan szuperül hallhatja az egészet.

- Mit anya? - fordulok háttal, s anyám lehúzza a zipzáromat. Idegesen letolom magamról a ruhát, és itthoni holmikat keresek.

- Megmondtam! Felejtsd el ezt az Ace-t! Nem tartom jó ötletnek, hogy vele barátkozz!

- Nem is ismered.

- Nem is akarom megismerni. Jó lenne, ha te sem akarnád. Rossz társaság. Fogalmam sincs mibe fog belerángatni téged. Gondolom iszik, meg ki tudja mit csinál, drogozik. Egy semmi alak, hogy néz ki egyáltalán? Mindig sapkában és kapucniban van, és láttam, hogy van tetoválása is - járkál anyám le-fel az öcsém szobájában. - Rossz hatással van a tanulmányaidra is. Lehettél volna az érettségin is mindenből A+, ha tanulás helyett nem Ace után rohangálsz akkor is a klubba! - csattan rám anyám. Dühösen öltözködöm, s közben hallgatom anyám szóáradatát. - Majd oda jutsz, hogy kimaradsz az egyetemről is, mert Ace mondjuk nem tudom milyen turnén van, vagy isten tudja mit csinál! Határold el magad tőle! - Anyám némi szünet után rákérdez: - Lefeküdtél vele?

- Nagykorú vagyok azzal fekszem le, akivel akarok - vágok vissza.

- Jó. A te életed - tartja fel a tenyerét anyám. - De ne mond, hogy nem szóltam, és nem figyelmeztettelek. Csinálj, amit akarsz. De ne várj semmit tőlem, akkor se, ha bajba kerülsz.