Sokat kérsz!

7. rész

Jimin

Végül egész hosszúra nyúlt ez a kielégülés dolog. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Mivel, amikor Taehyung dolgozik rajtam, csak rá tudok koncentrálni, és az elképesztő ingerekre, amiket okoz nekem – mint az imént a szájával és a kezével. Nem kérdezett semmit, csak kielégített, vadul csillogó szemekkel figyelte minden rezdülésemet... én pedig mégis Jungkookra gondolva élveztem el a szeretőm szájába. Hát ekkora barom lennék?

Hazafele úton is csak Kookra tudok gondolni, a hangokra, amiket kicsaltam belőle, a tekintetére, az arcára... a testére. Annyira kívánom mindenét! Ilyen még nem sokszor fordult elő velem, hogy valakit, egy fiút ilyen rövid idő alatt magam alatt akarjak tudni. De ő mégis elérte ezt nálam, körülbelül egy nap alatt! Agyam eldobom. Már, amikor mással vagyok is csak ő jár a fejemben, és az, amit vele tennék, amikor csak meglátom. Annyiféleképpen tenném a magamévá most is, ebben a szent percben...

Hatalmas meglepetésemre, Jungkook már az ajtóban vár, amikor hazaérek. Dühös arca egyből mosolyt csal az arcomra. Csak nem hiányolt a picike? Ah, de kár is érte, hogy nem sikerült kielégítenem. Nagyban megkönnyítette volna a dolgomat, ha befejezhettem volna, amit elterveztem. Egyből mellé lépek, hogy ott érjem, ahol tudom. Az illata is csábító. Csak nem lefürdött? Ez az én tusfürdőm? És már a kis Kookie sem áll, mint a cövek. Csak nem elégítette ki magát a közös fürdőszobánkban? Az én tusfürdőmmel? Ejnye-bejnye...

Látva, mennyire is vezetni szeretné az egyik autómat – bevallom, mivel kettő van, azt hittem, az egyik az övé -, perverz mosolyom azonnal kiszélesedik, mivel megint előjött a köcsög Jimin. Valamit valamiért, Jungkook.

– Mit szeretnél? – kérdezi, mintha már sejtene is valamit.

– Téged... had fejezzem be, amit nemrég elkezdtem. – vigyorgok rá pimaszul.

Arca pillanatok alatt elsápad, majd, mint aki épp csak felfogta a dolgok súlyát, el is vörösödik. Tátog, mintha nagyon mondani szeretne valamit, de hang az nem jön ki a torkán... még. Ha rajtam múlik, nemsoká olyan hangok szakadnak ki onnan, ...

- Rendben. – töri meg gondolatmenetem Süti bizonytalan, kissé remegő hangja. Most én nézek rá lefagyva, mintha csak azt közölte volna, szakít Sugával. Ennyire vezetni akar, vagy már ő is jócskán kíván engem?

Nem néz a szemembe, csak hátrálni próbál, kivörösödve, de nem eresztem. Ezek után hogy is tehetném? Épp most egyezett bele, hogy leszophatom. Nem lesz nehéz dolgom az elcsábításával, ha ennyire megkönnyíti a dolgom. A gondolatra, ahogy alattam fog vonaglani... érzem, ahogy a pici Jiminke ismét éledezni kezd, de nem szabad most engednem neki... Előbb túl kell élnünk egy vezetést.

- Oké, melyik kocsival? – nézek a két gépjármű felé.

- A feketével. – mutat arra, amelyiket vezettem. Jó, mivel már kipróbáltam, ez ad némi biztonságérzetet, de be kell valljam; rohadtul be vagyok parázva, mivel nincs jogosítványa! Mi van, ha elüt valakit?

- Hát jó. – szemöldök ráncolva indulok meg a választott autó felé, próbálva palástolni gyengeségem, hogy ne jöjjön rá. Nem túl férfias, hogy valaki ijedős, ugye? Nem véletlenül nem nézek horror filmeket sem, ha meg egy olyan srác fog vezetni, aki csak állítása szerint tud vezetni – ki tudja, ez mennyit takar -, akár a mai nap lehet az utolsó napom.

Végül mindketten beülünk a luxus sportkocsiba, én meg enyhén remegő kezeim összefonom magam előtt, hogy legalább ennyire ne tűnjek szánalmasnak. Ellenben Jungkook gyermeki izgatottsággal pattan be a hozzá képest TÚL NAGY autóba, majd tükrök és hasonlók leellenőrzése nélkül már nyomja is be a kulcsot, hogy a még nyitott garázsajtón tolasson is ki azonnal. Az isten szerelmére, még be sem kötötte magát!