Sokat kérsz!

17. rész

Jungkook

A repülőn ülve még mindig forog velem a világ. Egy utolsó rohadéknak érzem magam. Az alkohol miatt képes voltam ezt tenni! Ráadásul rohadtul féltékeny lettem Taehyungra. Ez mind az alkohol hibája és az érzéseimé.

Szeretem Jimint és a tudat, hogy máshoz is úgy ér, ahogy hozzám az egyenesen kikészít. Utálom ezt a fajta érzelmet. Igen, az alkohol is közre játszott az egészhez, különben nem másztam volna rá Jiminre.

Uram isten úgy viselkedtem, mint egy rossz kurva.

Reggel nem az alkoholtól hánytam, hanem attól, amit tettem. Egy utolsó kis ribancként viselkedtem. Megcsalom Sugát folyamatosan. Tudom, tisztában vagyok vele és Jimint szeretem, mégse bírnék szakítani Sugával. Gyáva vagyok? Kár tagadni. Ragaszkodom egy olyan kapcsolathoz, ami már rég halálán van. Suga kezd elhidegülni tőlem. Látom ám, hogyan méreget más srácokat, azt, ahogy utánuk fordul. Rohadtul fáj és szóvá kéne neki tennem, de nem merem. Gyenge vagyok.

Lehet azért imponált ennyire Jimin figyelme? Az, ahogy hozzám ért az elején. Mert tudom Sugának már nem számítok! Csak eddig nem mertem belegondolni, hisz féltem a magánytól. Csak azt nem értem, akkor Suga miért nem dobott mikor megtehette volna, ha már mások után fordul? Velem maradna minden ellenére lehet, javítani akar a kapcsolatunkon, és ez ad egy kis löketet nekem, ami miatt nem bírnám elviselni, ha szakítana velem. Biztos szeret és én is őt. Miért dugom homokba a fejem?

Minden, ami felkavarodott bennem, ahogy rájöttem ezekre, ahogy csalom Sugat pedig meg se érdemelné, kikészít. Játszom vele és Jiminnel. Hisz ő is szeret, ugyan azt érezheti, amit én, ha mással látom, vagy csak arra gondolok, mással van. Már a gondolat is megőrjít.

Ezekkel a gondolatokkal jutottam el odáig, hogy a wc fölött lyukadjak ki. Undorodom saját magamtól. A gyávaságomtól, attól hogy félek még így is, hogy tudom Jimin nem játszana velem, mégis bennem van a félsz, hogy megcsal.

A kínzó gondolatoktól legszívesebben üvöltenék. Rosszul vagyok és belebetegszem ebbe a helyzetben. Sose bírtam a feszültséget.

Fejem folyamatosan zsong, amíg haza felé tartunk, egész nap nem eszek semmit inni is csak azért iszom, mert Jimin belém erőszakolja, de kábé azonnal kijön lelkiismeret furdalásomnak és gyomorgörcsömnek köszönhetően.

Jimin ilyenkor mindig káromkodik egyet és követ, hogy aztán hátamat simogatva nyugtassa remegő testemet. Rohadt dühös, látom, hiába próbálja elrejteni, keze folyamatosan ökölbe van szorítva álkapcsa is feszült egész úton. Aggódik is, de inkább a dühös... Rám. Biztos vagyok benne, hiába mondja, hogy nem rám, de más okot nem tudok elképelni.

Így mikor a házhoz érkezünk én kipattanok a kocsiból és már rohanok is, hogy kiadjam gyomrom „tartalmát"- bár nem igen van mit. Jimin közbe gyorsan behozza a cuccokat és már jön is be hozzám, miután becsukja az ajtót. Eközben lábánál tekergő Skayt felemeli és ölembe fekteti fehér kiscicámat, akiért én úgy kapok, mintha csak ő lenne az éltető levegő. Fehér, selymes bundájába fúrom arcomat, míg ő lágy, nyugtató dorombolásba kezd.

Jimin kezem alá nyúlva emel fel, ölébe kapva fog erősen, míg én cicámat el nem eresztem. Csendesen sétál egészen közös szobánkba, magabiztosan tartva karjaiban. Miután óvatosan le tesz a földre én a fürdőbe veszem az irányt, hogy végre fogat moshassak. Az egyik fiókból előkapok egy fogkefét, majd kezdem is sikálni fogamat, míg Jimin folyamatosan mögöttem áll derekamra fektetet kezekkel, minden rezdülésemet figyelő tekintettel.

Miután végre nem olyan szagú a leheletem, mint egy bűzös szeméttelep, lassan közös ágyunkhoz baktatok és miután egy bokszerig levetkőzök, már bújok is be ágyunkba. A fáradtság szinte kupán vág, így már csak annyira emlékszem, hogy Jimin Skayt felemelve teszi fejemhez, aki dorombolva bújuk hozzám, majd Jimin hajamat kezdi lágyan simogatni, ahogy mellém ül, míg el nem alszom.