Sokat kérsz!

15. rész

Jimin

Visszatekintve erre a hétre, remekül éreztem magam. Rengeteg jó és izgalmas program volt, és Süti is itt volt velem, ami még dobott a hangulatomon. És, tűnjön bármilyen furcsának, örülök, hogy távolságot tartott tőlem. Mióta szavakkal is letisztáztuk, hogy mit érzünk a másik iránt, talán lenyugodtunk egy kissé. Persze, nem szexuális értelemben. Ha nem tartott volna távolságot, nagy baj lett volna.

Ezt elég nehéz elhinni, vagy felfogni, de mindig mosolygunk, ha egymásra nézünk, és nem érzünk haragot vagy megbánást, ha a történtek az eszünkbe jutnak. Bár, látszik rajta még most is, hogy egy kicsit bizonytalan: engem, vagy a zöldséget válassza? Akár hányszor ez a kérdés megcsillan szemeiben, egy megnyugtató mosolyt küldök felé, amitől ő is megnyugszik. Mintha csak azt sugároznám felé, hogy bárkit is választ, a mi kapcsolatunk nem romlik meg. Ezt is küldöm felé persze, de nem azért vagyok ilyen nyugodt, mert ez így lenne. Hanem, mert vele ellentétben én tudom, Yoongi nem az a hűséges típus. De még mennyire nem! Ha elmondja Kooknak, hogy mióta csalja, biztos a győzelmem.

Nem is értem, hogy történt ez meg. Mármint, még sosem voltam szerelmes, vagy nem is tudom. Ha voltam is, biztosan nem ennyire. Kívántam már meg fiút és lányt is, de a szívüket sosem akartam. Mindegyikük ugyan úgy állt hozzám; jól nézek ki, gazdag vagyok és fiatal, és velem jó a szex is. Azt hiszem, ők sem a szívemre pályáztak, egy-kettő kivételével. De ők is az imént felsorolt okokból. Szívből még senki sem szeretett úgy, mint Jungkook, és talán éppen ezért ragaszkodom én is ehhez a kapcsolathoz.

Gondolatmenetemből a kiáltozó Jungkook szakít ki, aki a vízből szalad ijedt – és egyben iszonyat édes – tekintettel felém, majd gondolkodás nélkül a nyakamba ugrik, átkulcsolva lábait derekamon. Én csak meglepetten pislogok, szorosan megragadva derekát, míg ő nyakamba fúrja arcát, ijedtségében enyhén remegve.

- Na, mi az, Süti? – kérdezem enyhén megemelkedett vérnyomással. A hét eleje óta nem került hozzám ennyire közel, ez pedig máris enyhén izgatottá tesz. Szánalmas vagy, Park. Szánalmasan szerelmes.

- Ott volt egy rohadt medúza! Egy bazi nagy medúza! Hozzá ért a lábamhoz! – préselt magához szorosabban, mire felsóhajtottam az izgatottságtól és a hülyeségétől.

- De már elment. És amúgy sem jönne ki a partra utánad. – forgatom meg szemeimet, halvány mosollyal ajkaimon.

Mint, aki most kapott észbe, azonnal felemeli a fejét és pár centire az arcomtól, vizslatni kezd. Megint elkap a vágy, hogy ájulásig csókoljam, de a gátlásaimon nem tudok áttörni. Leeresztem magamról csüngő lényét, még utoljára gyengéden végigsimítva meztelen derekán, majd elfordulva tőle veszem az irányt a házaink felé. Kezd hűvösödni az idő, és holnap megyünk haza, nem ártana összepakolni és rendbe szedni magunkat.

Jungkook

Ajkamat lebiggyesztve indulok Jimin után vöröslő arccal. Akkor is ijesztően nagy volt, még azt is hittem, hogy nejlonszatyor, de nem az volt. Ah, ha bele gondolok, hogy mi lett volna, ha megcsíp? Ráz? Melyik a helyes kifejezés rá vajon? Tökmindegy, a lényeg, hogy nem kapott el a fenevad. Jimin ruháinkat pakolja, mikor belépek az ajtón. Őszintén sajnálom, hogy holnap haza utazunk. Nagyon jó éreztem maga vele, hiába tartottuk a tisztes távot, Jimin még a kanapéra is költözött, ami nekem nemigen tetszik. Szeretek vele aludni és hiányzik, hogy megérintsen. A hosszú éjszaka, mikor karjaiban tart.

– Jimin. – szólítom meg halkan, amire csak hümmög egyet jelezve, figyel rám, ám tovább pakolja ruháimat. Lassan és kissé bizonytalanul sétálok mellé, már csak azért is, hogy mennyei illatát még jobban érezhessem. – Ma nem akarsz velem aludni? – nyögöm ki nagy nehezen a kérdést. Jimin felhúzott, kissé meglepett szemekkel néz enyéimbe, megállva mindennemű mozgásban, csak nekem szentelve figyelmét. Testét is felém fordítja automatikusan.