Sokat kérsz!

27. rész

Jungkook

Az elmúlt hét rohanással telt, szinte semmi időnk nem volt egymásra Jiminnel. Minden az esküvő körül forgott. Anyám megállás nélkül rángatott a virágárusoktól kezdve az éttermeken át, egészen a dekorációkig, mindenhova. Azt akarta, hogy minden olyan legyen, amilyet én szeretnék... Mondanom se kell, ez csak kis mértékben valósult meg, hisz nem akartam ilyen mértékű csillogást és ekkora vendégsereget, de végül is beláttam, anyámnak ez hatalmas boldogság, ahogyan Mrs. Parknak is. Nekem meg igazából csak az a lényeg, hogy Jimin elvesz, nem kényszerből, hanem szerelemből, és ezt bizonyítja ujjamon pihenő gyűrű, mely mutatja, én hozzá tartozom.

Jimin bankszámláját és részvényeit is megnyitották, aminek nagyon örült és kijelentette, alig várja, hogy mindet rám költse ebből a pénzből. Ez nagyon cuki is lenne, ha nem lett volna szemeiben az a perverz csillogás. Ha nem ismerném, még azt mondanám, az egészet a szex shopban akarja elkölteni... Inkább nem mondok semmit.

Holnap lesz az esküvőnk, így már itt vagyunk Jejun a Shilla hotelben, ahol az esküvőnk is lesz. Minden gyönyörű, ez a hotel nem véletlenül az egyik leghíresebb, és nos, az árai sem a legalacsonyabbak. Ami fáj és zavar az az, hogy a szüleink nem engedték, hogy Jiminel közös szobában legyünk, amit nem is értek, hisz ha már akartunk volna, rég lefekszünk egymással, és mikor ezt észérvekkel felvezettem anyám csak ennyit mondott; „Nem érdekel, szívem! Tudod jól, hogy esküvő előtt balszerencse látni a menyasszonyt"..., így most kénytelenek vagyunk itt ülni a kávézóban Jiminel és barátainkkal. Távolban látom még anyámat, ki folyamatosan figyel, hogy még véletlenül se tűnjünk el ketten a szemei elől és kijelentette, nekem pontban este hatkor búcsúznom kell. Egyrészt, hogy Jimin ne lásson, másrészt lesznek még a „búcsúk". Még szerencse, hogy a baráti köreink még nem ugyan azokból az emberekből állnak.

– Tehát, akkor holnap miután te belépsz, én követlek, és bal oldalon foglalok helyett. – gondolkodik Jin, míg én belekortyolok mézes lattémba, s bólintok.

– Igen. Nam, te pedig jobboldalt, Jimin mellett fogsz állni. – nézek a velem szemben ülőre, ki csak egy kedves mosolyt villant.

Én az elmúlt héten végül Jint kértem meg, hogy legyen a tanúm, míg Jimin amerikai legjobb barátját, Namjoont. Mondanom se kell, mindketten boldogan mondtak igent, s Nam még meg is lepte Jimint, hisz érkezésekor közölte, hogy ő is visszatér Szöulba, és itt folytatja zeneszerzői karrierjét.

– Nem értem – vágódik le mellénk Taehyung lebiggyesztett szájjal. – Miért az a neve, hogy csokis fánk, ha csokit csak nyomokban tartalmaz? Nem töltik meg rendesen! – néz sértetten tányérjára, min ott pihen kiszemelt étele, mit le is tesz az asztalra.

– Tae, ne az első harapás után kezd el a világot szidni – röhög fel Hoseok, míg ő is leteszi tányérját, s helyet is foglal Suga mellett, kinek szintén kezébe nyomja kávéját. – Harapj bele még egyet – nyújt segítő kezet, akarom mondani szavakat Taehyungnak, kit ez nem nyugtat meg.

– De akkor is, már első harapásra a számban kéne szétfolynia a töltetnek. – motyog orra elé sértetten, míg mi hangosan röhögünk fel szavai hallatán.

– Ej, Tae-Tae úgy érzem, fasz hiányod van – csapja vállba Suga, mit nem néz túl jó szemmel. Habár nálunk hatalmas sikert ért el. Hangosan röhögjük ki, míg ő szebbnél szebb szavakkal küld el minket melegebb éghajlatra, s duzzogva harap bele fánkjába.

Azért sajnálom kicsit Taet. Ő az egyetlen közöttünk, akinek nincs párja. Igaz, Namnak és Jinnek sincs, de ezek ketten mióta meglátták egymást, le se tudnák tagadni, mennyire vonzódnak egymáshoz. Szinte vetkőztették egymást a szemükkel tegnap reggel a reptéren, de úgy, hogy még én is bele pirultam! Mindemellett, megállás nélkül flörtölnek egymással. Ah, fiatalság bolondság!