Sokat kérsz!

28. rész

Jimin

Két erős kéz rázására ébredek, de annyira le vannak ragadva a szemeim, hogy szinte ki se bírom nyitni. Kook hangja üti meg fülem, mire megélénkülök ugyan, de annyira fáj a fejem és ki vagyok száradva, hogy meg se bírok mozdulni, csak egy kelletlen nyögést eresztek ki torkomon.

- Édesem, engedj be! Kezdeni kell a készülődést! Hallasz? – Mrs. Jeon hanga villámként jut el tudatomig, mire kipattannak a szemeim, és Sütimet majdnem lefejelve ülök fel hirtelen.

- Baszki... - sziszegem a fejemet fogva, miközben elfog a hányinger a másnaposság miatt. Nem emlékszem, mi történt, hol vagyok, de azt már felfogtam, hogy kivel. Úristen, ez Jungkook szobája! És az anyja az ajtó előtt áll és be akar jönni!

- Mindjárt, anya! – kiabál Kook ijedten, rám pillantva tágra nyílt szemeivel. – Jimin, bújj el! – kezd el lökdösni, de alig bírok megmozdulni.

- Mi? – bukik ki belőlem, de párom válasz helyett két kézzel egyszerűen lelök az ágyról, miközben az ajtót nézi. Nem fájt, de eléggé meglepett, és nagy hangja volt.

- Kicsim, minden rendben? Elestél? – hallom anyósom aggódó hangját, mire a bocsánatkérő szemekkel illető kedvesemre nézek, és nagyon sóhajtva bújok be az ágy alá, amennyire tudok, összekucorogva. Miért vagyok itt?

- Minden rendben, megyek már! – pattan fel Süti, lassan kinyitva az ajtót.

- Tudtál aludni az éjjel? Hogy érzed magad? Készen állsz a... - halkan hallom, ahogy Mrs. Jeon beljebb sétál, de annyira elfog a hányógörcs és a szédülés, hogy nem is hallom, mit beszélnek. Nagyon nehéz visszafogni, hogy hangot adjak, de nem szabad hagynom, hogy észrevegyen. Elvileg nem is találkozhattunk volna tegnap 6 után, mit keresek én itt? Lefeküdtünk volna...?

- ...Jól van, akkor mindjárt jövök! – lépked ki kecsesen szenvedésem oka, mire olyan nagy sóhaj szökik ki torkomon, hogy majdnem vele megy egy kis hányás is. Ja tényleg, ma megházasodom. De jó...

- Jimin, kijöhetsz! - guggol le Kook az ágy alá, de amint meglátja ábrázatom, lesüti a fejét és kuncogni kezd. – Hát te valami hihetetlen vagy. – komorul el ábrázata, mire halvány emlékfoszlányok ugranak be az estéről. Te jó ég, tényleg! Lejöttek hozzánk, és pont ugyan ilyen arcot vágott! Jézusom, látta a lányokat, minden! Én meg totál... úristen, most vagy elhagy, vagy soha nem is fog velem lefeküdni.

- Kincsem, megmagyarázom. – feltápászkodok, de szinte feleslegesem, mert a vőlegényem akkorát taszít rajtam, hogy hátraesek. Két kezemmel támaszkodva nézek fel rá ködös szemekkel, ő pedig dühösen, összefont karokkal lép elém.

- Kurvák? Tényleg? Jimin... - rázza meg fejét. – Ma össze fogunk házasodni. Hogy bízzak meg benned, ha ilyeneket nem mondasz el? – emeli meg hangerejét megremegve a dühtől, de még nem kiabál, pedig az jobb lenne. Ja nem, csak jobban fájna a fejem...

- Nem mintha el akartam volna titkolni, csak nem akartam elmondani, mert féltem, hogy félreérted... - próbálok magyarázkodni, végre sikeresen felállva.

- Ne mentegetőzz, láttam, ahogy megfogdostad! – vicsorít, mint egy fújó macska, ami általában beindítana, de ebben az állapotban még egy kulcslyukba se találnék bele. Na jó, de. Én még ájultan is tudnék.

- Emiatt aztán nem kell aggódnod. A te segged a legjobb segg az egész Földön. – vigyorodom el, mire csak egy lesajnáló pillantást kapok. – És az egész Univerzumban nincs annyi csillag, mint a szemeidben. – mosolyodom el és lépek hozzá közelebb, mire félrenéz lányos zavarában. Nem tudom, dühös-e még, de biztos az. – És az összes édesség közül te vagy a legfinomabb. – húzom közelebb magamhoz, belehajolva nyakába, mire megpróbálna eltolni magától, de csak azon a gyengéd módon. Lábaival hátralép, mire beleütközik a szekrénybe, és halkan felsóhajt. – És a te lyukad a leg...