Sokat kérsz!

4. rész

Jungkook

Mélyet szusszantva, nyitom ki szemeimet az enyhe fény hatására, ami megzavarta álmomat. Fejemet felemelve a párnáról nézek körbe, majd enyhén nyüszítve, fúrom fejem az előttem lévő izmos mellkasba, abban reménykedve, hogy még vissza tudok aludni néhány órára. Ugyanis elég fárasztó volt a tegnap.

Az eddig engem ölelő kezek tettemre még jobban magukhoz húznak, így a jóleső érzésre, mélyet szippantok a kellemes és megnyugtató férfi illatból, ami... ami nem Sugáé.

Szemeim reflexszerűen kipattannak a felismerésre, hogy én jelenleg nem Sugával alszom, hanem Jiminnel. Lassan felemelem fejem mellkasáról, figyelve arra, hogy ne ébresszem fel jövendőbeli férjemet. Tekintetemet rá emelem, és be kel valljam, mikor alszik, egész aranyos. Arca és ajkai enyhén fel vannak puffadva az alvástól. Vörös párnái pedig kissé el vannak nyílva egymástól.

Bal kezével derekamat öleli, így tartva magához közel, míg én – feltehetőleg -, kinyújtott jobb kezét használtam párnának, ráadásul az én kezem izmos mellkasán pihen. Nem igazán értem, hogy kerültünk ebbe a pózba, mégis a tudat, hogy így aludtunk egyenesen zavarba hoz. Érzem arcomat, hogy ég, feltételezhetően már pipacs vörös vagyok.

Nagyon óvatosan nyúlok engem ölelő karjához, amit lassan teszek le mellé, és igyekezve minél kisebb rengésbe hozni az ágyat, felkapva a telefonomat indulok meg fürdőszobánkba, hogy elvégezhessem reggeli tevékenységemet. Gyorsan elmegyek vécére, megmosom a fogaimat és kissé rendbe teszem kósza tincseimet.

Egy hatalmasat ásítva baktatok le a lépcsőn, miután elhagytam szobánkat. Kiscicám boldogan rohan fel hozzám, lábaimnál felfelé nyújtózva, hogy vegyem fel. Halványan elmosolyodom aranyosságán, lehajolok hozzá, hogy kezeim közzé kapjam a doromboló szőrzsákomat, így indulva meg a konyha felé, hogy valami reggelit készíthessek magamnak és Jiminnek is.

Őszintén, nagyon szégyellem magam. Tudom, hogy túl hamar vontam le róla következtetéseket. De tegnap én tényleg megijedtem, legalábbis addig, míg meg nem láttam elkeseredett szemeit. Megbántottam. Attól még, hogy szeretői vannak, nem biztos, hogy rossz ember ő. De mit gondolna az ember őszintén? Tegnap a saját szobámba döntött le az ágyra... Még most is jól látszik a szívás nyom a nyakamon, amit jelenleg nem fed semmi.

A gondolatra oda simítom jobb kezem – amivel nem a macskát tartom - megérintve a valószínűleg már lila foltot. Mikor kiszívta, nem volt olyan rossz, sőt, mikor már fájt és hangot is adtam neki, rögtön abba hagyta és nyelvével kezdte nyugtatni a fájdalmas területet.

A gondolatra érzem, hogy ismét vörös leszek és egy kis borzongás is végigfut gerincemen. Ah, biztos csak azért van, mert még csak Sugával feküdtem le és kicsit érzékeny vagyok, ha egy másik férfi érint meg úgy, ahogyan eddig csak ő tette. Valljuk be, Jimin nem utolsó, ha a külsejét nézzük.

Ráadásul, tegnap igaza volt, együtt fogunk élni, házasok leszünk, biztos látjuk majd egymást úgy, ahogy engem látott tegnap. Ah, de olyan zavarba ejtő volt, ahogy méregetett, olyan szemekkel, amiktől még most is kiráz a hideg. Persze, hogy mérges lettem.

Aj, nehéz lesz ez az együtt élés, de most az a fontos, hogy kiengeszteljem Jimint. Nagyon szemétnek érzem magam, főleg, ha csalódott szemeire gondolok.

Lerakom Skayt a táljához, megkeresem a konzervjeit, amiket meg is találok a tányérja melletti alsó szekrényben. Kiveszek egyet, majd felbontva azt máris megetettem kiscicámat. Másik táljába friss vizet öntök.

Ezután a hűtőhöz lépve nézem a lehetőségeket. A teljesen feltöltött hűtőből kiveszem a tojásokat és a virslit, majd megkeresem a sót és minden egyéb eszközt, ami a tojásrántotta elkészítéséhez szükséges.