Sokat kérsz!

3. rész

Jungkook

Döbbenten, egyben rohadt mérgesen figyelem Jimint, kezemmel végigsimítva kiszívott nyakamon. Nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Mit mondok Sugának, ha meglátja? Ez az önelégült seggfej, meg még itt vigyorog elégedetten az ajtómban.

Esküszöm, kiherélem ezt a rohadékot. Oké, nem mondom, hogy nem az esetem, ez egy félisten, de a személyisége... Borzalmasan önelégült. Látszik rajta, hogy még sose volt szerelmes, csak a testi örömöknek él. Egy undorító ember, aki nem tisztel senkit és semmit... és ő lesz a férjem! Komolyan, szívesebben mennék hozzá egy mosómedvéhez. Meg, ha belegondolok, hogy az esküvőn meg kell csókolnom, már most öklendeznék a gondolatra. De nem teszem, ugyanis elkövetkező életem tönkretevője itt áll és még mindig egy önelégült mosollyal az arcán néz rám várakozóan.

Egy fáradt sóhajt kiengedek kiszárat ajkaim között, lassan felállok ágyamról és szó szerint figyelmen kívül hagyva előzöm meg, míg ő „udvariasan" előre enged. Szinte fujtatva indulok le, amire meghallom idegesítő kuncogását. Pf, utálom!

Ahogy leérünk az étkezőbe szüleink hangos nevetése üti meg fülünket. Egy pillanatra megállok, a heves együtt töltött időnek hála meggyűrődött zakómat megigazítom, galléromat ellenőrzöm, nehogy meglátszódjon annak a perverznek a nyoma.

Hirtelen megérzek egy kezet derekam köré fonódni. Nem kell nagyon gondolkodnom, sajnos nagyon jól tudom, hogy ki az. Jimin nyakamhoz hajol, mélyet szippantva illatomból.

– Hm... Ne aggódj, nem látja senki, hogy az enyém vagy. Még. – kuncog fel, megpuszilva állvonalamat.

Ösztönösen vágom gyomorba könyökömmel, mire halkan felnyög a kellemetlen érintésre. Azonnal elenged, én meg nem várom meg a dühös Jimint. Ha már az egójába gázolásom miatt kiszívta a nyakam, nem akarom tudni, mit kapnék ezért. Felvéve leghatásosabb műmosolyomat, térek vissza az asztalhoz szépen helyet foglalva. Anya még most is dorgáló szemekkel néz rám, ám apa már megnyugodott, hála a két pohár felesének.

– Jimin? – kérdi édesanyám.

Nem kell sokat várni, feltűnik a vőlegényem egy hatalmas műmosollyal. Bár azért felém villantja dühös szemeit. Nagyot kell nyelnem látványára. Jaj, csak ma este ne keljen együtt lennem vele. Inkább anyáék dühe, mint ő.

– Itt vagyok, köszönöm a száraz ruhát. – a szárazat kisé megnyomva foglal helyet mellettem.

Vajon miért érzem úgy, hogy ez nekem szólt?

– Jaj, édesem, nagyon szívesen, még egyszer sajnáljuk, de legalább együtt töltöttetek egy kis időt. Ugyan is... – tapsol boldogan. Ugye nem! – Úgy gondoltuk, hogy milyen remek lenne, ha az esküvő előtt már együtt élnétek, ezért vettünk egy házat kettőtöknek. Szeretnénk, ha már ma ott laknátok, hogy minél jobban össze melegedjetek. – vigyorog.

Arcom a mai nap folyamán sokadjára veszi fel a fehér színt. Most öljenek meg. Jimin sejtelmesen néz felém. Oh, mi lesz itt?

Jimin

A jövendőbelim úgymond, egy este alatt köpött le vízzel, tepert le és könyökölt brutálisan hasba. Hát, én aztán kíváncsi leszek erre a kapcsolatra. Ha ő nem gyengéd velem, tőlem sem várhatja el. A szülők újabb kellemetlen ötlete viszont valahogy mégis egy kis boldogsággal tölt el. Nem tudom, ennek mi oka lehet, de végül is, úgysincs hol laknom egy darabig, szállodákon kívül. Az, hogy már egyből házat vettek nekem, jaj, nem... bocsánat, nekünk, kicsit megnyugtatja a lelkem. Persze, az is dob a hangulatomon, hogy szekálhatom picit a... Jungkookot. Ne számítson kegyelemre.