Sokat kérsz!

11.rész

Jimin

Reggel direkt korábban kelek, mint Kookie. Nem akarom korábban felébreszteni, mivel nagyon messze tervezünk menni. Azaz, én tervezek, de őt is hozom magammal. Valahogy csak ki kellene engesztelni.

Csendesen belopózom a közös szobánkba – mázli, hogy estére nem zárta be –, és egy csomó ruháját kiszedem a szekrényből. Persze, az ízléstelennek vélt darabokat ott hagyom, de a jó nyári, tűrhető ruhadarabjait már el is pakolom a bőröndbe. Fogkeféjét és tisztálkodó eszközeit persze még nem rakom el, kell az neki reggel. Teszek be még két törülközőt, naptejet, meg mindent, ami kell. Miután késznek tekintem a dolgot, a saját holmim is pakolászni kezdem, a lehető leghalkabban. Kook nemsoká mocorogni is kezd, de nem foglalkozom vele. Észrevettem már, hogy nem sokáig tud egyhelyben aludni. Épp a samponomat tenném a táskába, mikor hátam mögül meglepett sikkantást hallok, mire meg is ugrom picit. De jó, hogy ijedős vagyok. Igazán férfias.

- Mi a fenét keresel itt? – hallom ijedt hangját, mire én is bepánikolok. Persze, teljesen ok nélkül. Megfordulok a tengelyem körül, és egyenesen szemébe nézek, magabiztos tekintettel.

- Szerinted? Ez az én szobám is, itt van a holmim. – vonom fel fél szemöldököm, mintha én lennék a legártatlanabb kisbárány ezen a bolygón. Zavartan lesüti pilláit, vállait is leeresztve jelzi, egyszerre nyugodott meg és érez bűntudatot.

- Igen, tényleg, bocsi. De minek pakolsz bőröndbe? Elmész? – kérdez vissza értetlenkedve, fejét ismét felemelve.

- Igen, úgy is mondhatjuk... - folytatom tovább a pakolást, nem zavartatva magamat.

- Hogy érted ezt? – kel fel ő is, majd indul el a fürdőszoba felé. – És minek neked négy törülköző?

- Hát, nekem csak kettő kell. A másik kettőt neked pakoltam. – ha akarnám, se tudnám most lelohasztani a vigyort az arcomról.

- Tessék? – hajol vissza az ajtóból, értetlen tekintettel és érdeklődő hanglejtéssel.

- Oh. Nem említettem volna? – rá se nézve zavartalanul pakolok tovább. – Nyaralunk. – jelentem ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Mi? Ma? Most? Hol? – jön oda hozzám, de tartva a tisztes távolságot.

- Meglepetés. De én a helyedben sietnék, háromnegyed óra múlva ér ide a taxi. – pillantok az órára. Hogy elrepült az idő! – De ne aggódj, a ruháidat már elpakoltam, egy összeállítást meg kikészítettem a székre. Neked csak a fogkefét meg ilyeneket kell elpakolnod. – vigyorgok tovább magamban. Zavartan hadonászik egy keveset, de pár perc múlva már szó nélkül készülődik, teljesen bezsongva. Legalább jól sül el az ötlet, úgy látom.

Körülbelül ötven perccel később, már teljesen készen állva szállunk be a limuzinba, ami eldob minket a reptérre. Mit ne mondjak, egy délután alatt ilyen fasza járgányt beszerezni a normál ár másfélszeresébe került, de hát mindent a békülésért. Jungkook meglepetten pislog rám szó nélkül, ami megmosolyogtat. Mit eszek én ezen a kölykön...

A kocsiút is szó nélkül telik. Tőlem a lehető legmesszebb ül, de engem ez nem tud zavarni. Ezután határozottan abban reménykedem, hogy megváltozik a hozzáállása. Lehet, egy jó kis kufirc is kisülhet ebből a... Nem! Nem, nem, nem és nem! Most azért megyünk, hogy kibéküljünk. Csak ez számít Jimin, ne gondolj a szexre!

Jó negyed óra után már a reptéren készülünk a gépre szállásra. A magán repülőgépünkkel akartam először menni, de nem akartam még inkább felvágni a pénzünkkel, még ha nekik is sok van. Elég egy első osztály egy luxusrepülőn.