Sokat kérsz!

13. rész

Jungkook

Csillogó szemekkel figyelem az előttem úszkáló állatokat, míg fejemet rázva jelzem, hogy én még sohase úsztam együtt delfinekkel. Istenem, most komoly erőfeszítés kell, hogy ne csókoljam meg Jimint, viszont azt nem szabtam meg magamnak, hogy arcára ne adhassak puszit. Míg Jimin is válaszol, miszerint még neki sincs efféle tapasztalata, addig oda pattogok hozzá, kisebb sikkantással karolom át nyakát és hintek lágy csókot arcára, míg ő ösztönösen fonja derekam köré jobb karját egy gyors puszit hintve homlokomra, míg a férfival beszélget én pedig az állatokat figyelem.

– Akkor kérem, jöjjenek velem. Kapnak ruhát és elmondok néhány tudnivalót róluk, de először bemutatom őket. – lép a két delfin mellé, akik rögtön odaúsznak hozzá fejüket kidugva, hallatják jellegzetes hangjukat. – Ő itt, Azúr. - mutat a hozzá közelebbihez, majd a távolabbikhoz. – Ő pedig Night. Ők egy pár akárcsak maguk. – mosolyog ránk, mire én kissé elpirulva fúrom fejem Jimin mellkasába. – Amúgy had jegyezzem meg, ha nem veszik gorombaságnak, de ritkán látni, hogy valakik ennyire szeretik egymást. Maga fiatalúr igen szerencsés, a barátja mindent megtett azért, hogy láthassa a delfineket. – mosolyog kevesen, míg Jimin a rá illetett megnevezésre elégedetten húzza ki magát, szemöldökét vonogatva. Istenem a kis egómániás... forgatom meg szemeimet, de mégse szólalok meg.

– Köszönjük. – válaszol helyettem is Jimin.

Belépve az öltözőbe mindketten felvesszük a fürdőruháinkat és az általuk adott búvárruha féleséget. Még meghallgatjuk a kisebb tájékoztatást és már a medence mellett állva... vagyis én ugrálva –kinek, mi-, vártuk, hogy bemehessünk. A delfinek már labdáikat hozzák, hogy játszhassunk velük és én boldogan dobom el nekik. Szemem sarkából látom, hogy Jimin is mosolyogva simogatja meg a delfin jellegzetes bőrét, majd eldobja neki a játékát.

Mikor a gondozójuk megengedi, hogy bemenjünk hozzájuk, nem törődve a hideg vízzel mászom be boldogan. Hideg... hidegebb, mint otthon volt, de ezt a delfinek se perc alatt feledtetik velem. Boldogan kacagva kezdek velük játszani és kapaszkodok hátúszójukba, hogy velük játszhassak. Nem tudom, mennyi időt töltünk benn a vízben csak azt, hogy szívem hevesen ver a bennem lévő boldogság, miatt. néha rámászom Jimin hátára, esetleg lenyomom, a víz alá vagy együtt úszunk, játszunk a delfinekkel.

Egy idő után azonban elfáradunk a folyamatos úszás követően ezért Jimin leül a medence azon részére, ahol megvan az emelve a mély víz előtt. Mellkasáig ér a víz, így én oda úszva vele szemben foglalok helyet ölében nyaka köré fonva karjaimat, mélyet szusszantva.

– Köszönöm Jimin. – nézek hálásan szemeibe, míg ő közelebb húz magához.

Jimin

Minél közelebb van hozzám, annál jobban kívánom a csókját. Olyan puhák és vörösek az ajkai, teljesen biztos vagyok benne, hogy az íze is édes. Mint egy cseresznyés sütemény. Igen, biztosan ilyen íze van...

- Szóra sem... érdemes. – hajolok közelebb hozzá, hogy arcunk nevetségesen közel kerüljön egymáshoz, félig lehunyt pillákkal, enyhe mosollyal ajkaimon. Látom rajta, mennyire ledöbbent az iménti mozdulatomból, de felocsúdni nem hagyok neki időt, mert előre hajolva felállok és ledobom magamról, egyenesen a vízbe. Mikor felbukkan, én csak nevetve menekülök a víz elől, amit arcomba kíván fröcskölni, pírral arcán.

Tudja. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy tudja, azt akarom, hogy megízlelhessem az ajkait. Nem vagyok hülye, azt a parti jelenetet is furcsálltam, de csak most esett le, mire ment ki a játék. Ezt elcsesztem. De még mennyire elcsesztem!

De nincs semmi gáz, nincs minden veszve. Arcáról egyértelműen lerí, hogy ő is kíván, csak feleslegesen ellenkezik. Most agyalhatok egy új taktikán, mert a mostani úgy látszik, nem fog bejönni. Este kéne valamit, de mit...