Sokat kérsz!

20. rész

Jungkook

Hitetlenül morranok fel, kifejezve nemtetszésem a csengőnk hangjára, de úgy látszik, nem csak engem idegesít fel. Jimin mérgesen emelkedik fel kissé, majd hálószobaajtónkra szegezi tekintetét, mintha átlátna rajta és a bejárati ajtón, ami persze nem igaz.

– Esküszöm, leszereltetem ezt a rohadt csengőt. – mordul fel idegesen, majd ismét nekem szenteli minden figyelmét és kiszabadítja az élvezettől még mindig remegő mivoltomat.

Csuklómat masszírozva nézek rá, míg halk, frusztrált sóhajt hallatva nehezedik ismét rám.

– Jimin. – nyüszítem nevét, míg még mindig az ajtót figyeli gyilkos pillantássokkal. Nevére azonban rögvest felém fordul, olyan szeretetteljes pillantással illetve, amibe még lelkem is beleremeg.

– Mi az, Kicsim? – hajol ajkamra, hogy ismét lágyan becézgethesse puha párnáim, ám az idegesítő hang megállítja tettében. – A faszba már, hogy nem akar elmenni... - távolodik el tőlem, mire ijedten kapok karja után, lábaimat is dereka köré fonva, hogy megakadályozzam tettében. – Süti, fél perc, csak lemegyek és elküldöm a francba ezt a seggfejet, és már folytathatjuk is. – puszil homlokomra egy erőltetett mosollyal, ám jól látszik arckifejezésén, hogy legszívesebben kinyírná most azt a tetűt, aki a csengőnkre tapadt. Mi tagadás, én se repesek a boldogságtól.

Végre a magáévá tenne, csak az övé lennék, bűntudatok nélkül, erre jön ez a zargató és mindent elcsesz.

– Neh, ah Jimin akarlak. – emelem fel kéjesen csípőmet, nemességeinket összedörzsölve, hogy rábírjam a maradásra. Csábosan és kiéhezett szemekkel nézek övéibe, amik vágyakozva mérnek végig. – Majd elmegy, csak velehm... ah. – vetem hátra a fejem, ahogy ismét lökök csípőmmel, karjaimat pedig Jimin nyaka köré fonom. – Velem foglalkozzh.

– Baszki, de kívánatos vagy. – borul ködbe tekintete, majd nyúl is farkához, hogy párat húzzon rajta, míg én lábaimmal elengedem derekát és széles terpeszbe húzom.

Végre, végre csak az enyém lesz.

Hatalmasat nyelek, mikor megérzem forró makkját bejáratomnál, ám az eddig a csengőn fekvő személy eszeveszett dörömbölésébe kezd. Jimin mérgesen kapja fel fejét és hangosan morranva távolodik el tőlem. Lemászva az ágyról kapja fel alsóját és rohan is ki az ajtón. Én még fel se fogom a történteket, csak azzal szembesülök, hogy magamra hagy, halkan morogva.

– Kinyírom, esküsöm, hogy kinyírom.

Jimin

Szinte hármasával lépkedek le a lépcsőn, fel se fogva, mit csinálok éppen. Kook és én végre szexelünk, de úgy tényleg, igazából... a farkam már a célegyenesben volt, az istenit!

Amint leérek a bejárathoz, már tépem is fel a falapot, hogy jól lebasszam a postást, valami sütiáruslányt, vagy akárkit, aki előtte áll, gyakorlatilag a csengőre támaszkodva. Ám amint kinyílik az ajtó, a torkomra égnek a szavak, és a dühöm egy pillanat alatt vált át eszméletlen haragba, hitetlenségbe és meglepődöttségbe. A sors iróniája, hogy a közösülésünket Min Rohadjmeg Yoongi zavarja meg.

Egyikőnk sem szól egymáshoz, csak méregetjük a másikat, szikrát szóró szemekkel. Türkiz haja alól fekete gombszemei kémlelőn mérik fel teljes mivoltomat, amitől akarva-akaratlanul is, elönt a feljebbvalóság érzése. Egy szál alsóban állok előtte, szétzilált hajjal, álló farokkal és leizzadva. Igen, pont úgy nézek ki, mint aki szexelt, mielőtt valaki megzavarta tevékenységét.

- Esetleg megzavartam...?

- Igen. – vágom rá, félbeszakítva kérdését. – El nem tudod hinni, mennyire dühös vagyok most, szóval megkérlek, hogy húzz el a fenébe. - vágnám rá az ajtót, de odatéve lábát megakadályoz cselekedetemben. Ezt a taplót, el sem hiszem már!