Ma úgy döntött a bagázs hogy kicsit felfedezzük az egész terepet és biztosítjuk az egészet Baekhyun segítségével.
-Semmi gyanúsat nem látok...-legyint a levegőbe Baekhyun miközben valami ultra modern cuccon pötyög valamit a kezében
-Akkor is van egy olyan érzésem, hogy ez egy hatalmas nagy csapda...-nézelődik érdeklődve Wooyoung
-Nekem is...-bólogat Seonghwa mellettem állva
-Ne legyetek már ilyen negatívak...-csóválja a fejét Yunho boldogan
-Destiny...-leszek figyelmes egy mély férfi hangra
-Seonghwa?-pillantok a mellettem állóra aki furán néz le rám
-Destiny?-kérdezi ugyanúgy-Van valami baj?-mér végig aggódva
-Nem...-csóválom a fejem majd inkább a gondolataimba merülök
Tuti képzelődtem...tuti!!!-hitegetem magam-Fáradt vagy már Destiny!
-Segíts...Destiny...-ijedtemben beverem a könyököm a mellettem elhelyezkedő panelbe amin szikrázva halványulnak el a fények
-Ezzel nem segítesz Destiny...-csámcsog morogva Baekhyun rám sem nézve
-Jól vagy?-pillant rám aggódva Hongjoong és fel segít a földről ahol szépen elterültem
-Asszem...-dörzsölöm meg a fájó pontot ami pillanatok alatt el is múlik
-Félsz?-pillant rám Seonghwa
-Tessék?Nem.-csóválom meg a fejem nemlegesen
-Kérlek...Destiny...Segíts...-szólal meg újra a hang, mire rémülten a szőke srácba kapaszkodom
-Na jó inkább menj vissza a házba rendben?-pillant rám és óvatosan eltol magától
-Jó.-adom a tömör választ és homlok ráncolva indulok meg a kijárat felé a hosszú labirintus szerű folyosók tömkelegében-Bolond vagy Destiny...fáradt vagy.Pihenj le és huhh...-fújom ki a levegőt miközben masszírozom a halántékom
-Erre...-a hideg futkos a hátamon újra amint a bizonyos hangot meghallom így remegve fordulok meg, de semmi és senki
-Kérlek...hagyj békén...-húzom össze magamon a pulcsim és mélyeket lélegzek be, sosem bírtam a horrort és ez a mai napig nem változott meg
-Nem bántalak...-suttogja elhalva
-A filmbe is ezt mondják amikor megakarjak erőszakolni a főszereplő lányt!-emelem meg a hangom és mostmár tényleg úgy érzem kezdek megőrülni!Veszekszek a fejemben levő hanggal ami lehet a fáradság következménye, de csak nem őrültem meg!
-És ha azt mondom én vagyok Y?-egy kis csend után újra megszólal de a kérdésére meg torpanok
-Tessék?-kapkodom a fejem össze vissza-Hol vagy?Miért vagy a fejemben?Ha te Y vagy akkor hogy tudsz ilyet csinálni?Hisz Pirokinetikus erővel bírsz nem?-halmozom el a kérdéseimmel, amikből ezek csak a lista elején szerepeltek
-Csak lassan Destiny!-nevet fel halványan-Idővel mindenre válaszolok...-halkul el hangja
-Éd miért nem most?-toporgok egyhelyben türelmetlenül
-Makacs, önfejű akár mint én...-nevet jóízűen-De a kérdésedre válaszolva...ismerlek.Távolról.Megéreztem az erőd mikor használtad így megpróbáltam kapcsolatba lépni veled ami félig meddig sikerült de úgy tűnik erősebb vagy mint gondoltam.
-Huha...ez most egyszerre fura és sok...-emelem fel a kezem miközben újra meg masszírozom halántékom-És pontosan hol vagy?Segítséget kértél...hallottalak...-emlékszem visszaVártam perceket de semmi.Mintha elnyelte volna a föld.Szólítgattam, de egy hang foszlányt sem hallottam.Végül inkább ki indultam az egész kocerájból, ami hasonlított egy nagy konzervre, mint egy hadi szállásra.
-Sokkal felszabadultabb vagy...-jelenik meg mellettem San egy halvány mosollyal amit viszonzok zavartan
-Szerintem mindenki...-nézek körbe-Bár érezhető egy kis nyugtalanság...-teszem hozzá miközben elindulunk a ház felé
-Persze hisz azért senki sem hülye ők is tudják hogy itt még nincs vége...-biccent aprót közben zsebre rakott kezekkel tekint körbe
-Valahogy sosem gondoltam volna hogy ilyet fogok megélni...egy robbanás miatt...tiszta Flash feelingem lett hirtelen...-motyogom miközben aprót fel nevetek a gondolatmenetemen csak nekem jut ilyen idiótaság az eszembe miközben egy helyes srác mellett sétálok
San aprót felnevet mondatomra, majd megáll és finoman megfogja testem mellett levő csuklóm, így teljes mértékben rá figyelek és a fejemből rögtön el szállnak az idióta gondolatmeneteim és csak a sötét íriszbe tudok nézni, amibe néhány barnásas-pirosas tincs lóg bele ami már enyhén le van nőve.
-Destiny...-pillant hol rám hol a kezemre amire aprókat rá szorít-Ahhh...-morog egyet és rózsaszínes ajakiba harap de igyis igazán férfias külsőt kölcsönöz neki amitől kicsit elkalandozom-Kérdezni akartam valamit...-szólal meg össze szedve magát mire aprót bólintok hisz rettenetesen elbűvölt az előbbi mozdulatával-Én....vagyis....-motyogja majd hátra veti a fejét, így tökéletes rálátást adva nyakára és kidudorodó kulcscsontjára-Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?-motyogja majd újra rám néz és tincsei rendezetlenül hullanak le arcára
Mégis hogy lehet valaki ennyire...csodálatos?-mérem végig újra és újra
-Aaaa srácok!!!-lepődik meg Kuanlin és mosolyogva integet nekünk-Szia Destiny!!!-pillant rám aranyosan
-Rég láttalak Kuanlin!-viszonzom gesztusát
-Hogy mennek a dolgok?-néz kettőnkre, de San nem nagyon figyel rá inkább mérgesen vizslatja a mellettünk elhelyezkedő tégla falat-Ooooo valamit megzavartam esetleg?-szeppen meg és a még mindig San által fogságba ejtett csuklómra pillant-Ne haragudjatok...-süti le a tekintetét
-Aishhh!!!Komolyan!!!!-csap egyet indulatosan a piros hajú a combjára-Nem hiszem el!!!!-morogja
-Én...-pislog megszeppenten a barna hajú srác San indulatosságán
-Szerintem mi megyünk ha nem bánod Kuanlin...-küldök egy mosolyt a még mindig megijedt srácra aki aprót bólint-Gyere San...-fogom meg a szabad kezemmel eres karját és elkezdem finoman húzni amit szó nélkül tűr-Van kedved enni valamit?-vetem fel az ötletet, mikor már a rozoga falépcsőkön lépkedünk, hátha jobb kedvre tudom deríteni
-Most nem hinném, ne haragudj.Inkább lefekszem.-vakarja meg tarkóját egy száj húzás után amin meglepődök, de csak megértően bólintok
-Nem haragszom dehogy!Menj nyugodtan.Aludj jól...-küldök felé egy széles mosolyt, amit egy enyhe kacajjal fogad, de komótos léptekkel elindul inkább befeléMégis mi lelt téged Choi San?-nézek hűlt helyére-Mit akart mondani nekem ott mielőtt Kuanlin megzavart volna minket?-túl sok a megválaszolatlan kérdés a fejembe amik egy idő után túl fognak nőni és nem fogom bírni józan ésszel
~^^~
Sziasztok!!!Itt van a kövi rész❤️Hogy tetszik?😶Sikerül Sannak elmondania, amit szeretett volna Destinynek vagy nem lesz esélye?Tényleg létezik Y vagy csak Destiny elméjének játéka?...
Mindenkinek további szép napot!Végre őszi szünet!!!!!🍁🍂Yeeeyy!!!😍😱❤️Pihenjetek sokat!!!Jó olvasást a részhez!💕❤️💖:_YU_97
YOU ARE READING
Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/
FantasyEgy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek. Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...