Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•47•

SEONGHWA

-Aranyosak.-mondja Hongjoong könyvébe mélyedve, mire én felemelem a fejem a kis fotel háttámlájáról, majd felvont szemöldökkel meredek rá
-A könyv főszereplői?-kérdezem zavarodottan
-Nem!-rázza a fejét mosolyogva-Destiny és Sanie.-teszi le hasára az eddig kezeiben tartott tárgyat-Jaj ne duzzogj már Seonghwa!-kacag fel jóízűen ábrázatomon, de én csak mormogok egyet-Hidd el nem tudod mindig szemmel tartani őket és megvédeni minden baklövéstől, tanulni fognak belőle, ha orra buknak.-sóhajtva egyet, túrok szőke tincseimbe, amik már kezdtek kikopni és vette át az eredeti sötét színt
-Azt akarom, hogy soha ne essen bajuk, nem szeretném össze törve látni őket mégegyszer...-emlékszem vissza San lényére, mikor a táborba kerültünk, teljesen kifordult magából és képtelen volt egy normális mondatot kinyögni és ami a legjobban hiányzott a nevetése, na meg az aranyos gödröcskéi
-Ez elkerülhetetlen te is tudod.-sóhajt mélyet keresve a szemkontaktust velem, amit én nem viszonzok, sokkal jobban lefoglal a fa gerenda a plafonon, ami érdekesen keresztül kasul megy egymáson-Javíthatatlan vagy!-csóválja a kobakját lemondóan
-Tudom...-motyogom magamban, miközben lehunyom egy pillanatra fáradt pilláim, de hallójárataimba be szűrődik az óra idegesítő kattogása, amitől ujjaim idegesen járnak a karfán
-Nemrég mentek el, lazíts!!!-lebukásomat csak egy morgással díjazom, de továbbra is az idegeim karöltve ropják a táncot, egy percre sem hagyva engem nyugton
-Hyung, hyung!!!!-rám veti magát Mingi, de olyan lendülettel, hogy épp hogy sikerült levegőért kapnom
Na ennyit arról hogy "lazítsak"...
-Song Mingi!!!-rivallok rá vérben izzó szemeimmel, hisz majdnem kijött belőlem az összes megevett falat, ráadásul az idegeimnek ez a hirtelen megjelenés igazán nem tett jót, komolyan lehet nyugtatót kéne szednem...
-Yo...ma...int...van...és....-lihegi teljes testsúlyát továbbra is rajtam felejtve
-Mi?!!-tolom el magamtól a szenvedő fiút-Megint valami rap szöveg jutott eszedbe?Most kímélj meg tőle, kérlek!-prüszkölök lemondóan és újra elhelyezkedek a fotelben, hisz tudni illik hogy Mingi mielőtt a táborba kerültünk volna, mindig a dalok kegyetlenül gyors rap részét hadarta el egy szuszra, amit alig értettem meg pedig koreaiul volt a többség
-Hyung!!!-rázza meg a vállam, amire rögtön kitágulnak a szemeim
-Tessék?!-szabadítom meg magam a kezeitől, amik eddig bele döngöltek a puha anyagba
-Yoko-sama itt van mindjárt az ajtó előtt!!!-döbbenten meredek rá és Hongjoongra sandítok, akinek hasonló reakciója lehetett és imádott könyvét arrébb téve tápászkodik fel az eddigi kényelmes pózából
-Jó reggelt...-jelenik meg Yeosang, aki fáradságát kimutatva inkább pár centiméterrel lebeg a talaj fölött nagyokat ásítozva
Gondolom a lármánkkal mindenkit felkeltettünk.
-Ez azért ijesztő, hogy tudja hogy beszélni akarunk vele és itt van...-motyogja Jongho és nyugodtan megigazítva szerte álló haját, ami jelenleg hasonlít egy atom robbanás helyszínére, de mégis ad valami gyermeki bájt neki
-Honnan tudod hogy amiatt jött?Lehet csak hozott abból a finom teából, amit múltkor ittunk nála!Ahh az isteni volt!Éreztem, ahogy az idegeim szabadságra mennek...-csatlakozik Yunho is és nyamnyogó hangot ad ki, miközben gondolatban valószínűleg maga elé képzelte az italt-Seonghwa hyungra ráférne...-súgja oda a szorosan mellette jövő Wooyoungnak, amire fel vonom a szemöldököm, hisz tisztán ki hallottam mit konzultáltak, bár biztos vagyok benne, hogy ezt még Destinyék is hallották olyan hangerőn beszélték meg-Szia Hyung!!!-küld felém egy hízelgő mosolyt, amire csak egy zsémbes dünnyögés volt a reakcióm, így mint egy kölyök kutya futamodik meg a fiatalabb háta mögé
-San?-forgolódik körbe Jongho még mindig lassított felvételben
-Elmentek egyet sétálni...ketten...a fák takarásába...ügyelő szemek zónáján kívülre...-vonogatja folyamtosan a szemöldökét Yunho egy perverz mosoly kíséretében
-Nem akarom tudni a részleteket!-állítja le helyettem Jongho a sötét hajút, miközben még ásít mellé egy hatalmasat