Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•61•

A párás tükörben szemlélem elmosódott alakomat, majd apró tenyerem rá téve a törékeny tárgyra, csúsztatom el rajta pár centit, így képezve egy csíkot, amin vissza kacsint tükörképem.Tíz nap telt el.Tíz nap azóta, hogy a kórházban elláttak minket és hogy túléltük a tárgyalást, ami ahhoz képest gyorsan le zavartak, bármennyire izgultam az elején, később beláttam hogy tényleg igaza volt a rendőr tisztnek.A bíró döntéshozatalában számunkra semmi rossz sem volt, de ez nem volt elmondható a kormányzó brigádjáról.Taehot öt év börtönre ítélték, mondván a kormányzó akarata alatt állt...láttam az ördögi vigyort ajkain táncolni és még így is tudtam, hogy a géz alatt, amik szemét fedték engem akart megtalálni a tömegben, amire nagyot kellett nyelnem.Baekhyun nem bírt a fenekén megülni és hangot is adott felháborodásának, aminek a vége az lett hogy a bírót pattanásig felhúzta és végső döntése képpen pedig pszichológust nevezett ki Taeho mellé, természetesen ez a fekete hajúnak nem tetszett, hisz örökre rács mögé akarta dugni ezt a férget, amivel teljesen egyetértettem, egyáltalán nem voltam nyugodt.

A kormányzó emberei sorsa közmunka volt, ami nem lepett meg, de annál inkább mikor a kormányzót vezették be.Nem is az hogy megfagyott a levegő, hanem hogy egy hangos csattanás szelte ketté ezt.Döbbent tekintetek százai meredtek az események központjára és ezernyi száj suttogott a másik fülébe.Mi is hasonlóképpen reagáltunk.Össze voltunk zavarodva teljes mértékben, ugyanis Kuanlin elhagyva a helyét, rontott neki az idős férfinek és illette őt egy csípős jobbossal.A férfi csak elejtett egy halvány mosolyt és vérző orral vitték a bíró elé, miközben az indulatos fiút kivezették a teremből.
-Büszke vagyok rád Kuanlin!!!-teszi karba elégedetten kezeit Baekhyun, mire tőlünk csak szúrós pillantást kap-Most már megint mi van?Nektek nem bizsereg a tenyeretek?-mutogatja öklét és felemeli a hangját a nyüzsgés miatt
-Csendet kérek!!Csendet!!!-hallatszik a kalapács hangja, ahogy a falappal találkozik és a bíró érdes orgánuma, ami csendre inti a feldúlt tömeget

A bíró nem bánt kezes bárányként a férfivel.Kíméletlenül sorolta fel bűneit, amit a férfi le sem tagadott.Undorítóan vigyorgott és a bűntudat apró jelei sem jelentek meg arcán.Remélem az emberek végre rájönnek nem mi vagyunk a szörnyetegek, hanem ő.Ő, aki miatt ez az egész történt, az ő felelőtlensége miatt, amit próbált véka alá rejteni és játszani az istent.Egy pénzéhes hatalomra vágyó gyilkos.Az ítélet életfogytiglan és beutaló a közeli pszichiátriára.Megnyugtató volt, hogy többé soha nem fogjuk látni őt.A karma erősen vissza csapott a férfire és most ő fog szenvedni.Elzarva a külvilágtól, úgy ahogy azt velünk is tette.

Chanyeolt és Kait továbbra is a kórházban tartják Suho felügyelete alatt, aki egy tapodtat sem mozdul el társai mellől, ami az ott dolgozóknak nem volt ínyére, de rájöttek hogy a fiú nem csak az erejével tud gyógyítani, hanem igen is magas tudás birtokában van, ezzel nagy segítséget nyújtva nekik a sebesültek ellátásában.Chanyeol nagy valószínűséggel pár hónapon belül erőre fog kapni, míg ez Kairól nem mondható el...Bármennyire igyekezett Junmyeon, már nem tudta megmenteni a menthetőt....Kait az ereje örökre elhagyta, így a szervezete legyengült, lábra sem tud állni.Kegyetlen volt látni, ahogy hullasápadtan, szinte élettelenül fekszik, mert másra nem képes.Megmentettem az őrült fiatalokat, de őt képtelen voltam...mellkasomban a levegő beszorult és össze nyomta tüdőm...bűntudat.A fiú ágya mellett sírtam ki a szemem, aki gyenge mosollyal cserepes-lilás ajkain nyugtatta meg zakatoló szívem és könnyeim, hogy nincs semmi baj ő az ereje nélkül is tud élni és pillanatok alatt fel fog épülni.Bármennyire estek jól biztató szavai, továbbra is aggódtam érte és ezzel nem voltam egyedül.Suho szabadidejében minden tudását és energiáját bevetve kereste a gyógymódot, hogy valamilyen úton-módon, újra a föld elem birtokosává tegye barátját.

Emelett voltak boldog pillanatok is.Az EXO majdnem teljes volt, a hiányzó három tag közül kettő boldogította Kai mindennapjait, amit öröm volt nézni.És ahogy egyre jobban szabadulnak fel és alkotnak újra egy bandát.Na meg az az apró mosoly a gyenge fiú arcán, mindenki szívét meg olvasztotta.
Bár egy valaki számomra még mindig homály...DO...mégis hol van?Miért nincs itt?