Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•48•

DESTINY

Teljesen ledöbbentem az idős nő láttán, őszintén?Nem számítottam, hogy mikor vissza érünk ő a kanapén fog ránk mosolyogni kezében...azzal a könyvvel, amit tudtommal ott hagytam a táborba.Elakartam menni érte, de bárhogy kerestem a fa deszkák alatt, mintha elnyelte volna a föld...és az égés nyomok is mintha halványodtak volna.Gondoltam valaki elvitte magával, így nem is fordítottam rá figyelmet, de most hogy újra látom az érdekes szimbólumokkal tarkított sötét borítót, valami furcsa érzés kerített hatalmába.
-Örülök, hogy látlak titeket!-küld egy apró mosolyt felénk, amit mi zavartan viszonzunk és érdeklődve lépünk közelebb a többiek körébe-Valószínűleg tudod, hogy mit álmodtál Destiny, nem de bár?-emeli rám tekintetét, nem számítottam ilyen téma váltásra, így hirtelen, de megilletődöttségem leplezve csak biccentek
-A múlt volt.-nyögöm ki száraz torokkal, amire a többiek fel vonják a szemöldöküket-Baekhyun, Junmyeon, Kai, Lay és az a fiú aki itt fekszik kómában, Sehun ők egy csoport tagjai, akik megpróbálták eltörölni a föld színéről a kormányt és a táborokat, de kudarcba fulladt a küldetésük egy akció során...
-Tessék?!!-ereszti ki a hangját először Seonghwa és teljesen elképedve mereszti rám fekete íriszeit
-Úgy tudtam!-helyesel Jongho és öklét össze szorítja és megenged magának egy győzelemittas vigyort
-Ők mind itt ezen a szigeten tanulták meg az erejük használatát.De nem kaptak segítséget az itt levőktől.-mérem végig a csöndben ülő nőt, aki iránt most valami oknál fogva haragot tápláltam-A másik Pirokinetikus főnix vérű be van zárva és az ő erejét használták eddig fel, ő Chanyeol, aki az elmémbe ferkőzött.Az álmaimat pedig egy bizonyos DO irányította és úgy érzem, mintha pontot akarna tenni ennek az ügy végére és erre mi vagyunk kiválasztva.-nézek végig a srácokon, akik meg sem tudtak szólalni a szó áradatom miatt, Yoko-sama egyáltalán nem volt meglepett, sőt mintha erre várt volna, hogy mindenre fény derüljön és elmondjam, amit ő már réges-rég tudott
-Nekem ez sok...-fogja az orrnyergét Yeosang és megrázza a fejét
-Pontosan Destiny.-helyesel a nő és még a meghökkenés apró jelét se látom arca különböző pontjain-Ti vagytok a jövő reményei, a változás.A múlt megismétli önmagát, magával hozva a mai napon egy kis csavart.
-Mégis hogy érti?-túr a hajába frusztráltan San, aki amióta beléptünk a házba tartja fogságban kezem, amit egyáltalán nem bánok, úgy érzem ez ad egy kis védelmet és magabiztosságot
-Félek, hogy ez a sziget is rabja lesz az értelmetlen vérontásnak...-sóhajt mélyet és gondterhelten kezdi el kémleli a gyönyörű fából fabrikált ablakot, amin érdekes vájatok formálódnak ki-Elkerültük a múltban, de most elkerülhetetlen.
-Éreztem, hogy itt az orrunk előtt minden össze függ!-csap egyet a combjára Hongjoong száját elhúzva
-Ha még a szemünk előtt is lenne a megoldás mindig teszünk egy kitérőt és csak utána hátrálunk.-csóválja a fejét szelíden a nő
-Aggasztó jeleket kapott Yoko-sama?-kérdezem, miközben gyomromban a görcs egyre csak össze zsugorodik és szoros fájdalommá alakul-Valami történni fog.-hátrálok meg egy kicsit, ezzel Sant is magammal rántva, hisz ujjaink összefonódva szorítják egymást
-Az egyik hibridünk teljes pánikban van.Olyan frekvencián hallja a dolgokat, amit mi nem észlelünk.-tápászkodik fel óvatosan ülő helyzetéből és csak most veszem észre, hogy közelebb került hozzám, hogy arca a szokásosnál is be esettebb és a mosoly ajkai szélén, inkább grimaszba torzulás, éreztem, hogy nincs valami rendben...
-Begyűjtők?-remeg meg a hangja Wooyoungnak, de a nő csak válaszként kerüli az ideges tekintetét, ami okot ad a még nagyobb pánikra, ami keletkezni készül
-Mégis hogy?!!-sóhajt Seonghwa mérgesen
-Fogalmam sincs Seonghwa, azt se tudjuk hogy, hogy sikerült ide....-egy ajtó csapódás szakítja félbe Yoko-sama mondandóját, így a hang irányába terelődik a figyelmünk
-Baekhyun?-már azt se tudom, hogy meglepődjek-e jelenlétén
-Én voltam.-lihegi térdén támaszkodva és sötét haja homlokára tapadt
-Mi voltál te?!-szalad ráncba a homloka Yunhonak
-Miattam jönnek a begyűjtők.-egyenesedik ki és tartva a szemkontaktust férkőzik letaglózott íriszeinkbe-Fel törtem a rendszert egy pillanatra és úgy tűnik...hogy észlelték és ide jönnek...-túr a hajába frusztráltan-Én...sajn...
-Itt gyerekek is vannak!!!Ráadásul várandós kismamák is élnek itt!!!-hördül fel Seonghwa és szemei csak úgy szikráznak
-Tudom hogy elcsesztem, oké?!!!!!-tárja szét a karjait a fiú idegesen
-Ez ellen nem tudunk már mit tenni, ami megtörtént az megtörtént.-csitítja a kedélyeket az idős hölgy egy apró kézmozdulattal-Riadót kell jelentenem.A gyerekeket és a kismamákat biztonságba tudjuk vinni.-indul meg kifelé, majd hirtelen hátra fordul felénk-Bízom bennetek.Nem vagyok a háború híve én a békét képviselem, de hibáztam régebben, hogy nem nyújtottam segítséget, mikor szükség lett volna rá, így tanulva ebből segítenek a sziget lakói.-méri végig Baekhyunt, aki tüntetőleg inkább engem kémlel
-Köszönjük.-hajolok meg a nő előtt és már csak az ajtó halk recsegését hallom és az elhaló lépteket
-Készen álltok valami kezdetéhez?-teszi karba a kezeit Baekhyun
-Mi vagyunk az Ateez.-von vállat Hongjoong és egy biztatóan össze mosolyognak a srácokkal