Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•54•

DESTINY

A szokásos látogatóm ördögi vigyorral az arcán közeledett felém, miközben bakancsán levő cipőfűző csattogva találkozott a földdel léptei közben.Megnőtt frufrum alól néztem fel sötét íriszeibe és csak erősen össze szorítottam az állkapcsom, majd leejtettem a fejem, amit a nyakperec fogott meg és a csattogó láncok.
-Jó reggelt drága...-nyúl az állam alá, hogy újra szemeibe nézzek, de tekintetem makacsul szegeztem a falra-Hülyeség, amit csinálsz úgysincs semmi értelme.-nevet fel halkan, ujjai államon erősebben szorultak és nem tűrve ellenkezésem, rántja a neki tetsző irányba-Kedvet kapok játszani az pedig nem biztos, hogy tetszeni fog neked.-nyalja meg kiszáradt ajkait, amire csak undorodva szorítom össze fogaim, amik már csikorognak egymáson-Szórakoztató.-fejti le ujjait rólam és megfordulva indul meg az egyik sarokba ki készített fém asztalhoz

Ijedten zihálok, amint megvillan a gyér fény az injekciótű ezüstös részén.
-Ne csinálj semmit...hallod!!!-visszhangzik Chanyeol hangja a fejemben, aki szinte ordítja a szavakat, amitől halántékom tájékán hasogatni kezd-Ne csinálj hülyeséget!!!-pánikba estem, ahogy Taeho kezeiben az injekcióval közelít felém, homlokomon az izzadság cseppek csak úgy száguldottak végig egészen a nyakam vonaláig és fülembe csengett hangjuk, ahogy hangosan koppantak a jéghideg padlón, ujjaim görcsbe rándultak és körmeim belevájódtak a tenyerembe
-Ha ellenkezel csak rosszabb lesz...-biggyeszti le ajkait, ami egy pszichopata vigyorrá alakul át, miközben erőszakosan szorítja le a fejem, szőke tincseimbe kapaszkodva, hogy jobban oda férjen nyakamhoz a tűvel

Szinte forgott velem a világ a sok zihálástól és éreztem, hogy pilláim is csukódnak lefelé, míg gyomrom, mint egy hullám vasút szélsebesen suhant fel s alá.Ujjaim között az ismerős bizsergés jelenik meg, de a tű hideg érzése eltereli a figyelmem a bennem lakó erőmről.Mintha a percek csak úgy versenyeznének egymással, úgy haladunk az időben és semmi sem történt, a szúró tárgy nem vájódik az ütőeremhez, de Taeho szorítása továbbra sem lazult tincseim között.Egy kacaj zengi be az egész helyiséget, ami eddig síri csendbe burkolózott, majd az injekció hangos ricsajjal reped darabjaira a padlón, ahogy a férfi eldobja azt, nyakam körül áramok kezdenek cikázni, amitől egy fájdalmas sikoly szökik ki ajkaim közül, izmaim meg feszülnek és a láncok is kísértetiesen csattannak egymáshoz.
-Te meg akartál támadni?Ha?!!!-ragadja meg a nyakperecet és úgy húz közelebb magához és őrült énjéhez, amitől gyomrom újra görcsbe rándul-Kis....-kezdené a szítók szavak ezreit rám zúdítani, de a vasajtó nyitódása megzavarja emelkedő öklét, ami valószínűleg az arcomon landolt volna, amitől azt se tudnám hol vagyok, féltem tőle és az ájulás kerülgetett a hányinger társaságában

-Lám-lám Kim Jongin személyesen.-biccent a belépő személynek, aki csak egy pillantást pazarolt a pszichopata férfire, ami az illetőnek egyáltalán nem tetszett és láttam rajta a gyűlöletet a sötét hajú iránt, de mégis kis kaméleon módjára vigyorgott rá
-Valami probléma adódott?-néz hátra válla fölött Taehora, miközben felvonja a szemöldökét-Mégis mit keres egy injekció a földön darabokban?Nem megölni kell a lányt!Nekünk csak a vére kell!Megnevelni kell nem pedig idegbeteg módjára nyugtatót adni neki...-cisszeg fel hajába túrva és szikrákat szóró szemmel méri végig a meghajló férfit-Chhh...Elmondhatnám a főnöknek, hogy nem végzed jól a munkát és az tudod mit jelentene neked, nem de bár?-győzelemittas mosoly terült el telt ajkain, amiktől ledöbbentem, eszméletlen milyen színészi játékot ad elő, mintha ő lenne a főszereplő a drámában, a felsőbb rendű ragadozó, akitől mindenki fülét-farkát behúzza, igazság szerint öröm volt nézni Taeho összezsugorodó valóját, de a görbület arcomon elmarad, mikor Kai közelebb lép hozzám és tekintetét enyémbe vezeti
-Viselkedj, világos voltam...?-szinte orromra suttogja a szavakat mély orgánumával körítve, amitől gerincem vonalán libabőr keletkezett-Ne kelljen még egyszer bejönnöm!!!Megértetted?-kapja hátra kobakját a mögötte bőszen figyelő egyénre, aki újra csak meghunyászkodik Kai tekintélyt parancsoló énje előtt, ami ad elég időt a férfinek arra, hogy az eddig ökölbe szorult kezeimbe csúsztasson egy tárgyat, mielőtt újra felegyenesedne Taeho
-Most pedig kifelé, ennyi elég cirkusz volt mára!Úgyis dolgunk van.-hessegeti ki Kai az ellenkezni próbáló férfit, aki mielőtt elhagyná a helyiséget még vissza fordulva megnyalja ajkait, amitől újra hányinger kap el, eközben a másik személy gesztusa sokkal jobb reakciót vált ki belőlem, Kai az ajtó csukódása pillanatában rám kacsint, ami egy apró mosolyra késztet
-Valamire készül...vagy inkább fogalmazzak úgy hogy készülnek?-csendül fel Chan hangja újra az elmémbe, amiben volt valami sokat sejtő hangszín
-Kaptam egy kulcsot...-villantom meg egy másodperc erejéig a ki jutás szikráját, amitől a szembe levő személynek tágra nyílnak karikás szemei-Ki szabadítanak minket.-egy megkönnyebbült sóhaj hagyná el tüdőmet, de félek hogy valaki gyanút fogna, így csak, mint egy kisgyerek szorongatom a nyalókát, ami ebben az esetben egy kulcs
-De vajon milyen áron?-érkezik a kételkedő kérdés cellatársamtól
-Yeol...pozitívan!-dorgálom meg homlokráncolva
-A múlt megismétli ön...-félbeszakítom egy elégedetlen fújtatással, amitől szemembe logó kócos tincseim, tollpihe könnyedséggel hullanak vállamra össze-vissza
-Ne a múltba élj!Élj a jelenben, a múltat te változatod meg, úgy hogy elhagyod a régi éned, a régi gondolkodást, az összes sérelmet a jövő érdekében!-választ nem kaptam tőle csak kobakját fordítja el rólam

ROSALIE

Fehér magassarkúmba bújva egyenesedem ki az előttem levő nagy tükörbe, amiben egy határozott nő pillant vissza rám, akinek a világ legerősebb kontyba szorultak szőke tincsei, de ha a kelleténél tovább néztem önarcképem bukkant elő a megtört, szenvedett édesanya énem, amit most el kellett rejtenem a terv érdekében.Gondolatmenetemből ismét szeretett férjem rázott ki, kezeit a derekamra fonva.
-Menni fog!-puszil arcomra lágyan, amitől egy mosoly kúszik ajkaimra-Csak ismételni tudom magam drágám...-vezeti végig rajtam a tekintetét, amiben mohóság csillan meg-Dögös vagy a kosztümben!-egy kacsintással fűszerezi meg mondatát, amire csak megforgatom a szemem, de vigyorom nem rejtem el
-Szeretlek...-fogom közre férfias arcát és apró köröket írok le ujjbegyeimmel fehér bőrén
-Ne fájdítsd a szívem!Így is nehezen engedlek el a sárkány barlangjába...-sóhajt frusztráltan és aggódva kémleli minden rezdülésem
-Ne engem félts!-nevetek fel jóízűen-Én vagyok ebben a mesében a sárkány...
-Hihetetlen vagy!-csap le ajkaimra vadul, amit nem vagyok rest viszonozni, mégis én vetek véget a romantikus, tüzes pillanatunknak
-Pár perc múlva elkapják a hibrideket a beépített katonák, ott kell lennem a stábbal, ahogy megbeszéltük Baekhyunnal!-igazítom meg még a kosztüm felső részén a gombokat és fülbevalóimon is át suhan az érintésem, hogy le ellenőrizzem, hogy minden tökéletes-e
-Ezt azért ne felejtsd el!-nyújt át egy fegyvert kezeimbe, amit azonnal a szettemhez passzoló kistáskába süllyesztek-Ha hozzád mer érni...puffantsd le a halálba, ha én már nem tehetem meg...vigyázz magadra, hozd vissza a lányunkat Rosalie...-húz egy gyors búcsú ölelésbe Donghae, amit remegő végtagokkal viszonzok és belesimulok nyugalmat árasztó lényébe, ami szorosan tart nehogy össze essek a felelősség miatt, ami most a vállamra nehezedik
-Nyugodj meg, ennek a ház küszöbét csak két ember lépheti át....a lányom és én.

~^^~
Sziasztok itt lennék a folytatással~😊Remélem elnyeri a tetszéseteket!❤️Mindenkinek kitartást az online sulihoz!!Fighting!!!💕💕💕Már tényleg nincs sok!!Ügyesek vagytok nagyon!!😊További szép estét!Pihenjetek sokat!És jó olvasást a részhez❤️

💖:_YU_97