Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•24•

DESTINY

Egyre jobban hallom az avar zörgő hangját, ereimben elindul az a bizonyos bizsergés, mikor is San megfogja a csuklóm, így értetlenül pillantok sötét íriszeibe.
-Ne...-tátogja
-Miért?-ráncolom homlokom még mindig értetlenségemben
-Maradjon rejtve a képességed!Hisz emlékszel, hogy mindenki hogy meglepődött az erőd hallatán?Menjünk először biztosra rendben?-már csak bólintani volt időm, mikor is a zörgés abba maradt, így Sannal egyszerre vezetjük tekintetünk az idegenekre, akik még mindig a fák árnyékba voltak burkolózva, de kivettem az alakjukból, hogy ketten vannak és hogy az egyikük lány vagyis a hosszú hajából ítélve
-Kik vagytok?-szólal meg az egyik karcos hangon
-Ezt mi is pontosan kérdezhetnénk.-hezitálás nélkül szólal meg a mellettem kezeimet továbbra is szorosan fogó San
-Lay tedd le őket had lássak a fejükbe...-hallok meg egy halk vékony hangot, mire ijedten nézek Sanra
-San....most mit csináljunk?-szorítok rá fehér kezeire
-Maradj nyugodt rendben?Itt vagyok és nem engedem hogy bántsanak!Bízz bennem és zárd ki a fejedből.-hevesen bólintok minden egyes szavára hisz teljes mértékben megbízok benne, így pár pillanat múlva már ereszkedünk is a talaj felé
-Szóval...újra felteszem a kérdést.Kik vagytok?Mit kerestek itt?-szólal meg újból a karcos hang, mikor eltűnt a buborék szerű valami körülöttünk
-A szöuli fegyenctáborból jöttünk.-mondja San miközben szép lassan a háta mögé terel
-Beépített emberek vagytok?-nevet fel hitetlenkedve a férfi tag miközben a fényben megpillantom ahogy felemeli vészjóslóan a kezeit
-Nem.-adja a tömör választ San határozottan míg én szöges ellentetje vagyok, a pólójába kapaszkodva hallgatom a társalgást semmi önbizalommal és mélyen leküzdve a feltörekvő erőmet
-Igazat mond...-a hosszas csend után egy fehérben úszó villódzó szemekkel nézünk farkas szemet, ami az eddig csendben levő lányhoz tartoztak majd szép lassan kilépve a fénybe fedi fel teljes lényét, göndör barna haj ami a fénynek hála feketésen virítva vállát súrolja, és most zöldes szemeit végig vezeti rajtunk
-Mégis mit csinálsz Ana?!!!Megvesztél?!-fogja meg a lány karját erőszakosan a férfi, de így is felfedve a fél arcát, ázsiai volt
-Neked van telepátiás képességed vagy nekem?hm?!!-kéri számon mérgesen ezek szerint Ana és mintha egy pici akcentust vélnék felfedezni hangjában, bár gondolhattam volna hogy nem teljesen ázsiai, hisz vonásai nem ezt mutatták-Na látod!
-Szóval ti is foglyok vagytok?-sóhajtva jelenik meg mostmár teljes alakban a férfi, aki talán kicsivel lehetett nálunk idősebb, mindenesetre nem volt ronda
-Igen és úgy veszem ki ti is...-biccent San
-Pontosan.-helyesel Ana-Hogy szabadultatok ki?-válnak szemei hirtelen fehérre és érzem a fejemben a szorító érzést és a kérdést ahogy újra és újra visszhangzik, így kicsit jobban meg szorítom San pólóját
-Őt hagyd békén!-emeli meg a hangját San és még jobban maga mögé tol, így szuszogva szippantok bele kellemes illatába, megnyugvás képpen
-Milyen képességekkel birtok?-kérdezi Ana
-Hidrokinézis és növénymanipuláció...-tessék?!!!Én nem tudom irányítani a növényeket!
-Mutasd meg akkor...-szeli át az erdő csendjét Lay hitetlen nevetése-Kezd te kislány, aki szépen megbújt a víz isten mögött...-szinte kővé dermedtem, amint tudatosultak bennem a dolgok, ha lebukunk, akkor lehet valami nagyon rossz fog elsülni
-Menni fog...-bíztat San és szép lassan eláll előlem, mire ijedten bámulok rá
-Na?-sürget Lay komoran
-Még nem olyan biztos az erejében.-mondja San de biztatóan küld egy mosolyt és tátog egy"bízz bennem és emeld fel az egyik kezed"

Felemelem csigalassúsággal a jobb kezem, ami egyfolytában remeg és várom a csodát, ami érdekes módon egyre közelebb és közelebb ér, mint hinném.Nagyokat pislogva figyelem, ahogy a fenyő egyik vékonyabb ága kezeimen végig kúszik és mintha körbe ölelné, szorít rajta egy kicsit.Ámultan nézem zöld tüskéket, amik szépen simulnak fehér bőrömön és semmilyen karcolást sem ejtve rajtam.
-Szóval szöuli fegyenc tábor mi?-horkant fel Lay így rögtön rá nézek és kezeimen lassan eltűnik a vékony ág vissza helyezkedve az ezelőtti állapotába
-Valami probléma van vele?-küld szikrákat San szemeivel a srácra
-Oda csak a legkülönlegesebbeket viszik...-morfondírozik
-Miért ti honnan szöktetek el?-szólalok meg eddig először
-Szökni?Ugyan!Icheoni-fegyenc táborból?-legyint nevetve Ana-Elmenekült az egész pereputty!
-Tessék?-lepődünk meg mindketten Sannal
-Én még mindig azt vallon hogy gyanús...-morog Lay magában-És ti is...ha tényleg a szöuli fegyenctáborból jöttetek, hogy az édes faszomba jutottatok ki, ha?!!-ordibál indulatosan Lay
-Egyik nap csak elmentek!!-adom ki magamból a felgyülemlett indulatot a srác irányába, hisz teljesen felhúzott a stílusával komolyan, mint Baekhyun!
-Igazat mondasz?!!!-lép közelebb hozzám nagy szemekkel-Ana!!!Csináld!!!-néz hátra a lányra és utasítja
-Nem vagyok a csicskád Zhang Yixing!!!-teszi karba a kezeit a lány és szúrósan végig méri a szemforgató srácot
-De tudnunk kell!!Tudnom kell!!!!Ez a mi érdekünk is!-gesztikulál a kezeivel felém mutogatva-Kérlek...-nyugszik le egy sóhaj kíséretében-Ana...a kedvemért!!-vált át könyörgő stílusba, amit érdeklődve nézek
-Csak hogy tudd nem miattad csinálom!-köröz egyet a fejével Ana és közelebb sétál hozzám-Ne ellenkezz kérlek.-néz mélyen a szemembe
-Ne csináld...-hátrálok megijedve
-Csak egy pillanat lesz semmi komoly!-fogja meg a vállam nehogy elmeneküljek
-San......-nézek a fiúra akit bezárva találok az erőtérben-San!-ordítom a nevet, amint megérzem a szorító érzést a fejemben, amitől fekete pontok kezdenek el cikázni szemem előtt, mígnem végleg el nem sötétül körülöttem minden