Egy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek.
Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...
Ujjaimat tördelve nézek magam elé.A fejemben a gondolataim továbbra is megőrjítenek, amikből a megmentőm Baekhyun volt, aki barátiasan megveregette a vállam.Gyűrűi az ujjain halkan koccantak egymással és fehér csuklóján az ezüstös karkötő is csilingelő hangot hallatva jutott el hallójárataimba.Hálás voltam neki, amiért szó nélkül velem tartott, nem morgott, nem ellenkezett, hanem önként vállalkozott, ami meglepett.Jókedve csak álca volt a külvilág számára, de a környezetében senkit sem tudott átverni, hisz mind ismertük már, akár a rossz pénzt.Örülök, hogy megismerhettem az igazi Baekhyunt, aki törődő és önfeledt szeretet van benne.Gonosz módon rejtegette előlünk és csak Anaval osztotta meg.Kellemes csalódás volt az említett lány is, az elején féltettem Destinyt tőle, hisz az ereje félelmetes volt másokra nézve, de a napokban egészen jól szót értettünk.Seonghwa meg továbbra sem változott meg, ő és az aggódás felsőfokon, de ezért szeretjük a mi szőke hyungunkat. -Készen vagy?-pillant rám Baekhyun, miközben fekete tincseit kifújja szemei közül, ami rettenetesen hasonlított Destinyre frufru fújására, amire gyorsan párat pislogok és a fiú értetlen pillantásával találom szembe magam-Biztos jól vagy?-mér végig aggódva-Eléggé sápadt is vagy.Aludtál te?-nyomorgatja meg az arcom és húzogatja a bőrt, akár egy idős hölgy, felvéve egy hamiskás mosolyt ajkaimra lököm el finoman a kezeit -Jól vagyok nyugi!-egyik szemöldökét fel vonva sóhajt egyet, ezzel is jelezve felém hogy nem dőlt be az álcámnak -Ne nyúzd a gyereket Baek!-érkezik meg Ana is és a párja vállára helyezi könyökét, majd úgy néz fel az illetőre-A helyében te is ilyen lennél. -Miért van neked mindig igazad?-mosolyog le rá játékos fénnyel a szemében a fekete hajú -Nőből vagyok...-von vállat lezserül a lány-Mindig igazam van.-húzza rózsaszín ajkait egy fél mosolyra, amire válaszként a párjától csak egy nevetést kap és kezei birtoklóan simulnak a csípőjére, ezzel is még közelebb vonva őt magához-Menjünk szerintem, mert ha felkel a Nap sokkal jobban szemet szúrunk mindenkinek, mint most, este.-biccent fejével a kijárat felé, miközben ki csúszva a fiú szorító öleléséből húzza fel sötét színű pulcsiját -Miért izgulok ennyire?-kérdezem inkább magamtól, de a helyiségben tartózkodók nagy szerencsétlenségemre meghallják -Ne aggódj kölyök, minden okés lesz.-küld egy biztató vigyort felém az idősebb, amire csak elhúzom a számat, hisz a gyomromban levő görcs nem oldódott-Na menjünk tényleg!-tapsol egyet, ezzel is sietettve minket és a vérnyomásomat az egekbe küldve -Nem lesz semmi baj San.-böki meg a vállam finoman a göndör fürtű lány-Tudom hogy most a sötét démonok átveszik a gondolataid felett az uralmat, de ne hajolj meg előttük, küzdj és lebegjen a szemed előtt, hogy mindjárt vége, már csak egy kicsi kell!-szorítja ökölbe a kezeit és a levegőbe boxol egyet -Legyen igazad.-fújok ki egy nagy adag levegőt és megropogtatva a nyakam megyek közelebb a pároshoz -Na gyerünk!-dörzsöli össze tenyerét Baekhyun és mikor szét húzta kezeit egymástól, közöttük lilás fény kezdett villodzani, ami egyre nagyobb lett, mígnem teljesen ember nagyságúvá mem vált, hogy kényelmesen átférjünk-Menjetek.-szó nélkül tesszük, amit mond és egy szempillantás alatt termünk a sötétségbe burkolózott utcába, amit csak a magas lámpák világítanak be, de fényük a kisebb elágazásokba nem ér el -Hátborzongató.-suttogom körbe nézve és a hideg fuvallat belopakodva pulcsim alá, kelt libabőröket hátamon és karjaimon -Egyetértek...-mondja halkan a lány is
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
