Egy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek.
Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...
A csillagok fénye lepte be az egész égboltot, ezzel is fényt adva a számunkra és az előttünk levő pattogó tűz meg, át fagyott testünket melegítette a hideg éjszakán a fenyők alatt.Mindenki vérfagyasztó csendben ült a földön és maga elé meredve vizslatott minden egyes fűszálat.Én sem tettem másképp, mint a többség csak azzal a különbséggel, hogy én inkább félszemmel mások reakcióját néztem.Baekhyun fegyverét tisztogatta mérnöki precizitással, de le sem tagadhatta, hogy mennyire feszült, hisz ujjain az erek táncoltak és a rongyot is görcsösen szorította.Meg érezhette, hogy őt nézem, mert lomhán fel pillantott rám és egy jelentőségteljes bólintással már fegyverére figyelt.Talán akin a legjobban meglátszott, hogy ideges az Jongin és Sehun voltak a társaságból, akik minden neszre felkapták a fejüket és feszülten helyezkedtek helyükön. -Lassan itt az idő.-töri meg a csendet végül Junmyeon ránk nézve, amire többen meg merevednek, de csak egyet biccentenek-Nem ronthatjuk el.Rajtunk áll vagy bukik a dolog.A mi kezünkben van a jövő, mások és a mi számunkra is. -Mi van ha elbukunk?-szólal meg Taeho félre döntve a fejét és fekete íriszeiben megcsillan a tűz pirosas fénye, míg arcát sárgás fény övezi, amitől kísérteties borzongás fog el bármikor, mikor ránézek a srácra, de mindig elkönyvelem magamnak, hogy a katonaságban szolgált
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Ne legyél pesszimista Taeho!-csapja meg a vállát az illetőnek Chanyeol -Te ennyire biztos vagy abban, hogy nyerünk?-emeli meg a fél szemöldökét Taeho és kezeit térdén pihentette -Miért te nem?-illetődik meg a colos barátom, mire a mellette ülőtől csak egy hitetlen nevetést kapott -Majd meglátjuk.-mormogja orra alatt és ezzel lezártnak tekinti a beszélgetésüket a colossal, aki értetlenül néz körbe, de a szempárak inkább elnéznek egy másik irányba, csak velem találta meg a szemkontaktust és bizakodva kapcsolja össze íriszeink, mire csak egy erőltetett mosolyra futja tőlem -Valaki?-kérdezi hyungunk, Xiumin felénk tartva a nikotin rudat -Képtelen lennék el szívni egy slukkot bocs, de kidobnám a taccsot az biztos!-utasítja el Kai és egy nemleges fejrázással erősíti meg -Chan meg gyújtanád?Eltűnt a gyújtóm.-teszi a szájába hyungom a káros anyagot és Chan fele hajol -Dehogy gyújtom meg!Szóval inkább ezt add ide!-tépi ki ajkai közül mérgesen Chan, amit a másik egy nem tetsző morgással fogad -Ya!!!Ez volt az utolsó amit találtam!Yoko-sama betiltotta, hogy elszívjak, akár egy cigit is!-csap a combjára indulatosan -Helyes!-bólogat egyetértően Suho-Szokj le, én amondó vagyok hyung.-pillant az idősebbre, aki mérgesen tépkedi a zöld gyepet -Elvisz a tüdőrák, aztán nézhetsz.-löki oda Baekhyun egy tipikus fél mosoly kíséretében, mire több felől kap egy horkantást -Mintha rád ez nem lenne igaz Baekhyun.-ül fel törökülésbe az addig fekvő Chen is, aki a csillagos eget pásztázza -Előbb visz el kormány, mint a rák.-cisszeg Taeho, de hamar elhallgat, mikor Kai egy jobb egyenest küld vállába, így csak eltátja a száját és dörzsöli a fájó pontot, ahol Kai betalált -Minden oké Hunnie?-telepszek le mellé feltűnés nélkül, mire egyik kezét mellkasához teszi a hirtelen megjelenésem miatt -Mindig megijesztesz.-vigyorog, de látom, hogy a görbületek mögött hatalmas fájdalom lapul, amit ez az egész mizéria okoz -Ne haragudj.-simítok a hátára egy mosoly kíséretében-Ne aggódj Hunnie, vigyázunk rád.-biztatom afelől, hogy nem esik bántódása -Nem vagyok már gyerek hyung!-fújja fel az arcát, amire csak hitetlenül fel nevetek-Majd én megmentelek titeket.-csillog fehér bőre a Hold fénye alatt, miközben apró fuvallat száguld át közöttünk -Hahhhhj kölyök...-borzolom meg a fiatalabb hajkoronáját széles mosollyal, hisz olyan kis ártatlan-Csak tartsd kordában magad és minden rendben lesz.-utalok az előbbi művére, amire csak kelletlenül elhúzza ajkait és meg vakarja tarkóját -Indulunk!-leszek figyelmes erre az egy szóra és megfeszül a testem e hallatán, de próbálom fenntartani az áttörhetetlen maszkomat, nem szeretném generálni a feszkót, mert akkor hibázunk és a kicsiből mindig egy óriási nagy baklövés lesz
