Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•59•

Remegtem, mint egy nyárfa levél, a faradságtól és az eddig ért stressztől.Szerencsém volt, hogy San kitartóan fogta közre testemet, mert ha ő nem lett volna biztos ott helyben a padlón maradok.A fegyver kattanás Taeho kezében levő pisztolyhoz tartozott, míg a mélyről jövő ordítás a mellette elterülő Kaihoz.A teremben síri csend uralkodott és a földre kényszerített katonák arcára győzelemittas mosoly terült el.Taeho is elengedett egy mosolyt, majd a másik ökölbe szorított keze elernyedt és a tárgy kiesett a markából a földön landolva.Egy injekció.A szemeim tányér nagyságúak voltak és tekintetem rögtön levezettem a fájdalmasan sziszegő Kaira.
-Állj csak ott meg, ahol vagy szépség!-a fegyver csőve felém irányult, amire nagyot nyeltem és kővé dermedtem, bármennyire nem látott ez a pszichopata, szerintem képes lett volna szitává lőni, ami körülötte van-Attól hogy kiégettétek a szemem nem értetek semmit!Azt hittétek, hogy vége?Idióták!!-ördögi kacaja visszhangot vert a hatalmas terembe, amire a katonák többsége sutyorogni kezdett és kezdtek életre kellni
-Igen Taeho vége!-Yeosang egy laza kézmozdulattal szedi ki Taeho ujjai közül a fegyvert és passzolja tovább Baekhyunnak, aki tapasztalt módon forgatja kezeiben

Kilépve San biztonságot nyújtó karjai közül, szelem a távolságot a szenvedő férfi irányába.Legugolva hozzá, finoman fordítom meg össze kulcsolt karjainál fogva.Arca beesett volt és kiverte a víz, az izzadság cseppek peregtek le a homlokán.Nehezen vette a levegőt és bőrszíne is ijesztően sápadt volt.
-Mi volt benne?!Ha??!!-emeli meg a hangját Baekhyun egyenesen Taehonak rontva, akinek mosolya továbbra is ott ül az arcán, ijesztő látványt nyújtott úgy hogy nem volt szeme világa
-Mégis mi ez...?-érkezik meg a fekvő fiú másik oldalára Suho, aki feltűrte a zavaró ruha anyagát Kai egyik karján, ahol erei furcsa színben virítottak
-Junmyeon...-szólítom meg a férfit, mikor észrevettem hogy Kai ajkai közül vöröses folyadék kezd folyni, vér...
-Csökken a pulzusa!-kezdi tapogatni a nyakánál mutató ujjával
-Utoljára kérdezem, mi volt benne te utolsó rohadék!!!-ragadja meg a nyakát idegesen Baekhyun, de az illető továbbra sem felel, sőt élvezi a helyzetet-Ana!!!-hívja magához párját, aki mielőtt cselekedne a földön fekvő válaszol
-Ez egy ellenszer...-köhögi és kezeit hasára tapasztja fájdalmában-Az erővel rendelkezők erejét veszi el, de túladagolás esetén...
-Halálos lehet, pontosan barátom!Így jár az, aki velem ki kezd!-köpi a szavakat gúnyosan Taeho még úgy is hogy lilás árnyalatú a feje a nyakát körbevevő ujjak miatt, de a csattanásra nem is figyeltem ami ezután következett csak a két fiúra koncentráltam

-Junmyeon mond hogy tudsz segíteni neki...-nézek a férfire könyörgően
-Nem...nem tudom...-arcán pánik ül ki és azt se tudja mit csináljon, mikor a fiú egyre rosszabb állapotba kerül
-Dehogynem!!!-emelem rá a szemeim határozottan és erősen szorítom a szenvedő srác ujjait, amiket időközben apró kezeimbe vettem, Suho döbbenten mered rám és a megemelt hangomra-Ha most nem segítesz rajta, akkor meghal!Érted?!!
-Te meg azt érted, hogy nem vagyok csodatevő?!!-harsan fel mostmár ő is
-Ha nem próbálod meg, akkor nem is!!!-villantom rá dühös szemeim, a férfi már szólt volna vissza, de ehelyett csak indulatosan barna tincseit tépte meg, aztán egy határozott mozdulattal tépte szét a Kai mellkasát fedő anyagot, amin rendesen meglepődtem
-A vérbe jutatta az injekcióval a szert, ami most a szervezetébe került.A keringési rendszer központjában a szív áll, szóval megpróbálom a vérkörökből és az aortából kiszívni, megsemmisíteni mielőtt eljut a szívhez és tovább terjedne.-magyarázza cselekedete miértjét, amire csak zavartan, de bólintottam hisz halántékomba egy pillanatra bele nyílalt a fájdalom-Félek a nyomás különbségek miatt, ha nem jól csinálom, akkor...-hezitál egy pillanatra, mikor tenyerét barátja mellkasára helyezné, de én csak vállára simítok biztatóan, amire nyel egy hatalmasat és lehunyja pilláit, fehéres fény szökik ki tenyere közül, amik érintik Kait, amit tátott szájjal nézek