KAI
Érzelemmentes arccal fekszem a szokásos kivizsgáláson a hideg fémlapon és várom, hogy a doktornő a speciális kütyüivel meg tudjon minden adatot.
-A 20011127es alanytól vett vér kezd kiürülni a szervezetéből.-nézi a tabletjét, miközben a mellette serénykedő asszisztens gyorsan le jegyzi a hallottakat-Reflexek és érzékelés lassult...-mozgat előttem egy tollat, amit unottan követek, ahogy cikázik össze-vissza-Pupilla nagysága vissza esett a szer beadásához képest.Ereje is csökkent...-nézi a tabletén az ingadozó görbéket-Maradt még a vérből?-pillant a nővérkére, aki segítőkészen ki nyitja a hűtőt és már csak az üvegek csilingelését lehet hallani
-Pár darab van már csak doktornő.-csukja vissza a fémlapot
-Raktáron?-érdeklődik tovább, mire az asszisztens csak nemlegesen megrázza a fejét-Hol tartózkodik az alany?
-Jelenleg utoljára a szöuli fegyenctáborban látták a felderítőink.-biccent, amire a doktor csak hümmög
-Ha ilyen gyorsan ürül ki a szervezetből, akkor muszáj lesz itt tartanunk a lányt!A vártnál előbb kell befogni.-mondja komoran nézve az adatokat-Ahogy használják az erejüket a katonáink, úgy csökken a bennük levő szer...szükség van a lány vérére minden szempontból!-csap a fémasztalra, amin fekszem, így beleremeg az egész testem
-Nem túl fiatal hozzá?-motyog a nővérke megilletődve
-Mit számít hogy fiatal?!!-horkant fel a doktor-A vére a kulcs mindenhez!Túl erős, ahhoz hogy kint lófráljon.
-Értettem asszonyom.-hajol meg megszeppenve az asszisztens-Szólok a kormányzó úrnak...-azzal gyors léptekkel hagy minket magunkra
-Nos Jongin az adataid borzalmasak.-pillant félig rám az elektronaikai eszköz mögül-Most pihenő időt kapsz, míg be nem szerezzük a kellő anyagot.-szavaira engedelmesen bólintok, majd lassan feltápászkodva fekvő pozíciómból hagyom el a helyiségetBakancsom sistergő hangja visszhangzik az üres folyosón, miközben elhaladok a plekszi üveg falak előtt, ahol a kísérleti alanyok tengetik napjaikat, fél szemmel nézek végig rajtuk.
Valamelyik nem bírja a benne tengő adrenalint és irányíthatatlanná válik, míg vannak olyanok, akik megőrülnek, ha megkapják a lány vérét és el kattan náluk valami, így képesek bármit szétszedni.Ez a szer mindenkiből valamilyen módon kihozza a szörnyeteget, amiről mindenki beszél és fél.A kormány, úgy gondolja hogyha nem lehet irányítani a táborban levőket, akkor miért ne szipolyozzanak ki valamilyen erős képességgel bíró ember vérét és tegyék a bábjukká néhány gyengébb egyedet, hogy az utasításuk alatt irtsák ki a tábor lakóit.Tudtam hogy kiből szipolyoznak, azért is tartok felé, majd egy apró biccentéssel köszönök az őröknek, akik félre állnak és engednek utamra.A bent levő hideg meg csapja mellkasom és a folyamatos gép pittyegés, rendesen irritálja a fülem, ami egy idő után megszűnik és csak egy halk lélegzetvételt lehet hallani az üres térben.
-Hallom lesz új lakótársad mindjárt.-vonom meg a vállam a falnak dőlve, miközben lenézek az előttem térdelő fiúra
-Mit akarsz tőlem?-néz rám hosszú tincsei alól, így meglátom megviselt és beesett arcát
-Mindketten tudjuk ki az.-túrok a hajamba-Próbáltál vele kapcsolatba lépni.Lebukhatsz és rögtön megölnek!
-Inkább én haljak meg, mint ti vagy ő, hisz még csak gyerek!-emeli meg a hangját-Kellek nekik nem fognak megölni hidd el...-nevet fel gúnyosan
-Az egy dolog hyung...-rázom a fejem-Be akarják fogni a lányt, mert elfogy a készletük.
-Már most?!-emeli rám aggódó szemeit
-Hmm...úgy tűnik igen.-hümmögök bólogatva
-Vidd el innen!
-Lehetetlent kérsz tőlem.-ellenkezek-Az egy dolog, hogy kijutatom, de ha lebukok akkor...-rágom a szám szélét-Rosszabb lenne a helyzet és ez rád is vonatkozik.
-Kérlek...-könyörög
-És mégis hova vigyem?-tárom szét a karjaim tehetetlenül
-Messze innen.Baekhyun segít neked.-hitetlenkedve fel nevetek mondatára
-Az egész bagázs utál engem.-nézem a koszos cipő orrom-Jogosan.
-Ne rágódj semmin Jongin.Jó ember vagy csak viselsz egy álarcot az érdekükben, amit nem tudnak.-mosolyog rám halványan
-Fáj...hogy velejükig utálnak engem.-motyogom megtörten
-Mert azt hiszik, hogy a kormány oldalán állsz.
-De...-kezdek bele, ha nem szakít félbe
-Tudom Jongin.Az igazság úgyis egyszer felszínre kerül és tudom, hogyha rajtad múlik teszel érte.-mélyet sóhajtok, hogy nehogy fel törjön belőlem a sírás és a megtörtség egyvelege
-Rengeteg embert öltem meg...-hajtom le a fejem bűn tudatosan-Nem vagyok egyáltalán jó ember.
-Nyugodj meg Jongin kérlek.Tudom milyen nehéz neked, de azzal hogy itt vagy leróvod az egészet hidd el nekem.-csak némán bólintok szavaira, de a bűntudat minden nap emészt, minden percében
-Vidd el a lányt messzire.-vált át arca komollyá
-Rendben.Ki foglak szabadítani innen...-megyek közelebb hozzá és legugolva elé mosolygok rá-Köszönöm hyung...
-Menj...megpróbálok a lánnyal kapcsolatba lépni, addig is...-biccent mosolyogva szemeiben csillogó könnyel, így nagy önuralom kellett, ahhoz hogy ne szedjék szét mindent és szabadítsam ki legjobb barátom, aki mindvégig mellettem volt és most sínylődik mindenki miattFeltűnés nélkül és zsebre dugott kézzel indulok meg a kijárat felé.Tudom, hogy senki sem fog belém kötni, hisz félnek az álarcomtól és már régóta állok itt szolgálatban.
-Jongin remélem a hálód felé veszed az irányt.-jön szembe velem a doktornő kinézve a szemüveg mögül
-Természetesen.-biccentek egyet és hálát adok a fentieknek, hogy a hálóm arra az irányba van amerre épp tartok
-Nagyszerű.De nyugodtan menj levegőzni és lazulj, mert a továbbiakban nagy szükség lesz rád!-mosolyog vörös rúzsos ajkaival, amik olyannyira taszítóak, hogy legszívesebben képen törölném egy kővel, de vissza fogva magam csak bólintokAhogy elhalt az idegtépő magassarkú kopogás, szedtem lábaim a kijárat felé, ahol hangtalanul sétáltam ki és közelítettem meg a legközelebbi teleport egységet, amivel Szöulhoz közelebbik mára-már kihalt táborba leltem magam.Baekhyun jó munkát végzett és, ami a táborukban van elpusztította, így megnehezítve a kormány dolgát.Pár kilométer sétálás után, már látni véltem a tábort, aminek a kapuja le volt engedve.Mélyet sóhajtva közelítettem meg, ami elkezdett pittyegni érkezésemre.
-Már megint te?-mér végig Baekhyun gúnyosan
-Segíteni jöttem...-motyogom
-Ne nevettes Jongin!!!-nevet fel hitetlenkedve
-El kell vigyem innen Destinyt!!-mondom szemeibe nézve
-Várj, had értelmezzem...-emeli fel kezeit-Azzal akarsz segíteni, hogy elviszed a kormánynak a lányt?Te meg vagy húzatva.-nevet fel-Most pedig menj el.-vált át arca kísértetiesen komollyá
-Nem bántani akarom!A kormány elakarja vinni őt innen és több vért akarnak tőle!-emelem meg a hangom
-Ne nézz hülyének.-rázza a fejét
-Higgy már nekem!!!-csapok a combomra
-Azok után amiket tettél?Ezt te sem gondoltad komolyan.-mér végig
-Kérlek....-suttogom megtörten-Jót akarok neki...
-Szívem, segítenél kicsit?-szól háta mögé, mire érdeklődve nézem, ahogy egy mosolygós göndör hajú lány pillant ki Baekhyun kezét szorongatva
-Ő kicsoda?-mér végig gyanúsan
-El akarja vinni Destinyt, mert a kormány érte akar jönni...de ebben az a bökkenő, hogy ő a kormány oldalán áll...-közli a tényeket a lánnyal, aki csak bólogat, majd szemei hirtelen fehérre változnak át
Képtelen vagyok nem a rá nézni és a fájdalom ellenére, ami fejemben tombol nem pislogni.
-Igazat mond...-szűnik meg fejemben a fájdalom, mire nagy levegőt fújok ki, ami tüdőmben rekedt
-Nagyszerű...-forgatja meg a szemeit Baekhyun-Gyere.-invitál be a táborbaBizonyítani fogok neked Baekhyun.Nem vagyok olyan rossz, mint gondolod.Remélem rá jössz, hogy a ti oldalatokon állok...
~^^~
Sziasztok❤️Itt lennék a következő résszel😊Remélem elnyeri a tetszéseteket!Kinek hogy tetszik az Ateez új albumja?😍Én személy szerint imádom az egész koncepciót és az összes dalt, egyszerűen eszméletlenek ezek a srácok!!!💖Mindenkinek kitartást a sulihoz!Fighting!!!Pihenjetek sokat!😊További szép hétvégét és jó olvasást a részhez!💕💖:_YU_97
ESTÁS LEYENDO
Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/
FantasíaEgy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek. Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...