Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•49•

Kicsit lenyugodtak a kedélyek a pár napja történtek után, de azért mindenki figyelő szemekkel nézett körül.Jonghot és engem ellátott Junmyeon és mindketten kaptunk egy "csinos" fehér gézes kötést, aminek mi kevésbé örültünk.A fiúk el sem mozdultak mellőlem, ami már fullasztó volt számomra, hisz még a fürdőbe is alig akartak be engedni felügyelet nélkül, így megéltem azt is, hogy Sannal közösen tartózkodtunk az említett helyiségbe, természetesen szigorú általam kiszabott keretek között.Rettenetesen zavarban voltam, még akkor is ha háttal állt nekem és tudtam, hogy úriember módjára nem fog megfordulni, de mégis számat rágva kémleltem lényét a sarokban.Ezzel csak egy probléma volt, mikor fejembe csapott a felismerés, miszerint a törölköző pont mellette volt fel helyezve a fogasra.
-Tudod hogy nem fogok leskelődni!Bízz bennem.-verődik vissza a hangja, arról a pár csempéről, ami csak az egyik falat fedte be, igazán dekoratív volt, ahogy szépen lecsiszolva terültek el, hullám formát alkotva
-San...-motyogom vizes hajamat félre söpörve szemeim elől és közelebb léptem hozzá-Megkaphatom a törölközőt?-valószínűleg meglephettem közeli jelenlétemmel, de torokköszörülve fogta ujjai közé a puha anyagot és nyújtotta hátra nekem, amit villámgyorsan magam köré tekertem-Mostmár megfordulhatsz.-mosolyodom el halványan, amire kicsit hezitálva, de szembe találom magam sötét íriszeivel mostmár, amik zavarodottan cikáznak arcomon
-Szabad?-biccent vizes tincseimre, amire csak hümmögök válaszként

Olyan szívet melengető volt számomra, ahogy mérnöki precizitással szárította meg a hajam, figyelve nehogy egyetlen tincsem bánja is.Dörömbölő szívvel és piros orcával figyeltem a körülöttem sürgölődőt, aki néha apró puszikkal lepett el vagy épp váratlan, finom érintésekkel halmozott el.Tényleg ilyen őrülten szerelmesnek lenni?Mikor minden általa mondott hibája ellenére, te azokat észre sem veszed, mert számodra ő a tökéletes?Apró megmozdulásai pedig lavinát indítanak meg testedben?A már jól ismert pillangók a hasadban csak úgy szabadulni akarnak eredeti helyükről?Mikor minden hezitálás, baj, minden kishitűség, ami benned volt hirtelen elillan, mikor karjai biztonságában találod magad?Mégis van benne valami megfoghatatlan, amiről a szülők órákat át zengenek neked, mondván majd úgyis megtapasztalod és úgy érzem, hogy mi is részesévé váltunk bármennyire fiatalok vagyunk.

Ebben a pár napban Sehun végleg felépült és örömmel nyugtáztam, hogy hyungjai megnyílnak nekünk.Szegény az elején homlok ráncolva fogadta az események hadát, de végül felvette a fonalat.Fény derült a múltjukra, ugyan nagy nehezen, de sikerült, bár az elején húzták a szájukat, de mikor tudták, hogy nincs vissza út, -na meg az én tudásom is rátett a lapátra és természetesen Ana gyilkos tekintete nagyban hatott Baekhyunra-, így végül csak úgy csiripeltek, amit nem győztek a többiek épp ésszel befogadni.Igazán családias hangulat alakult ki közöttünk, mégis képtelen voltam önfeledten mosolyogni.Egy valami felett mindenki elsiklott és az nem más volt, mint Baekhyun.Éreztem, ahogy távolságot tart tőlem és izmai meg feszülnek, ha meglát vagy épp megszólalok a társaságban, rögtön lehajtja a fejét és száját rágcsálja, frusztrált és karikás szemei mutatják, hogy valami nyomja a lelkét és nagyon úgy tűnik hogy az velem kapcsolatos.Nem hinném, hogy csak kedvtelésből törte fel a kormány legvédettebb rendszerét, már csak az a kérdés miért, esetleg kiért?Talán Ana miatt?Ezektől a kérdésektől és a rájuk nem érkező válaszra képes vagyok olyan feszült helyzetbe jönni, hogy észre sem veszem, hogy épp szó szerint a tűzzel játszom, ami az erdő mellett nem épp szerencsés és ezért kapok néha jó sok szúrós pillantást.Mintha nem is én irányítanám saját testem, amitől szorongás fogott el.

Már rémképeket képzelek magam elé Baekhyunról, ami a napokkal egész haditervvé szőtte magát.
-Ne agyalj ennyire szerintem ezen.-simít hátamra San nyugtatólag, ő az egyetlen akivel megosztottam az aggodalmaim, vagyis inkább neki hamarabb esett le hogy mivel vagyis inkább kivel van elfoglalva az agyam fogaskerekei-Egyszerűen Baekhyun, Baekhyun.Bonyolult és kiszámíthatatlan.Sok dolog történt vele mostanság csak gondolj bele!-rakja állát vállamra és ujjait össze kulcsolja hasam előtt-Újra a táborba volt, megtalálta a barátnőjét, vissza kapta a régi csapattársait, újra ezen a szigeten van, ahonnan kezdődött minden, egy barátja a halálból tért vissza és lehet újra egy csata részese lesz.
-Igazad van.-értek egyet a piros hajúval nagyot sóhajtva és hátra döntve a fejem rá
-De még ezzel sem tudtam a démonokat kiűzni a fejedből.-kacag fel halványan és ujjaival incselkedően megbök
-Túl jól ismersz...-fordulok arca felé, hogy közelebb bújjak hozzá-Az egyik őrültségem újra felütötte a fejét...-mormogom nyakába
-Ki vele.-mozdítja meg finoman a vállát, amin kobakom pihen, ezzel is bíztatva-Bár sejtem melyik lesz az...
-Valóban?-pillantok fel rá felvont szemöldökkel
-A szüleid.Amiről már beszéltünk.-adja a tömör és valós választ, amire én csak elhúzott szájjal bólintok-Ugye tudod, hogy ez veszélyes?Nagyon veszélyes!Kimenni arra a terepre, ahol a legjobban sebezhetőek vagyunk...Szeretlek és tudod, hogy veled mennék mindenhova, de óvva intelek ettől a tervedtől, mert ebben csak te fogsz megsérülni, amit én nem bírnék ki.-hangja a végére megremeg és szorítása körülöttem erősödik
-Igazad van...-San meglepetten és kitágult szemekkel mered rám-Ennyire meglepő, amit mondtam?-ráncolom a homlokom fel kacagva
-Tényleg komolyan mondod, azt hogy fel hagysz ezzel a terveddel?
-Igen.-hümmögök egyet-Belátom hogy igazad van és fel hagyok vele.
-Helyes!-jutalmaz meg egy apró szájra puszival, amin csak kuncogok-Úristen nem tudod mennyire örülök hogy nem vágsz bele ebbe...-ölel szorosabban, amit én is viszonzok felé, ekkor tudok csak igazán megnyugodni, de amint e két kar elereszt rögtön újra elveszek