Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•56•

SAN

-Sikerülni fog neki?-bök a fejével a távolodó fehér kisbusz után Lay karba tett kezekkel
-Bízom benne.-sóhajt mélyet Baekhyun, aki egy katonai ruhát cibál magára éppen, amin rengeteg fegyver pihen az öv részénél, amik csattogó hangot hallatnak, mikor egymáshoz érnek
-Hyung nyugi!-veregetem meg a mellettem levő szőke hajút, aki idegességét nem leplezve dobol a lábával, amitől az apró kavicsok a földön ugrálnak fel s le, akár egy nagy trambulinon
-Akkor nyugszom meg, ha itt lesz már Kai...-túr idegesen tincseibe, amik kócosan hullanak vissza a helyükre
-Seonghwa idáig hallom, ahogy az idegeid az egekben vannak.-érkezik meg az emlegetett fekete hajú, aki laza léptekkel szeli a távolságot közöttünk-Hogy állunk?-néz végig a hibrideken és a beépített katonákon, majd rajtunk, miközben karba teszi a kezeit
-Aggódom Destinyért ennyi...-vonja meg a vállát a szőke hajú, amire Kai csak aprót elmosolyodik
-Nem kell aggódni miatta, megoldottam hogy kijusson, ha elmegy az áram.-biztosít minket, főleg engem, hisz sötét íriszeit erősen szegezte rám

Én is pattanásig feszült voltam és ha létezett volna az arany lámpás és kék dzsinn, akkor biztosan azt kívántam volna, hogy a lányt a karjaim között tarthassam, addig ölelve, míg nem kezd el aranyosan csapkodni, mondván ki szorítom belőle a szuszt is.Próbáltam az idegességemet stabilizálni és a harcra tartogatni, muszáj fejben ott lennem vagy végzetes hibát követünk el.
-Nagyszerű!-csapja össze a tenyereit Baekhyun, aki végre teljes hadi felszerelésben feszített mellettünk, kezében egy fekete sisakkal, ami jól takarta arcát, hogy ne fedje fel ki is ő valójában-Be tudsz akkor juttatni a fő vezérlőbe?-kérdezi Kaitól
-Ha minden igaz igen.-biccent határozottan, majd megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a mellettünk levő csapatot-Hol van Akihiko?-vonja fel a szemöldökét, hisz úgy volt meg beszélve, hogy a hibrid gyermekekkel lesz a japán férfi is
-Destiny anyukájának a tervéhez kellett, de mindenképp a gyakorló teremben segít majd.-adom a választ, amire kicsit megfeszül egész lénye, de inkább bólint egy mély levegővétel után
-Kész van mindenki?-kérdezi Baekhyun, miközben meghúzza a fegyvertartó övet derekán-Képzeljétek magatokat egy nagy színpadon, ahol tökéletesen kell alakítanotok, nincs hibának helye!-hangsúlyozza ki a szavakat
-Ugye...nem kell...-szólal meg az egyik kis srác, aki talán négy évvel lehetett nálam fiatalabb és pulcsija ujját morzsolgatva kerülte az idősebb tekintetét, amire én is Baekhyunra néztem, de ő csak a mára már szokásos fagyos álarcával mutatkozott
-Ha a helyzet úgy kívánja, akkor ne habozz, mert a végén te fogod meg szívni.-mondja kíméletlenül és fejére teszi a sötétített lencsékkel bíró sisakot és beállt a többi katona közé, így teljesen egybe olvadt velük
-Menjünk.-bök a fejével Kai, miután lezártnak vélte a beszélgetést és a hitelesség kedvéért megragadja a láncokat az egyik fiatal karján, úgy vezetve őt

-A régi borzongás fut át a hátamon, de mégis valami új is keveredik ezzel...-rakja a vállamra kezeit Suho hirtelen, miközben nézzük az elinduló csoportot, ámulatba ejt, ahogy jeges arcmimikát képesek felvenni, felnézek hyungjaimra és ez ad erőt nekem, én is ilyenné akarok válni, rendíthetetlenné, hőssé
-Ezt vegyük egy jó jelnek?-vonja fel a szemöldökét Jongho az idősebbnek intézve szavait
-Nem akarok elkiabálni semmit sem...-veszi el rólam remegő ujjait, amiket párszor megtördel, hogy a felgyülemlő stresszt levezesse
-Neked különleges erőd van hyung...meg tudsz embereket menteni!-csillogó szemekkel mondja Wooyoung Suho hyungra nézve, aki fájdalmasan elmosolyodik
-Nem minden esetben tudok életet menteni Wooyoung...néha nem lehet segíteni egy kioltott életen.-borzolja össze szürke tincseit a fiúnak, akinek íriszeiben kétségbeesés könnyei gyűlnek-Sajnálom, hogy csalódnotok kell bennem...-suttogja az utolsó mondatot, de reagálni már nem tudunk rá, mert neki vág a sötét erdőnek, ahol nemrég tűntek el a hibridek, ezért kérdőn nézünk Layra és a mellette eddig csöndben álló Sehunra, de az utóbbi csak száját rágva kerüli a tekintetünk
-Nyomás.-bök a fejével elinduló hyungja után, amit mi szó nélkül teszünk-Kell neki pár perc és rendbe jön.-terel minket tovább kezeivel, hisz mi egy másik útvonalon megyünk, ez nagyobb kitérő, hogy ne érjünk oda túl korán, igazából fölösleges is lenne, hisz amíg nem megy el az áram addig lehetetlenség lenne bejutnunk
-Sajnálom...-mondja bűnbánóan a szürke hajú és lehajtja a fejét
-Nem kell sajnálni.Nem haragszik rád.-küld egy halvány mosolyt felé, amire már a barátunktól is kap egy kisebb vicsort