Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•14•

DESTINY

-Így ni...kész...-keni be a nyakam épp ahogy tudja Junmyeon-Itt van egy kis gyógyszer a fájdalomra, sajnálom...-adja oda a kis tablettát majd térdemre simít biztatóan, mire csak megrázom a fejem
-Figyelnek minket...mostmár 100%ék...-dől Mingi az ajtó félfának és komoran néz végig rajtunk
-Ezt eddig is tudtuk...de ez már kezd elfajulni...tervelnek valamit...-rázza a fejét Hongjoong a kis fotelben ülve
-Lehet tudnak valamit...-suttogom rekedtesen majd lábamat lerakom a koszos kifakult szőnyegre
-Valaki elárulta?-nyílnak tágra Jongho szemei
-Nem hinném...egy célunk van:szabadnak lenni és ezt senki sem fogja elhalasztani!-szólal meg Wooyoung csöndben mellettem amit csak bólogatva fogadok hogy egyetértek vele hisz ki akarna itt maradni tovább?Szerintem a válasz egyértelmű:senki!
-Baekhyun nem tud valamit kideríteni?Hisz ért az ilyen ketyerékhez nem?-dobom fel az ötletet és nézek végig a társaságon
-Mostmár óvatosabbnak kell lennünk mert úgy tűnik hogy eléggé szemmel tartanak minket...-sóhajt Seonghwa gondterhelten és térdeire könyökölve néz ránk
-Istenem...-sóhajt feszülten San mellettem
-Mi túl feltűnőek lennénk ahoz hogy el menjünk Baekhyunhoz, Junmyeon hyung meg egyértelműen kizárva...-ötletel Yunho
-Ha nem mi akkor ki?-morogja San
-Kuanlin?-kérdezem mire mind értetlenül néznek rám
-Az a Kuanlin?-emeli magasba a szemöldökét Wooyoung értetlenül
-Miért?Van vele valami baj?-értetlenkedek és feljebb ülök a kanapén, mert beleültem egy kiálló rugóba, ami valljuk, be nem kellemes
-Nincs vele baj...csak...-keresi a szavakat Hongjoong
-Félénk és ártatlan...-egészíti ki Seonghwa
-És az baj?-nézek továbbra is értetlenül a csapatra
-Az edzésekre sem jön el mert ő inkább a könyvtárban tengeti az életet...-mondja Jongho vállat vonva
-Lehet csak fél használni az erejét...lehet csak normális szeretne lenni és valamennyire elfelejteni hogy itt van és hogy bármikor meghalhat...-emelem fel a hangom feszülten
-Hoho!!Nyugi!!-int le Seonghwa
-Szólok neki és akkor meglátjuk mi lesz...-csitít el minket és áll fel Yeosang mire mind bólintunk

KUANLIN

Épp keresek egy új könyvet amit kiolvashatok hisz elmém már szomjazik a fantázia dús világra ami egy-egy régies lapon megbújik, így nagy gondolkodás közepette nézegetem a különféle borítású könyveket, amikben más és más világ lapul meg.Lassacskán nem lesz olyan könyv amit ne olvastam volna ki, ezért kezdtem el írni.Először hobbiként és unalom elterelés végett ragadtam tollat, majd egyre jobban fogott meg az írás és a saját világom, gondolkodásmódom papírra vetése.Mindig névtelenül írtam hisz nem gondoltam hogy valaki elolvassa.Sosem az volt a célom hogy megosszam a többiekkel, ezeket csak magamnak írtam le, hogy a bennem rejlő érzelmek ne emésszenek fel.Egy finom vállkocogtatást éreztem meg pulcsiba bújtatott lényemen, mire ijedten fordultam az illető felé.
-Segíthetek valamiben?-kérdezem megilletődve, hisz nem nagyon beszélgetek az itteniekkel, nem mintha bajom lenne velük hisz mind kedvesek, csak a helyzet, hogy itt vagyok rányomja a bélyeget
-Yeosang vagyok, és a segítségedet szeretném kérni ha nem baj.-mosolyog, ismertem őt látásból, igazán szimpatikus, tudtommal szélmanipulációval bír és az Ateez oszlopos tagja
-Én?Nem hiszem hogy tudnék segíteni...-ellenkezek zavartan és hátrálok egy lépést a fiútól
-Kérlek...lehet ezen múlik, hogy...-kérlel majd sóhajtva hajol közelebb hozzám amit értetlenül nézek-Hogy szabadok legyünk...-ki kerekedett szemekkel mérem végig, hallottam, hogy az Ateez kieszelt egy tervet amivel sikeresen kijutunk innen és tisztelem is őket, de túlságosan gyávának tartom magam ahoz hogy részt vegyek benne, de én is ki szeretnék innen jutni az tény és való, de az erő ami bennem lakozik túlságosan taszít engem és gyűlölöm hogy ilyenné váltam
-El kell hogy szomorítsalak, de én nem tudok segíteni, biztos akad nálam érdemesebb ember erre a feladatra...-suttogom és kelletlenül pásztázom a fekete bakancsom amiről a cipőfűzők most hanyagul lógnak szerte szét
-Kérlek!-teszi vállamra a kezeit és összekapcsolja a tekintetünk-Destiny bízik benned...-amint meghallom a nevét a szívem kétszeresére gyorsul
-Destiny?Miért?-hebegek szerencsétlenül
-Számít rád.Kérlek!Benne vagy?-teszi rám a súlyokat
-Attól függ...-mondom félénken, a lánnyal való beszélgetésünk hatása még mindig bennem van, hisz annyira megfogott az aranyos angyali tekintete, hogy már fejembe ötlött egy jó kis történet aminek a főszereplője a lány lenne
-Le kell menned a katakombákba...-a szívem megállt egy pillanatra és szemeim kitágulnak
-Oda már évek óta nem mentek...nem soha!-mondom egy fokkal hangosabban majd feleszmélve erre húzom össze magam a figyelő szempárak miatt
-Kuanlin tudom hogy vagy elég férfi ahoz hogy lemenj és szólj ott egy fekete hajú srácnak arról hogy Destiny nyakperece be lett aktiválva és majdnem agyon rázta őt...-sóhajt gondterhelten
-Én...nem...-ellenkezek-Hogy mi történt?!!-jut el a tudatomig a hallottak amibe belegondolni is borzalmas-És ti nem tudtok szólni annak a fekete hajú srácnak?-kérdezem kurtán és pulcsim zsebébe bújtatott kezeimmel játszok
-Nem, az feltűnő lenne...figyelj nem mondhatok többet.Kérlek tedd meg ezt nekünk...Destinyért, mindenkiért!Számítunk rád!-teszi vállamra a kezeit-Köszönjük...hidd el bátor vagy te...-mosolyog majd szorít egy kicsit vállamon amit fog és lassan kisétál az épületből