Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•27•

BAEKHYUN

-Baek!Gyere!-ragadja meg a kezem egy mosoly kíséretében-Naaa ne csináld!!!-kacag önfeledtül, amikor elkezdem csikizni-Szeretlek!-teszi kezeit nyakamba, mire én csak mosolyogva hajolok közelebb hozzá
-Menjünk el mondjuk Párizsba?Mit szólsz?-túr bele a hajamba, amire jólesően hümmögök-Vagy talán Hawaii?Vagy azok túl kispályások?Mit szólsz akkor Los Angeleshez?
-Tudod, hogy bárhova elviszlek...-mosolygok csillogó szemeibe
-És ha repülővel mennénk?Tudom mennyire megterhelő teleportálni, főleg így hogy látnod kell hova mész...meg tudtommal nem jártál egyik helyen sem...-értetlenkedik, közben finoman simogatja arcom
-Érted bármit megteszek.
-Baekh...-egy csókkal pecsételve hallgatatom el, amit kuncogva fogad el, kinyitom a szemem, hogy gyönyörű arcát lássam, mikor is a karjaim közül eltűnt...aggódva fordulok körbe
-Baekhyun!!!-ordítja miközben sírva rúgkapál a begyűjtők karjai között-Baekhyun!!!!-ordítja fájdalmasan

Megrázom a fejem hogy kiürítsem az elmém.
-Aish!!!-ütögetem meg az arcom az emlékek hatására, majd inkább gyorsan a mellettem elhelyezkedő fülesért nyúlok, amit csak bambulva elemzek ki
Ezek az álmok még fényes nappal is üldöznek.Egy nyamvadt percem sincsen ezektől a sötét démonoktól, amik mindig megtalálják a módot, hogy még jobban fájjon a múltam.
Nem is tudom miért vállaltam el ezt az egészet.Talán a remény miatt vagy a kegyetlen valóság felszínre hozásáért.
A múlt számomra felér egy csiga lépcsővel.Azt hiszi az ember hogy, mikor egyre feljebb és feljebb ér minden jó lesz, de ez egy hazugság, szenvedsz és alig kapsz levegőt és meggondolandó, hogy megérte-e egyáltalán ez az egész.Ha vissza lehetne tekerni az idő kerekét, akkor a lépcső legaljáról indulnék, kikerülve az esetleges hibákat, repedéseket hogy ne jussak el ide...ahol most vagyok.
De megint el követem ugyanazt, mint pár évvel ezelőtt.Bezárva.Egy csapattal.Kijutásért esedezve.Az idő talán megismétli önmagát és nem is tudom hogy ez most kedvez-e nekem.Megint elbukok vagy győztesként kerülök ki innen.
Veszettül emlékeztet egy bizonyos személyre Destiny, de a bensőm mégis hárítja ezt.Ugyanaz a makacsság és az a bizonyos tűz amivel kiérdemelte a tűz elem birtoklását.Mert kár tagadni, nem véletlenül kaptuk ezeket az erőket.Személyiség, félelem, vágy, rejtett érzelmek, baleset vagy bármi lehet az okozója, kiváltója.Emlékezzünk vissza a régi mesékre, mondákra azok se csak a gyerekek megijesztésére szolgáltak.Mindennek van oka ebben a bonyolult világban.
-Baekhyun!!!!-ordítja valaki torka szakadtából, így kiejtem kezeim közül a fekete fülesem, amit csak szitkozódva díjazok
-Igen...?-veszek egy mély levegőt, hogy az illetőt ne küldjem melegebb éghajlatra
-Hongjoong nem jött vissza...-lihegi Mingi térdén támaszkodva
-Mi?-értetlenkedek-Vegyél egy mély leveg...-kezdem, de félbe szakít
-Elmentek Sanékat megkeresni, mert kimentek randizni, de nem jöttek vissza így Seonghwa,Yeosang és Hongjoong elmentek megkeresni és ránk bízta az egész tábort, de meg nem értek vissza!Baekhyun segíts!!!Nem veszíthetem el őket!!Kérlek!!!Mit tegyek?!!!-esik pánikba és darálja el az egészet előtörekvő könnyek között, amit döbbenten nézek és próbálom lelassítani a fejemben a hallottakat
-Várj...Mi?!!!-akadok ki-Mégis...-dörzsölöm meg az orrnyergem-Vissza vonom, hogy mindennek van értelme...-morgom magamban-A szerelmes pár mégis mit gondolt?Túl sok volt a csajszinak a tesztoszteron szag vagy mi?-hitetlenkedve fel nevetek, amit Mingi szemöldök ráncolva fogad és tudatja velem, hogy nem épp van ínyére a humorom-Először is...-nyújtózkodom ki-Nem kell parázni.Fel megyünk a vezérlőbe és meg nézzük a hőképeket és na ha azok nem mutatnak semmit na akkor elkezdhetsz pánikolni.-veregetem meg a vállát elhaladva mellette és a nagy fémmonstrum felé vesszük az irányt

A magas srác folyamatosan a nyakamban lihegett, amit személy szerint nem tudok tolerálni egy idő után.
-Na?-kérdezi közvetlen mellőlem, mire meglepődöttségemben lenyomom a létező összes billentyűt ami létezett
-Kérhetek tíz percet?....-hallgattam el a végére egy nagy adag levegő távozása után a tüdőmből, mire Mingi csak hevesen elkezdett bólogatni és jó messzire elment "nézelődni"-Végre...-megropogtatva nyakam nézem meg a nagy 3Ds monitoron a hőképeket, ujjaimmal ki nagyítom, hogy az adott területet jobban lássam és hümmögve fókuszálok rá még jobban-Van valaki közvetlen a kapu előtti körzetben.-állapítom meg a látottak alapján
-San!!!-lök majdnem félre Mingi a lendületével-De akkor hol van Destiny?-hunyorog értetlenül-Az csak egy ember nem?-érdeklődik rám nézve, mire bólintok
-Nézzük meg és kiderül.Ha mázlink van akkor a szerelmes pár egyik tagja vissza tért.-indulunk meg a nagy létesítményből kifelé
-De akkor miért nem jelzett nekünk?-morfondírozik Mingi mellettem baktatva és csak reménykedni tudtam hogy tényleg San az

-Yunho nyisd ki a kaput.-érünk oda az említetthez aki a vaskar mellett áll a falnak dőlve és érkezésünkre összevont szemöldökkel meredt ránk értetlenül
-Hongjoong azt...-kezdi, de egy nyikorgás megzavarja a tábor csendjét
-Mingi mégis mit művelsz?!!!!-üvölti túl a zajt Yunho, de már késő volt vissza húzni a kart, így szemünk elé tárult a zöld fű ahogy a szél finoman belekap
-Az ott nem San...-döbben meg Mingi és némi csalódottság érződik a hangjában, jogosan
-Jongin?-döbbenek meg, mikor kiveszem a távolból a jellegzetes arcéleket
Sejtésem beigazolódott, amikor felénk fordult.Teljesen döbbenten álltam miközben a por felkavarodott felhőjében próbáltam felfogni mi is történik.
-Te....-vált át hangom erőszakosabbá és pár pillanattal később már a fekete hajú srác nyakát szorongatom-Áruló kis rohadék!!!!-köpöm a szavakat dühtől izzó szemekkel-Mégis mit keresel itt?!Ha?!!!!-üvöltök vele, de üveges, semmitmondó tekintettel mér fel engem, majd elereszt egy apró mosolyt, amitől jelenleg falra tudnék mászni
-Kai?-érkezik a meglepett kérdés mellőlem
-Ismeritek?-képedek el a többiekre nézve, de még mindig Jongin nyakát szorongatom
-Hogy ne ismernénk?-nevet hitetlenkedve Wooyoung, aki gőzöm sincs mikor érkezett ide-Aki megölt egy kislányt és megkeserítette az életünket...-szinte szikrázik a tekintete a szürke hajúnak, mire rá kapom a tekintetem a markaim között eddig csendben figyelő Jonginra
-Mit tettél?-suttogom megtörten-Hogy tehetted?-remeg meg a hangom
Tudtam hogy a régi Jongin már rég elveszett azon a bizonyos napon, amikor ugyanis cserben hagyott minket és önző módon átállt a másik oldalra és készségesen segített ellenségeinknek, a kormánynak.Mégis...sosem gondoltam hogy idáig süllyed.
-Baekhyun ezt nem érted...-nyöszörög erős szorításom alatt, ami nem enyhül nyaka körül sőt...késztetést érzek rá hogy két kézzel is nyomatékosítsam nem tetszésem
-Megölni egy ártatlan kislányt?!!!!Nem értem?!!!Hát igazad van nem értem!!!-dobom el messzebb kidagadó erekkel a kezeimen
-Baekhyun...-teszi vállamra kezeit Yunho-Kai mit keresel itt?Talán kémkedsz?-tol hátrább Jongintól
-Nem.-köpi ki a vért a szájából-Destinyt keresem.
-Nem ti vittétek el?-kerekednek ki a szemei Jonghonak
-Ugyan kérlek.-nevet fel Jongin, amire csak mérgesen vicsorgok-Éreztem hogy valami nincs rendben vele...valami belülről arra ösztönzött, hogy kövessem és találjam meg, de itt kötöttem ki.-vonja meg a vállát
-És ezt azt hiszed elhisszük?Ezt a kis gyerek mesét?-grimaszolok
-A beadott szérum, ami Destiny véréből van kicsi arányban kötődik a lányhoz, így néha érzem, azt amit ő.-biccent a földön fekvő
-Azt mondod bajban van?És nem is a begyűjtők vagy a te műved?-gugol le Jonginhoz Mingi
-Nem tudom...de valamit érzek.És nem, nem az én művem vagy akárkié.A kormány megijedt a lánytól na meg tőletek is tart, hogy fenyegetést jelentetek rájuk nézve.-néz ránk
-Egyre csak bonyolódik minden...-fogja a fejét Yunho gondterhelten
-És te most parancsra teljesíted ezt?-fürkészi Mingi Jongin arcát, hátha kitud olvasni valamit
-Szerintem ez nem rád tartozik...-morogja, mire legszívesebben ugrottam volna erre, de Wooyoung vissza tartott a támadástól, így csak magamban zsörtölődtem
-Megtudod találni Destinyt?-döbbenten nézünk Mingire, aki csak Jonginnal szemezik aki csak bólint
-Te bízol benne?-lépek ki Wooyoung mellől hitetlenkedve
-Nem, de most egyenlő erő arányokkal indulunk el.-áll fel Mingi a gugolásból
-Valakinek maradni kell a táborban nem mehetünk mind!-igazat adok Jonghonak, amit csak egy biccentéssel intézek el
-Van egy olyan érzésem, hogy Baekhyun itt maradna.-pillant rám mire erőltetek magamra egy grimaszt, hogy én is így gondoltam-De Kait csak nem hagyhatjuk, hogy egyedül menjen...-mér végig engem, amitől rossz előérzetem támad
-Nem nem!!!!-ellenkezek rögtön
-Van valami kütyü, amit rá rakhatunk, hogy lássuk?És, ha megpróbálja bántani a többieket, akkor úgymond megállítja abban?-biccent Jongin felé, mire elgondolkodtam
-Meglátjuk.-vonok vállat-De ha tényleg bántasz több embert, akkor esküszöm a kamerán keresztül oda teleportálok hozzád és annak te sem örülnél, igaz?-szinte az arcába mondom a szavakat indulatosan, de ő is tartotta a jeges tekintetét
-Hozzátok be, amíg el nem készítem a kütyüt...istenem...-indulok meg befelé a nagy tömeget félre lökve

Nem hiszem el!Mi jön még?Junmyeon felhív, majd Jongin?!!!!Már csak ő kell ide komolyan...

~^^~
Sziasztok!!!Íme a folytatás😊Hogy tetszik?❤️Ma van a tél első napjaaaa~Lassan karácsony és szünet!😱😍Addig is kitartást!Fighting a sulihoz!!!Jó hétvégét és olvasást a részhez!!💓😊💕(Igyekszem hozni a részeket csak néha a Wattpad szemétkedik velem😑)

💖:_YU_97