Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•30•

DESTINY

Beérve a kapun a bent levők megkönnyebbült mosolyra húzták ajkaikat, mikor megláttak minket, majd átvette a helyüket az értetlenség és a kíváncsiság a többiek iránt.
-Hol van Baekhyun?-érdeklődöm meg az egyik közelembe levő lányt, aki csak meg vonva a vállát küld felém egy szomorú mosolyt
-Csak nem keresel aranyom?-hallom meg a jellegzetes hangot és a hozzá társuló alak is megérkezik, majd fölém magasodva néz le rám
-Beszélnünk kell.-mondom állva a sötét szempárjait
Meglephettem határozott kijelentésemmel, hisz elgondolkodott, de egy bólintás után indultunk meg ki a tömegből, akik inkább a másik táborban levőkel foglalkoztak.
-Segítened kell.-nézek szemeibe számat rágva
-Hallgatlak.-biccent
-Te hozzá tudsz férni az aktákhoz?-ki kerekedett szemekkel néz le rám, majd arca elkomorul
-Miért kéne az neked?-vonja fel a szemöldökét
-Aggódom a szüleim miatt...Baekhyun kérlek!Csak tudni akarom jól vannak-e...-fogom meg kezeit kérlelve, mire mélyet sóhajt
-Destiny....-hunyja be a szemeit-Ahhoz én kevés vagyok...Olyan tűz falak vannak meg kódok, hogy lehetetlenség feltörni...hidd el próbáltam...-szomorú csillogás rejlik meg íriszeiben, amit aggódva nézek
-Mi történt?-érdeklődöm
-Ezt eddig senkinek sem mondtam el...-kémleli a talajt, meg soha nem láttam ilyen elveszettnek Baekhyunt-De úgy érzem megbízhatok benned, így ne játszd el ezt...-meg várva bólintásom, zavartan piszkálja pólója alját, ami nagyon meglepett és mostmár egyre kíváncsibb vagyok a történtekre-Bujkáltam a barátnőmmel és el akartunk utazni, mikor a begyűjtők megtaláltak minket és szét szedtek  egymástól és más-más táborba raktak be.Amint adódott betörtem a rendszerbe hogy megtaláljam, de sikertelennek bizonyult a próbálkozásom, hisz mikor nagy nehezen sikerült kiiktatnom a tűz falat, akkor ütköztem a következő problémába, az aktákba...Le vannak titkosítva és mindegyikhez van egy kód.Több száz ezer vagy megkockáztatom, hogy több millió mappa volt, de hogy mi volt a neve vagy kihez tartozott nem lehetett látni csak pörögtek a számok és a betűk a helyükön.Órákon át próbálkoztam vele, de így csak azt értem el hogy elvittek a kormányba és....-harapta el a mondat végét-Szóval kérlek ne kényszeríts rá, mert lehetetlenség.Bármennyire bírlak és segíteni szeretnék, nem tudom teljesíteni, amit kérsz sajnálom...-ölel meg, így mellkasával nézek farkas szemet és teljesen sokkos állapotban el is felejtem viszonozni, de mikor megérzem, hogy a meleg test rázkódni kezd, rögtön vékony karjaim köré fonódtak, ezzel is még jobban feltört Baekhyunból a sírás, amit nem győztes simogatással nyugtatni
-Ezt ne mond el senkinek!-motyogja nyakhajlatomba, mire csak egy halk okéra volt erőm erős szorítása alatt-Figyelj...megpróbálom.-néz a szemeimbe hirtelen
-De...-kezdeném, ha nem tenné hosszúkás ujjait számra, így elhallgatattva
-Nem ígérek semmit.-húzza a száját kelletlenül
-Rendben.Köszönöm Baekhyun.-küldök felé egy mosolyt, amit kedvesen viszonoz is-A barátnőd....-harapom be ajkaim, hisz nem akarom fel szakítani még jobban a fájó sebeket
-Nem tudom...sajnos nem tudom...-üveges szemekkel mered rám, mire csak egy biztató mosolyt küldök felé
-Biztos vagyok benne hogy ő egy különleges lány, aki a végsőkig küzdeni fog csak, hogy túlélje és meg találjon téged, hisz nagyon szerethettétek egymást.-szipogva törli meg a pirosas szemeit, majd egy reszketeg sóhaj kíséretében kémleli a mögöttem pár méterre levő tömeget, majd kicsit hunyorogva emeli feljebb állát, így én is követve a kiváncsi tekintetét nézem a még mindig össze gyűlt emberek sűrűjét
-Látsz valamit?-nézek félig rá
-Azon kívül hogy San folyamatosan téged kémlel?-nevet fel halványan
-Mi?!-meglepődve nézek én is arra és meglátom a jellegzetes pirosas hajszínt és a sötéten csillogó szempárt, ahogy az enyémekbe férkőzve ejt rabul
-Aranyos...-gyorsan elkapva a fejem teszem kezeim arcomra, ami már biztosan tűz pirosan lángol-És míg elvoltatok volt valami?Vagy nem akarom én azt tudni?-húzogatja a szemöldökét, amire csak fel nevetek
-Van közöttünk valami, de egyikünk sem mer lépni, szerintem...-billentem oldalra a fejem elgondolkodva
-Voltál már együtt valakivel?-kérdezget, mire nemlegesen megrázom a fejem-Az első mindig nehéz és agyon izgulja az ember az egészet, de fölöslegesen hidd el nekem...-nevetgél-Csak rá nézek a srácra és rá van írva, hogy egyszerűen imád téged, szóval szerintem tökéletes melléd már nem azért...
-Nem is tudom mit mondjak...-kapkodom zavartan a tekintetem az elhangzott szavak miatt és az még jobban rá tesz a lapátra, hogy San a téma
-Mondjuk hogy:Szeretlek San?-tárja szét a karját tehetetlenül-Egyszer valakinek be kell indítani a folyamatot.De beszélek Sannal.
-Nem kell kerítőt játszanod...de köszönöm..-mosolyodom el kedvességén
-Huha ma lehet front van, hogy ennyi szívességet ajánlok fel valakinek...-masszírozza meg halántékát, amire csak aprót fel nevetek-Örülök hogy nem utálsz...-vakarja meg a tarkóját kínosan nevetve
-Nem utáltalak...annyira...-túrok a hajamba-azt a stílusod nem szerettem.De megértem miért vagy ilyen mostmár, köszönöm hogy megbíztál bennem és nyugi a titkod biztonságban van nálam.-biztatóan biccentek felé
-Helyes.-simít a vállamra egy fél mosoly kíséretében-Miért hoztátok Yixinget?-szenved hirtelen, mikor a tömegből kitűnik a szőke hajú srác, aki ugyanolyan fejet vágott, mint a mellettem álló, amint megpillantották egymást
-Jól sejtem, hogy nem vagytok jóban?-vonom fel a szemöldököm
-De még milyen jól...-forgatja meg a szemeit és fintorgott egyet, mikor Lay közeledni kezd felénk
-Szia Baekhyun.-motyogja Lay a fekete hajúnak, aki csak elmormol valamit az orra alatt
-Én szerintem megyek, mert úgy érzem van mit megbeszélnetek...-hátrálok a feszült légkörből-De lehetőleg ne tegyetek egymásban kárt, kérlek szépen.-nézek jelentőségteljesen a két srácra, akik kurtán bólintanak, de megbízom bennük, hogy férfiak módjára fognak viselkedni és nem esnek egymásnak
-Ilyen jóban vagy Baekhyunnal?-kapja el a karom Seonghwa kíváncsian és össze ráncolja homlokát értetlenségében
-Nem rossz ember...-vonok vállat
-Ezzel teljes mértékben egyetértek.Ő segített megtalálni titeket.-bólogat hevesen Mingi
-Van egy stílusa, de megvan rá az oka valószínűleg.-nézi a két srácot Hongjoong, akik egész jól elbeszélgetnek, vagyis nem látok egy monoklival gazdagított területet sem