Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•43•

JONGHO

-Mostmár lement a láza.-simít gondoskodóan Hikaru a mostmár békésen alvó lány homlokára
-Olyan szívinfarktust kaptam...-támaszkodik Hikaru férje az ajtó félfának,
kezét mellkasára téve-Az a mélyről jövő fájdalmas sikoly...hátborzongató!
-Még mindig magas a pulzusa...-fogja meg a lány csuklóját San óvatosan és aggódóan figyel minden rezdüléseire
-Szerinted köze van Anahoz?-pillantok a többiekre gyanakvóan
-Fogalmam sincsen Jongho..-rázza a fejét tehetetlenül Hongjoong-Csak nem...Hisz múltkor Destiny kérte, hogy segítsen neki, sőt utána sem láttam volna hogy marakodnának.-állapítja meg elgondolkodva kicsit
-A telepaták tudnak emlékeket manipulálni.-szólal meg Akihiko halkan, amit meghallva kicsit meg feszültem és San is, mert a rajta viselt trikó nem fedte karjait, így tisztán látszott, ahogy izmai táncolnak rajta
-Csak nem tenne ilyet...-szólal meg Yunho félre billentve fejét
-Miért lesz minden csak egyre nehezebb?Miért?!!-akad ki hirtelen San és egyik kezével, amivel nem Destiny kicsiny kezét fogja, hajába túr idegesen
-Junmyeon hyung csak tud valamit, nem?-érdeklődik Wooyoung ránk nézve, mire Hikaru láthatóan inkább kifelé kémlel, vajon tud valamit és megint ki vagyunk hagyva?Kezd elegem lenni,
ebből az egészből!Nem sok választ el attól, hogy kirobbanjon belőlem minden felgyülemlett idegesség.
-Ez egy rossz álom vagy valami teljesen más?-kérdezem direkt szemeim a házas páron tartva, amit a férfi tag meg is tart
-Azért nem hinném, hogy Destiny, így reagálna egy rossz álomra...-motyogja San és a már tőle jól látott szomorú és merev arcmimika üti fel a fejét, az egykoron életvidám srác, most már kísértetiesen érzelemmentes lett, de amióta a lány felbukkant végre láttam rajta érzelmeket és a boldogság gyönyörű mámorát, ahogy ránéz a szőkére, egyszerűen már fájdalmasan szép
-Mindennek van mostmár valami természetfeletti oka, ezt már megtanulhattuk volna.-biccent Mingi idegesen ő is a lányt nézve
-Akkor Ana lenne az?-kérdezi halkan Yeosang, hisz nem szeretné sem ő, sem bárki felébreszteni Destinyt, akinek végre ellágyultak a vonásai
-Ne zárjuk ki.-mondja Hikaru karba tett kezekkel
-San?-nézek az illetőre, aki csak vállat von, de tudom hogy kész ideg és képtelen normálisan mondani valamit, nem szeretné elveszíteni az egyetlen boldogságát, félek, hogy mélypontra kerül, félek hogy elveszítjük újra Sant és hogy Destinyt is, túl sok ez már.
-Ne zárjuk ki.-mondja szinte robotokat megszégyenítő hanggal, amitől borsodzik a hátam, olyan élettelen
-Mit álmodhatott?-dörzsöli meg szemét fáradtan Hongjoong, hisz hajnalok hajnalán keltünk fel a sikolyra, de képtelen lennék vissza aludni és úgy tűnik nem csak én vagyok így ezzel
-Szüleivel?-hirtelen hallgat el mindenki Mingi kérdésére
-Meglehet...hisz nagyon fontosak számára és láttátok mennyire megviselte őt, mikor ide került...egy ilyen mindenkit mélypontra küld.-veszi át a szót Seonghwa
-Te nem így gondolod San?-billenti oldalra a fejét Akihiko a csöndes srácra nézve
-Szerintem ez másabb, nem tudom mi az...egyszerűen....-sóhajt mélyet ránk sem nézve-Sötétebb.Remegett a karomba...értitek?Azt mondta mentsem meg...-tör meg a piros hajú és a lány bebugyolált lábára zuhan és hangosan engedi ki tüdejéből a kínzó fájdalmat
-Shhh San...-teszi kezét a hátára Seonghwa nyugtatólag, miközben mi is közelebb lépünk barátunkhoz és biztatóan szorítunk rá vállára
-Pihenj le Destiny mellé és nem lesz semmi baj.-simítja ki Yunho a könnyáztatta arcából a tincseit, mire San csak szipogva próbálja letörölni a folyamatosan jövő könnyeit
-Mi is itt leszünk.-küldök egy mosolyt felé, amire bólint egyet és szaggatottan bújik be a lány mellé a takaró alá és közelebb húzódva hozzá, hunyja le pilláit
-Meg kell keresnünk Yoko-samát reggel, nem szeretném elveszíteni egyiküket sem!-teszi karba a kezeit Hongjoong és féltően vizslatja az elpilledt párost
-Mindenképp.-helyeselek
-Biztosak vagytok benne?-szólal meg rekedtesen Hikaru és mintha félelem csillana meg a szemében
-Igen, halálosan biztosak.Ők a szeretteink és nem engedem, hogy bármi bajuk essen!!!-villantja rá sötét tekintetét Seonghwa és Wooyoung is
-Tán van valami baj ezzel?-vonom fel a szemöldököm rájuk nézve, mire Hikaru szája megremeg
-Kár volt elszállásolni a szöuliakat...-morogja férje megforgatva a szemét, amire mostmár végképp ugrottam
-Tessék?-morgom szinte, ami tőlem igazán ritka, mindig is nyugodt személyiség voltam, aki a háttérből figyelt, de ez már nagyon bökte a csőröm
-Akihiko!-teremti le a férfit a nő, azzal hogy egyik kezével finoman megböki oldalát
-Nem szívem!Én békésen akarok élni és a hátam közepére sem kívánom, azt hogy egy öngyilkos háború részese legyek!!!-emeli meg a hangját a férfi feleségére nézve, aki nagyot nyel
-Már miért lenne az?!!-száll be Seonghwa is egyre emelkedőbb pulzussal
-Hallottál már olyanról, hogy a múlt megismétli önmagát?Pontosan ez történik most is!!!-tárja szét a karját vérben forgó szemekkel
-Mégis...-kérdezne közbe Hongjoong, ha nem szakítaná félbe őt
-Szerintetek eddig miért nem találtak meg minket?Halottnak hisznek.Nem voltunk benne abba a csoportba, ami....-Hikaru szinte minden terhes nőt megszégyenítve hallgathatja el a férjét egy jobb egyenessel, amit ki kerekedett szemmel nézünk végig és döbbenten tátogunk, mint egy hal a szatyorban
-Elég volt!!!Elég!!!Elegem van ebből!!!-harsogja, amitől a dobhártyám sípolni nem kezd, vajon ilyen érzés másnak is, mikor én használom az erőm?-Csak hagyjatok ki ebből minket...oké?Nem szeretnélek elveszíteni titeket...maradjatok kérlek itt!Ne rohanjatok a vesztetekbe!!!Felejtsétek el, hogy van a szigeten kívül bármi is...higgyétek el az lesz a jobb mindenkinek.-azzal a drámai közleménye után távozik, ami alól férje sem volt kivétel,így síri csendet hagyva a szobába
-Hogy az a k...-morogja el a végét Seonghwa és idegesen túr szőke tincseibe, de ügyel arra, hogy az alvó páros ne ébredjen fel, bár nem lepődnék meg azon, hisz amilyen harc folyt itt az előbb...
-Egy bizonyos csoport...-morfondírozik Yeosang
-Miért érzem azt, hogy köze van ehhez Suhonak és Laynek?-vetem fel a kérdést, ami belülről emészt már mióta
-Szerintem itt többen is játszanak.-dönti oldalra a fejét Yunho-Kai, Baekhyun és a srác, akit meggyógyított Destiny.
-És tényleg.Ebben van valami!-csettint egyet Wooyoung helyeslően bólogatva
-Ha felébred a gerlepár, akkor őket is be avatjuk.-jelentem ki kérdés helyett
-Mindenképp maknae.Végére akarok járni.Huuu de még hogy!Talán Destiny is tud valamit...-mondja határozottan Seonghwa, miközben az alvó pároson meg igazítja a takarót, hogy a hűvös éjszakai időjárásba meg ne fázzanak
-Holnap első dolgunk, hogy össze üljünk, úgy mint régen.-mosolyog Hongjoong ránk, megropogtatva hátát, amire mi is egy görbületet küldünk felé
-Egy Ateez hajrá?-kérdezi Mingi érdeklődve
-Nélkülük?-bök Yeosang Sanék felé
-Ateez Fighting!!!-suttogja Mingi, miközben lábával a takaró felett hadonászik

Szám elé rakva a kezem kezdek fókákat megszégyenítően nevetni hyungom cselekedete miatt, ami alól a többiek sem voltak kivételek.Wooyoungból ki szökött a tipikus hiéna visítása, amitől Yunho a földön fetrengett.
-Ne csapkodj már!!!-szól Mingi Seonghwára, aki a nevetéstől remegő testtel csapkodja a colost
-Az összes álmot kiűzöd a szememből!!-törölgetem szemem a belőle kicsordult könnyet, hisz rég nevettem ekkorát ezeken a barmokon, akiket még ha nem is mutatom ki, de szeretem őket
-Shhhh!!!-csitteg Wooyoung, de kacagásba torzul

Kellett tíz perc, hogy lenyugodjanak a kedélyek és a kis ágyakon elhelyezkedjen mindenki.Megnyugtató volt a kellemes csend és a többiek egyenletes légvétele, amitől pilláim egyre lejjebb csukódtak.Még egyet elmosolyodtam magamban a pár percel előbb történtek miatt és elraktároztam a többi boldog emlékem közé, hogy azokat újra és újra elővegyem, mikor fel akarom adni.Álmomban egy réten voltam körülöttem hyungjaimmal és a szőke jövevénnyel, de valami más volt rajtuk...a mosolyuk nem volt megtört.

~^^~
Sziasztok❤️Hát...ez a rész nagyon borzalmas lett szerintem😖😔🙏🏻Ne haragudjatok.Nem tudom, hogy tetszett e az előző rész nektek😶Nálatok, hogy működik ez az online tanítás?Minket olyan szinten le terhelnek, hogy az hihetetlen...Lehet emiatt fogok késni a részekkel és lesznek laposak, de ígérem nagyon igyekezni fogok💕Mindenkinek kitartást😊Vigyázzatok magatokra és egymásra~Jó hétvégét!És jó olvasást a részhez💓

💖:_YU_97