Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/

•37•

-Miért mindenki Destiny vérére pályázik?-mormog mostmár San is és feszülten tördeli az ujjait
-Hidd el San, nekem nem öncélra kéne.De mivel más szabadon levő Pirokinézissel bíró sincs, ezért sajnos Destiny tudna csak segíteni neki...-mosolyog letörten Kai
-Nem szeretném ha több ember meghalna, főleg úgy hogy tudok segíteni.-keresem a szemkontaktust, amit meg is kapok egy fekete írisz képében
-Megtennéd?-tudakolja meg kíváncsian, amire csak hevesen bólogatok, hisz valóban így gondoltam az előző mondatom
-Sikerülhet neki?-pillant Kai Yoko-samára, aki csak határozottan bólint
-Kiről is van szó pontosan?-szólal meg Baekhyun végig nézve az illetékeseken
-Sehun...-suttogja Kai elhaló hangon
-Tessék?!!!Az a Sehun?!!!!-ereszti ki a hangját mostmár Junmyeon is
-Meg kéne lepődnöm?!!!-tárja szét a karjait Lay és idegesen túr a hajába
-Mit hallgatsz te még előlünk Jongin?!!!Hol van Sehun?!Miért kell neki segíteni?Miért?!-halmozza el kétségbe esett kérdéseivel Baekhyun Kait, aki csak a nadrágját piszkálja leszegett fejjel
-A különböző erők által kifejtett energiák kómába ejtették őt és súlyos belső sérüléseket szerzett, amiket a sámánjaink sem tudtak meggyógyítani teljesen.Nem javul az állapota.-magyarázza Yoko-sama és szemébe mintha könnyfátyolt vélnék felfedezni

Mindenki síri csendben kémlel maga elé és dolgozza fel a nő szavait.Nem tudom milyen Sehunról van szó vagy, hogy ő mégis kicsoda, de ha többen is azt állítják hogy jelenleg én vagyok számára a gyógyír, akkor nem szeretnék tétlenkedni főleg, ha ilyen kritikus az állapota.
Yoko-samára vezettem a tekintetem, aki komótosan állt fel a puha bíbor színű párnáról és pillantott kék íriszeimbe, jelezvén hogy álljak fel, amit szó nélkül teljesítettem.
-Kérlek kövessetek.-int finoman kezével egy függönnyel takart boltív felé, amin átlépve egy sötét szobába találtuk magunkat, ahol csak néhány gyertya fénye pislogott és a nap sugarainak apró fényei cikáztak a függöny anyagán, a szoba közepén csak egy ágy árválkodott rajta egy barna hajú fiúval, akit amint meglátta Junmyeon rohanva szorongatta fehér kezeit
-Sehun...-motyogja pár szipogás között

A fiú arca beesett volt és holt sápadt.Homlokán az izzadság cseppek táncoltak, ezzel is bele kapaszkodva néhány kósza barna tincsbe, aminek a színe azonnal megváltozott a víz hatására.Végig követve a csepp útját fedeztem fel, hogy füle alatt egy tetoválás éktelenkedik, de megfejteni már nem tudtam.Nyakig fehér puha takaró fedte testét, de az idős hölgy egy óvatos mozdulattal lefejtette a fiúról, így elénk tárult a mellkasa, amin egy hatalmas piros heg rajzolódott ki és körülötte furcsán fénylett valami.
-Milyen erők voltak?-kérdezi Baekhyun inkább a falat kémlelve, de kezeit makacsul ökölbe szorította
-Tűz és...-szólal meg Kai olyan mély orgánumon, hogy karjaimon libabőrök keletkeznek
-Az idő.Az idő Baekhyun.-fejezi be elkezdett mondatát a fiúnak Yoko-sama
-Akkor azért nem gyógyul meg?-kérdezi Lay végig nézve a fekvő fiún, aki láthatóan szenved és hatalmas fájdalmai lehetnek
-A tűz okozta sérülés súlyos, de amint az idő is közre játszik ebben, ezért a gyógyulás folyamatát valamiért lelassította, így a szervezet képtelen normális ütemben meggyógyulni.-magyarázza Kai megtalálva a hangját és elrendezve vonásait törli meg arcát, amin egy könnycsepp gördült végig
-Hogy tudnék segíteni?-kérdezem közelebb menve a fiúhoz, majd a hölgyre nézve kérek magyarázatot
-Az a meglátásom, hogy ha egy főnixvérű okozta a sérülést, akkor az is tudja be gyógyítani.Talán ha több a szervezetben a tűz mágia helyre állhat az állapota.Nem azt mondom, hogy azonnal helyre áll minden, de talán hetek, hónapok kérdése, hogy újra elkezdjen normálisan működni a teste és feldolgozza ezt a nagy fájdalmat.-állítja az idős nő, mire csak bólintok hogy valamennyire értem végre a helyzetet
-Elő tudod hozni az erőd?-pillant rám Baekhyun érdeklődve, így egy mély lélegzet vétel után megérzem az ujjaim között, azt a bizonyos bizsergést, ami az egész testemben elkezd cikázni
-Nem hiszem el hogy ő is ugyanolyan mint....-suttogja Lay Junmyeon fülébe, de a végét már nem tudtam kivenni, hisz a kómában levő fiú elkezdett zihálni
-Tedd a kezed a sebre kérlek.-utasít Yoko-sama és a helyzethez képest teljes nyugalommal karol Kaiba, ami rólam kevésbé mondható el, a gyomromat annyira csavarta az idegesség, hogy azt éreztem kifacsarja belőlem az utolsó csepp konzerv levest is
-Nem fogom meg égetni?-szeppenek meg egy pillanatra, amint majdnem a fiú sebéhez ért a kezem, amin a lángok apró táncot lejtettek
-Ez fejben dől el Destiny.-biccent mindentudóan, de ezzel nem igazán lettem kisegítve, hisz csak nem mantrázhatom azt, hogy "jaj ne égesd meg szerencsétlent kérlek"...ez egyszerűen nevetséges, több kárt tennék benne, mint jót...
-Hagyjuk magukra őket én amondó vagyok.-szólal meg Baekhyun kis idő múlva, mikor látja hezitálásom
-Itt nem hagyom Sehunt!!!-néz aggódva Lay az ágyon fekvőre
-Yixing.-mordul fel Junmyeon és határozott tekintettel int kifelé, mire a szőke hajú csak sóhajtva indul meg majd küld felém egy szúrós pillantást, így meg nagyobb stresszt rakva rám
-Ügyes leszel kislány.-paskolja meg a vállam Baekhyun, ami nagyon jól esett tőle és egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire megbízna bennem, bár amióta Anaval végre újra egymásra találtak azóta teljesen kicserélték a srácot és jó irányba
-Hé!Nyugi.-ölel meg San hátulról hirtelen, mikor már csak ketten maradtunk a verejtékekben fuldokló sráccal-Menni fog!-bíztat, mire elhúzom a számat, hisz még annyi felfedetlen titok van az erőmmel kapcsolatban-Figyelj.-fordít magával szembe és ujjaival arcélemen cikázik-Ha nekem ment, hogy meggyógyítsak egy virágot, akkor neked is fog!-mosolyog szemeivel is felém-Bármennyire is furán hangzik...-neveti el magát, amire az én arcomon is megjelenik egy széles görbület
-Huhh oké...-veszek egy mély levegőt és remegő jobb kezemet a fiú mellkasa előtt állítom meg-Csak...működjön...kérlek szépen..-motyogom össze szorított szemekkel, miközben ujjaim között a már nem is annyira fura bizsergés kezdi átjárni
-Destiny állj le!!!!-ragadja meg a kezem San, így az erőm azon nyomban eltűnt a felszínről és én ijedten tekintettem a fekvő fiúra, akinek a nagy heg a mellkasán, mintha kámforra vált volna és arcizmain, mintha megnyugvás suhant volna át
-Sikerült...-hitetlenkedve pislogok nagyokat megilletődöttségemben, majd hirtelen lábaimban mintha az izmok szabadságra mentek volna, úgy estem össze a vörös hajú karjaiba, aki ijedten pásztázta az arcom
-Úristen hulla sápadt vagy...Dest...-halkul el hangja a fejemben és azt felváltotta az egyre sötétedőbb és kivehetetlen fekete köd

~^^~
Sziasztok!😊Itt vagyok a résszel~Remélem tetszik❤️Mindenkinek kitartást!Fighting!🙌🏻💓Jó pihenést és jó olvasást~💓💕❤️

💖:_YU_97