DESTINY
A láncok fájdalmas fogása lábaimon,kezeimen kezdett tűrhető lenni, ahogy hosszú percek után megszoktam.Ruhámra már reszáradt a vér vöröses árnyalata.Egy kisebb cellában voltam egy hosszú láncon.A hideg csak úgy süvített be a helyiségbe.A sötétség mardosó érzése pedig bezártság érzetet kelltett.Csak az én levegő vételeimet lehetett hallani.
Behunytam szemeim nyugtatás képpen, mikor is melegséget éreztem meg végtagjaimban, így villám sebességel néztem körbe.
Semmi és senki.
Csak a sötétség.
Lehajtottam fejem és szemeim döbbenten vezettem újra és újra kezeimen, próbáltam felfogni, amit látok...az ereim pirosasan ragyogtak.Azt hittem halucinálok, így amennyi fény bejött a kis pókhálós ablakon,
oda tartottam kezeim.És valóban...az egyik kezemmel megérintettem a területet,
de el is kaptam, hisz tűz forró volt.Ekkor ajtó nyikorgását csapta meg a fülem ezért ijedten mentem be az egyik sarokba és rejtettem el kezeim zárt lábam között.
-Hozzátok!-visszhangzik a hang ami valószínűleg egy idősebb férfié lehet
A rácsos ajtó nyikorgó hangja, már sértette a fülem, de egyre több lábdobogás hangját hallottam meg.
Erős karok ragadtak meg hirtelen, még ellenállni sem volt erőm.
Rángattak mint egy rongyot.
Majd egy üveg szerű valaminek csapódtam neki mikor eldobtak.
Mikor realizáltam mindent felálltam és egy burok szerű valamiben találtam magam.
-Mi ez?!!-suttogom miközben az üvegre teszem a kezem-Eresszenek!!!!-sikítok de meg sem hallják-Engedjenek ki!!!-sírok és ütöm az üveget tehetetlenségemben
-Hogy csináltad?!-jön be egy orvos szerű idős ember mire letörlöm könnyeim és rá nézek-A nyakperec aktíválva volt.Hogy csináltad?!-jön közelebb
-Mi...micsodát?-kérdezem remegve hisz nem tudom miről van szó
-Ez.-pötyög valamit a tableten majd felém mutatja-Te voltál?!-a képen hamuban áll egy egész épület és az utca...
-Ez....én voltam?Ho..hogyan?Én...nem...nem emlékszem...-nézek rá értetlenül
-Hmm...-pötyög valamit megint-Ma délben a 15ös körzetben tartózkodott és megtámadta az egyik katonánk...-néz rám komoran
-Tessék...én nem...-ellenkezem de közbe vág
-Persze persze...-nevet cinikusan-Ezt akkor mivel magyarázza?-mutat egy égési sérülést
Teljesen döbbenten nézem a sebet és meg sem tudok szólalni.
-Kim Jongin volt az áldozat...-mondja tovább
-Meghalt...?-remeg meg a hangom
-Nem.-adja a tömör választ-Mi okból támadt rá?-kérdezi tovább mint egy kivallatáson
-Azt sem tudom hogy ő kicsoda...-motyogom
-Szóval nem tudja hogy használta az erejét?-emeli fel a tekintetét rám így a szemüvegen megcsillan a neon lámpa fénye mire nyelnem kellett
-Nem...-mondom
-Akkor kiderítjük...-megy el látókörömből
-Mi...mi??!-ijedek meg még jobban-Eresszen el!!!!!-üvöltöm és megint csak tehetetlenül csapkodom az üvegbúrát-Kérem!!!!!-sírok
-Adjon neki...-int az orvos egy sárga védőruhás embernek aki biccent és valami karhoz nyúlIlyet soha nem éreztem előtte.Ez rosszabb volt minden áramütésnél.Sikoltva fogom a fejem és szemeim égnek amiket szorosan szorítok össze.
Remegve borulok térdre és látom hogy kezeim izzanak.
-Még egyszer!!!-hallom meg
-Neeee!!!!-üvöltöm de semmi haszna újra össze szorul a szívem
-Állj!!!!-üvölti mire lihegve fekszem a kis burokbanHalványan látom ahogyan az orvos közelebb lép.Nálam ekkor veszett el valami,idegesen álltam fel és nekirontottam az üvegnek.Fájdalmasan koppantam vissza róla de nem törődve ezzel mentem neki még egyszer de most az öklöm is bevetettem ami lángolt.
-Hmmm érdekes...-morfondíroz és rám sem hederit és meg sem rezdül-Rakjátok be a kamrába!!!-sétál el és látom a fényt ahogy egyre csak szökik be hozzám és a szabadság illatát így kirontokA kijárathoz rohanok de megragadnak és erőszakosan rángatnak egy vaspáncéllal fedett ajtóhoz.
-Eresszetek!!!-rugkapálok de nem ér semmit tehetetlen vagyok
Kinyitják az ajtót ami egy jégveremre hasonlított inkább.
Hangos kattanás és csend.
-Nem nem!!!!-ütöm a falat az ajtót csak hogy ki jussak ebből a rémálomból
Érzem hogy testem egyre jobban hűl és fagy.Kezeimben a pirosas árnyalat eltűnik helyét dér veszi át.
Összébbhuzva magam a terem közepén próbálom melegíteni magam.Fogaim ritmusosan koccannak egymással míg testem beleremeg.Nem tudom mióta lehettem ott bent.De mozdulni sem tudtam.Kis idő elteltével kivettek onnan mielőtt majdnem halálra fagytam volna.Csuklóimra valamit raktak de lélegezni is nehéz volt így nem nagyon tudtam koncentrálni ami körülöttem történt.
Újra éreztem a poros talajt hideg testem alatt így nagyot sóhajtottam.
-Destiny!!!!-üvölti valaki és szorosan magához ölel
Ahogy megéreztem a meleget és a kellemes illatát úgy bujtam hozzá mintha az életem múlt volna rajta de akkor más nem számított.Sírtam és vacogtam míg ő csak simogatta a hátam és szorosan magához vont így még jobban éreztem az éltető meleget._______________________________
AKTA FRISSÜLTLee Destiny
Veszélyességi státusz: magas
Új technológia észlelve
~^^~
Sziasztooooook^^Itt lennék a folytatással~☺️Remélem tetszik❤️☺️Mindenkinek további szép napot és jó olvasást💕Élvezzétek a nyaraaaaat😱😍🙌🏻💖:_YU_97
~Kihívás~
Köszönöm szépen a kihívást:lovedogsandwolves ❤️🙏🏻
1.)Háttérképek
2.)Első és mostani UB banda
Első:BTS
Mostani:Ateez (de rengeteg bandát imádok és rettenetesen nehéz választani😅💕)3.)Kedvenc dal
Hajjajjj...😅Nehéz kérdés...😂
Igazából az Ateez legújabb albumából az összes dal
Monsta X-Who Do U Love?
Stray Kids-Side Effects
SF9-RPM
Lay-Honey
Noir-Doom Doom
U-know-Follow
...és sajnos estig itt ülnénk ha én most végig sorolnám mert alig tudok választani🙏🏻😅❤️4.)Telefon típus
iPhone 6s5.)Öt kihívott
WritingbyAnki
wonnie127
LilusBaby
---linda---
Min_Yun_Seo
KAMU SEDANG MEMBACA
Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/
FantasiEgy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek. Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...