SAN
-San kérlek ne szenvedj ilyen látványosan!-rak le elém egy konzerv levest Seonghwa hyung
-De olyan szerencsétlen vagyok hyung!!!Érted ott álltam és makogtam, mint valami idióta...-hajtom a fejem kemény falapra szenvedve
-Ezt el mondtad egy párszor...de hé figyelj nincs minden veszve!-erre rá nézek egy igazán értelmes fejjel, mire ő felvont szemöldökkel viszonozza tekintetem-Vidd el egy randira tudod ahogy régen is szokás volt...-ül le velem szembe, mire csak hümmögök egyet
-A könyvtárba a kis Kuanlin gyerekhez?!-nevetek fel cinikusan, miközben turkálok a levesbe
-Ki mondta hogy itt a táborba vidd el?Mert én ugyan egy szóval sem mondtam...-emeli fel a kezeit védekezően
-Várj...várj...-fogom fel az egész tervet-Azt akarod mondani hogy...-tátom el a számat meglepődöttségemben, hisz hyungomra egyáltalán nem jellemző az ilyesfajta gondolkodás vagy egyáltalán ennek felvetése, hogy a táborból ki menjünk, főleg azok után, hogy gyanúsnak találja ezt az egész "szabadok vagyunk" helyzetet
-Igen.Kintre, a táboron kívülre.A szabadba.-bólogat helyeslően
-Biztos vagy te ebben?-emelem meg szemöldököm érdeklődve és jól végig mérem a szőkeséget, aki össze font karokkal helyezkedik el előttem
-Ha még egyszer megkérdezed, akkor esküszöm....-harapja el a végét és mélyen szívja be a levegőt-De csak a tábor közelében, világos?Vagy rád rakom újra azt a nyakperecet!-fenyít meg-Csak annyit kérek hogy...-hajol közelebb, amit érdeklődve követek-Ne az én ágyamon folytassátok a turbékolást...-mondatára fel nevetek, de biztosítom róla hogy nem fogjuk megszegni ezt a ki kötését-San te biztos vagy ebben?-kerekednek ki a szemei Destinynek, ahogy vészesen közeledünk a rácsos kapuhoz, amit Baekhyun nagylelkűen-egy órás nyaggatás után-lekapcsolt
-Felderítjük a terepet nyugi!-küldök felé egy biztató mosolyt-Érezd úgy hogy ez egy megtiszteltetés, hisz mi lehetünk az elsők akik elhagyják a bázist azóta, amióta bezártak minket.-állok meg végül a rács előtt amint odaértünk
Nem akartam elmondani neki, hogy ez egy burkolt randi meghívás volt, mert akkor biztosan visszautasította volna vagy kínos csend uralkodna közöttünk, amit nem szeretnék.És azt főleg nem szeretném kikotyogni, hogy ez Seonghwa ötlete volt, mert akkor tuti, hogy nem hiszi el, bár nem hibáztatom, jelenleg még én sem.
-Az normális ha félek?-suttogja halkan miközben ujjaival idegesen játszik és látom ahogy bőre alatt néha-néha megvillan a pirosas-sárgás fény
-Hé nyugi!-teszem vállára kezeim nyugtatás képpen-Nem lesz semmi baj!Hisz ki merne kikezdeni egy Pirokinézissel bíró szépséggel?-kérdezem, mire majdnem fejbe csaptam magam
Komolyan San?!!!!Hát te teljesen meg hibbanttál!!!Hogy mondhatsz ilyet?-ásom el magam teljesen
-Hát...ha így gondolod...akkor menjünk...-nézi a földet mire csak szó nélkül húzom meg a kart, ami nyikorogva nyitja ki a zörgő rácsokatNekem is kellett egy nagy levegőt vennem hisz már mióta tengetem itt az életem és azt sem tudom milyen ha mezítláb rohangálsz a fűben.
-Menjünk arra?-kérdezi hirtelen a mellettem álló lány és a sűrű erdő felé mutat
-Mehetünk.-adom a rövid választ és szép komótosan mindent végig mérve haladunk a zöld területre és csak reménykedni tudok, hogy elfelejti az előbbi megszólalásom
-El sem hiszem, hogy szabadok vagyunk-simít egy fatörzsre óvatosan a lány önfeledt mosollyal, amit megbabonázva nézek végig
-Hát na még én...-sóhajtok majd beszívom a fenyő jellegzetes illatát, ami megnyugvással tölti el lelkem és rengeteg emlék suhan át az agyamba, majd jelenik meg szemeim előtt
-Annyira...sajnálom...-pillant rám szomorúan
-De akkor nem ismertelek volna meg...-nézek tengerkék szemeibe, amik csillogva rabolják el az én tekintetemet is-Destiny én....-szedem össze magam végre és úgy vélem most jött el a megfelelő pillanat hogy megkérdezzem azt a bűvös kérdést ami mindkettőnk életébe remélhetőleg egy nagy fordulatot fog tenni-Sze....-kezdtem el mikor is hirtelen megemelkedünk és egy buborék szerű erőpajzsban találjuk magunkat
-Mi folyik itt?!!!-remeg meg a hangja a mellettem álló lánynak aki érdeklődve nyúl a bennünket fogságban tartó erőtérre
-Ilyen erőteret már láttam...-mondom-Wooyoung...-adom a rövid választ
-Azt mondod akkor ő csinálja?!-lepődik meg teljesen Destiny
-Nem-nem...ő a táborban van.Valaki más is van rajtunk kívül ezek szerint....-fordulok körbe
-Begyűjtők?-nézelődik a lány is gyorsan
-Nem tudom...de úgy hiszem lassan megtudjuk...-bökök a fejemmel a közeledő fekete alakokra akik a fák sűrűjéből érkeznekYEOSANG
-Mégis hol vannak?!!Lassan már besötétedik.Mondtam, hogy adok rájuk egy nyakperecet!-járkál idegesen Seonghwa hyung amit mindenki figyelemmel kísér
-Csak nem maradnak éjszakára...-morfondírozik Hongjoong-San nem olyan!
-Komolyan mondom hogy ha tényleg azért maradnak ott és én azért idegeskedek isten bizony....-megfogom hirtelen a járkáló hyungom kezét és nyugtatóan belenézek ideges szemeibe
-Nyugi hyung!Biztos minden rendben van.Haza fognak érni!-küldök egy biztató mosolyt, mire érzem hogy ellazulnak izmai és csak sóhajt
-Baekhyun nem tudod megnézni mi van velük?-pillant a fotelben békésen alvóra Yunho, mire az illető morogva adja tudtunkra a nemtetszését
-Csodákra én sem vagyok képes.-pillant ránk a fekete tincsei alól-Amint lekerült róluk a nyakperec eltűntek a térképről, nincs mit tenni.-von vállat
-Akkor is aggódom értük nagyon, istenem!-fogja a fejét Seonghwa
-Nekem gyanús ez az egész...párat pislogtunk és már szabadok voltunk?-szólal meg Jongho
-Ne menjünk utánuk inkább?-dobja fel az ötletet Mingi és érdeklődve pillant ránk
-Ha nem érnek vissza...akkor reggel megkeressük őket.-sóhajt gondterhelten Hongjoong
-Valaki akkor őrt áll este, ha vissza jönnének?-kérdezi Wooyoung, amire mindenki bólint
-Suho hyung nincs valami nyugtatód?-sóhajt Seonghwa újra
Még sose láttam ennyire stresszesnek...
-Seonghwa próbálj meg megnyugodni nagyok már!Gyere együnk valamit!-mosolyog az eddig csendben ülő Suho hyung
-Jó-Jó!!!Lenyugszom!!!-mordul fel idegesen és inkább kimegy a konyha felé
-Kezdem én az őrködést.-állok fel
-Veled megyek!-pattan fel boldogan Mingi is mire csak elmosolyodom majd bólintok hogy menjünk~^^~
Sziasztok!Itt lennék a következő résszel💕Kicsit lapos lett és unalmas, ne haragudjatok🙏🏻Hogy telt a szünetetek?❤️Sajnos el érkezett az utolsó nap is a szünetből és holnap már suli😭Mindenkinek kitartást!Fighting!!!❤️Addig is további jó pihenést és jó olvasást a részhez!💕❤️💖:_YU_97
YOU ARE READING
Szabadság angyalai|Ateez ff.| /Befejezett/
FantasyEgy világ ahol a szülők vissza sírják gyerekeiket és minden rosszat amit mondtak nekik, míg a gyerekek a túlélésért küzdenek. Ez az idő már a kétezres éveket is túl szárnyalja.És bekövetkezik amitől mindenki tartott...senkinek sincs beleszólása semm...