A Szerelem Mindig Győz

I.

Minden, egy átlagos szerdai nappal kezdődött. A gyerekek elindultak iskolába, szokás szerint.
Az óra pontban 8-at ütött, becsengettek. Sakura már kora reggel óta ott volt és várta Sasuket. Várta, hogy ismét mellé tudjon ülni. Így is történt. Egymás mellett ültek a tanítási órák alatt, ámbár egy szót sem szóltak egymáshoz. A lány minden óra alatt a fiú sötétfekete szemeit bámulta,melyekre ha rávilágított a fény, úgy ragyogtak, akár a drágakövek. Tanórák után, Sakura és Naruto mitsem sejtve elindultak, hogy egyenek egy kis rament. (Sakura  végre barátként tekintett Narutora). Útközben, a lány különös dolgot érzett,pontosabban egy különös csakrát. Utoljára a Halál Erdejében érezte ezt.
-Naruto-szólította meg társát.-Naruto,te nem érzel valami különöset?
-Mire érted ezt Sakura? Én csak az üres hasam mormogását érzem. Nyamm, már alig várom, hogy betoljak egy kis rament.
-Naruto! Te folyton csak az evésre gondolsz.
-Hihihi-nevette el magát a mitsem sejtő fiú.
"-Ekkora idióta nem lehet Naruto. Mindjárt lekeverek neki egy olyan pofont, hogy soha nem fogja elfelejteni. Shannaro!" - tervelte ki a lány, de hirtelen valaki megragadta a csuklóját. Megfordult, és látta, hogy Narutot kiütötték,ugyanakkor észrevette, hogy a csuklóját Sasuke szorítja.
-Sa-Sasuke?
És ekkor a lány rájött, hogy az a különös csakra nem más volt, mint az Átokbillogtól származó erő. "- De hiszen egy nagyon erős pecsét védte, nem? Jaj istenem, Sasuke!"
-Kövess!Sietünk kell.
-És mi lesz vele? - mutatott Narutora
-Azt mondtam siess! - üvöltött rá a lányra.
-Mi-Mi van veled Sasuke? - csordult ki egy könnycsepp Sakura szeme sarkából.
-Miért is viszlek egyáltalán magammal? Én magam sem tudom. Most pedig, ha nem akarsz úgy járni, mint Naruto, akkor azt ajánlom, hogy kövess.
Ígyhát, Sakura bízott Sasukéban, és követte őt....