Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Első rész

- Hé, hozzád beszélek!

Szólt idegesen Jungkook aki úgy tűnik végig nekem beszélt amíg én a gondolataimba merültem.

Idegesen csaptam be a szekrényem ajtaját és az említett felé fordultam.

- Egészségedre viszont nekem dolgom van szóval ha nem bánod.

Elindultam volna a lépcsők irányába de nem jutottam tovább mert egy erős kéz a csuklómra kapott és megállított.

- Ne fordítsd nekem hátat amikor hozzád beszélek.- mondta a korábbinál is erélyesebben.

- Barom mondja, mi? - mondtam ezt olyan hadarva ahogy csak tudtam.

- Mi van? - nézett rám értetlenül mire én csak egy jót nevettem magamban.
Habár tisztában vagyok vele mennyire gyerekes hozzászólás volt mégis élveztem, hogy én jöttem ki győztesül a mi kis szócsatánkból. Mielőtt bármit mondhatott volna biccentve sarkon fordultam a lépcsők irányába faképnél hagyva őket.

A legtöbben tartanak tőlük a suliban bár inkább csak a befolyásuk miatt így nem mernek nekik ellent mondani. Féltik a rangjukat vagy a vállalatukat hiszen ez a hét mind egytől egyik nagykutya. Seperc alatt felvásárolják őket vagy más módon kebelezik be a potenciális ellenfeleket.

Én voltam az egyetlen aki hirtelen ebben az örökös oda vissza macska-egér játékban találta magát mert sosem úgy táncoltam ahogy ők fütyülték. De a többieket se hibáztatom nekem könnyű hisz nincs mit vesztenem, de ha lenne is a méltóságom többet ér számomra a pénznél.

Mire a teremhez értem és helyet foglaltam fél percbe se telt mire a tanár is megérkezett és elkezdte az órát. Bármilyenek is voltak a diákok szerettem az itteni oktatást mivel a legjobb tanárok dolgoztak itt ezért minden óra emelt színvonalú volt.

A nap hamar elment így órák után elindultam dolgozni. Több munkahelyem is van pontosabban három; egy az egyetemhez közeli kávézóban, egy a körzeti könyvtárban és egy a házunkhoz közeli virág üzletben. Nem mondom hogy könnyű de nincs mit tenni és ha arra gondolok hogy MinJi-ért teszem az motivál.
Amint volt egy kis időm elkéreckedtem és elhoztam MinJit is az oviból majd a dolgozóknak fenntartott öltözőben leültettem pár színezővel hogy elfoglalja magát. Gyakran hoztam be őt is magammal a munkahelyemre ovi után ugyanis előbb halok meg minthogy valaha is egyedül hagyjam anyával.

Sokszor erőszakos és ingerült pláne ha elfogy otthon az alkohol így nem merem otthagyni amúgy sem akarom hogy így lássa őt. Elég ha rajtam vezeti le, MinJit nem akarom kitenni ennek.
A főnökeimet se zavarta soha a jelenléte mert mindig csendben elfoglalta magát és nem okozott gondot. Mivel késő estig dolgoztam így ő a pihenő résznél szúnyókált amíg be nem zártam, majd onnan általában a hátamon hazavittem. Igazából soha nem történt semmi érdekes így teltek a napjaim csak munka suli munka munka és munka. De ahányszor MinJire néztem tudtam hogy nem hiábavaló.

A másnap is szokásosan indult. Felkelltem elkészültem összeszedtem MinJi cuccait elvittem az oviba és már mentem is az egyetemre. Mint mindig a szekrényem felé vittem először az irányt. Beütöttem a kombinációt azonban amikor kinyitottam a szekrény ajtót, egy papír esett ki belőle. Felvettem a földről majd kinyitottam. Egyetlen egy szó állt benne tető. Elég egyértelmű volt mit akartak tőlem mégis értetlenül néztem elvégre ki akarna a tetőre hívni engem és miért?
A megérzésem azt súgta, hogy hagyjam annyiban biztos csak szórakozik valaki, de a kíváncsiságom mégis odavitt és egyszer csak a tetőn találtam magam.

Ahogy kiléptem az ajtón a tetőre egyszercsak becsapódott mögöttem  én pedig ilyedten kaptam a fejem az irányába. Próbálgattam de nem nyílt.