Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Harmadik rész

Jeon Jungkook aggódna értem?

Gyorsan el kell vetnem ezt a gondolatot. Nagyon kész lehetek ha ilyenekről fantáziálok. Bár most annak is örülök, hogy állok a két lábamon tekintve, hogy a szoba eléggé forog körülöttem.

- Mehetek?

Jungkook hallgatását beleegyezésnek vettem ezért erőt véve magamon elindultam. Mire a lépcsők aljához értem lihegtem. Levert a víz és úgy éreztem az ereimben cikázó vérem égeti a testem minden porcikáját. Felnéztem a lépcső tetejére, majd egy mélylevegőt követve, a korlátra feküdve szelltem a lépcsőfokokat.
Jó a szelltem erős túlzás mert két-három lépésenként megálltam, de így is örültem, hogy haladok. Felnéztem mennyi van még hátra és elszörnyedve láttam, hogy még a felénél se tartok. A látásom kezdett elhomályosodni, és hirtelen az összes erő elhagyta a testem.

*Jungkook POV.*

Nem tudtam mit mondjak. Még sosem láttam őt ilyen pocsék állapotban.

-Mehetek?- kérdezte erőtlenül.

Nem válaszoltam, nem tudom mit kéne tennem. Hagyjam elmenni? Menjek vele? Vigyem orvoshoz? Mit kéne ilyen helyzetbe tennem? Egyáltalán miért agyalok ezen? Ez a lány nem több egy szórakozásnál akit élvezek piszkálni.

Mire feleszméltem, ő már el is ment szóval én is visszaindultam, de a folyosóra kanyarodva a lépcsőkhöz láttam, hogy még mindig itt van. Lassan a korlátnak dőlve haladt felfelé a lépcsőfokokon amikor hirtelen megtorpant.

Észrevette volna, hogy utána jöttem?

A teste úgy dőlt el mint egy krumplis zsák. Nem hazudok ha azt mondom életem sprintjét futottam a lépcsőkön, hogy eltudjam kapni. Szólítgattam de nem reagált. Homlokára tettem a kezem ami égett a láztól. Mellkasa fokozott iramban emelkedett majd süllyedt ahogy szaggatottan vette a levegőt.
Nem volt jobb ötletem így elindultam vele a nővérhez ám az irodája zárva volt.

Több pénzt hagyunk itt egy félévre mint amennyit más elkölt egy évben de egy rohadt orvos nincsen amikor kéne!- mérgelődtem magamba visszafelé haladva az ájult lánnyal a karomban.

Ötlet híján hívtam a sofőrünket, aki perceken belül már az iskola kapujánál állt és rögtön el is indultunk a kórházba.
Megérkezve azonnal szóltam a család orvosának aki adott egy szobát, majd rögtön megvizsgálta a lányt amíg én kint várakoztam. Úgy fél óra elteltével ki is jött én pedig rögtön hozzá léptem.

- Végeztem a vizsgálattal úrfi!

- És mi van vele?

- Tüdőgyulladásra utalnak a jelek. Most, hogy itt a tél figyelnie kell magára. Nem tudom, hogy fázott meg ennyire de vigyáznia kell az egészségére.

- Értem és mikor mehet el?

- Szörnyen magas láza van de amint lement neki, gyógyszerekkel elengedhetem de mindenképpen pihennie kéne.

- Rendben. Köszönöm Kang doktor úr, hogy ilyen gyorsan idefáradt.

- Várjon még egy kicsit úrfi! Közelről ismeri ezt a lányt?

- Csak egy egyetemre járunk semmi több. Miért kérdezi?

- Nem tudom milyen körülmények között él, de elég alultáplált és gyenge az immunrendszere.

Erre nem tudtam mit mondani, így gyorsan megköszöntem mindent, kezetráztunk majd az orvos tovább is állt. Bementem a kórterembe, ahol az ösztöndíjas feküdt.