Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Huszonhatodik Rész

- Yuna merre vagy? Yuna!- kiáltottam de a hangomat elvitte a szél és senki nem felelt. Nem tudom mennyi idő telt el, mióta elindultam a szállásról de a kezeim teljesen lefagytak már ebben a hidegben. A szél olyan erővel fúj mintha felakarna kapni és a világ végéig repíteni, miközben szakad a hó amitől már az orromhegyéig se látok. Időnként a kilátások között próbálom a számhoz emelve melegen tartani a kezeim de azok már rég kihűltek. Lábam lüktető fájdalommal üzeni, hogy álljak meg ahogy a térdig érő hóban próbálok haladni de nem tehetem.

- Yuna! Yuna...- próbáltam újból de ismét válasz nélkül. Egyáltalán még a szálloda területén vagyok? Fogalmam sincs mivel már semmit nem látok, és már a lábaim se bírják. Csak még pár lépés ...
Itt kell lennie valahol.

- Yuna!Merre vagy?Yunaaa.- kiáltottam miközben haladtam azonban a következő lépésemnél leomlott a lábam alól a föld én pedig a mélybe zuhantam.

***

Azt hiszem egy pár percre elveszthettem az eszméletem mivel nem emlékszem mi történt miután leestem. Sötét van és remegek a hidegtől. Azt hiszem most egy kicsit lehunyom a szemem. Csak pár percre pihennem kell...

Jungkook POV.

A

többiekkel a vacsoránkat fogyasztottuk viszont Naeun nélkül. Valószínűleg még mindig a szobájában duzzog vagy azzal a szöszivel mulatja az idejét. Fel nem fogom mit lát benne hiszen nem is ismeri ennek ellenére folyamatosan a közelében van és ha ez nem lenne elég még védi is. A hülye is látja, hogy bejön a srácnak csak ő nem és ez felhúz. Ha arra vár, hogy majd a bocsánatáért fogok esedezni, akkor várhat nyugodtan. Nem is értem miért foglalkoztat engem, de ha csak eszembe jut annak a tenyérbemászó szöszinek a képe ökölbe szorul a kezem.
Az étvágyam is elment ha csak rá gondolok így megtöröltem a számat, és felálltam az asztaltól.

- Mész is? Alig ettél valamit.- nézett rám Yuna de én csak leintettem és elindultam a szobámba.

Kit is érdekel az a kettő egyáltalán hiszen amint elmegyünk soha többé nem látom a fickót. Mégis ennek tudatában se hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha most is vele van.
Nem érdekel azt csinál amit akar. Igen leszarom.- mondogattam magamban, de mire észbe kaptam, már a lány ajtaja előtt álltam.

- Naeun én vagyok az engedj be.- kopogtam de semmi.- Ne duzzogj már engedj be.

Idegesen nyúltam a kilincsre, amit meglepetésemre letudtam nyomni és az ajtó kinyílt. A szoba üres volt, csupán a Tv ment valami random csatornán. Hol lehet? Vele lenne?- vetődött fel bennem a kérdés így idegesen hagytam el az üres szobát. Kilépve az ajtón az említett szöszi várt aki úgy tűnik most készült kopogni.
Meglátva engem nagyokat pislogott míg én csak egy szúrós tekintettel illettem.

- Mit keresel te itt?- szegeztem felé a kérdést mire ő csak nyelt egyet és kihúzta magát.

- Naeunhoz jöttem.- mondta mire értetlenül néztem. Ha nincs a szobájában és nincs ezzel a szarossal akkor mégis hova a fenébe tűnt?

- Nincs itt.- köptem felé idegesen a szavakat, majd ott hagytam és a lány keresésére indultam. Lehet észhez tért és bocsánatot akar kérni tőlem. Mondjuk ez őt ismerve elég valószínűtlen, de ötletnek nem rossz. Miután a szobámnál se találtam, úgy döntöttem lemegyek a recepcióra. Rohanásomban több embernek is neki ütköztem de nem érdekelt csak haladtam előre. Fogalmam sincs merre lehet és egy kurvára idegesít. A recepcióra érve mint egy őrült csaptam a kis csengőre, mire a recepciós csaj idegesen jött ki de mikor meglátott már fülig ért a szája.