Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Hatvanötödik Rész

- M-maga most arra kér hogy ö-öljem meg a h-húgomat?!- kérdeztem remegő hanggal, mire Jungkook szorítását érzem a kezemen.

- Nem megölni, megmenteni...

- Nem fogom elvenni a húgom életét!- üvöltöttem majd faképnél hagyva őket indultam Minji szobájába és az eszméletlen lány mellé ültem.

Hogy tehetném? Hiszen olyan fiatal...

- Meg fogsz gyógyulni picim... Igen, minden rendbe fog jönni... Rendben kell lennie. Ez csak egy rossz álom ugye? Bármelyik pillanatban felébredhetek melletted miközben mosolyogva öleled Bettyt és engem figyelsz. Ez fog történni ugye? Fel kell ébrednem.... Ez nem lehet a valóság hiszen... Mi mindig ott voltunk egymásnak, nem hagyhatsz itt engem... Nem hagyhatsz magamra.-. fogtam csöppnyi kezét miből csövek és infúziók ágaztak el.

- Nekem kellett volna oda ülnöm... Nekem kéne most ott feküdnöm és nekem kéne meghalnom! Akkor miért?! Miért mégis te szendvedsz? Miért neked kell egyedül küzdened?!- üvöltök sírva mire két kar fonódik körém.

- Soha többé ne mondj ilyet.- hallom Jungkook mély hangját erőtlenül csengeni a fülemben.- Én csak is érted élek. Ha te eltűnnél nekem se lenne okom többé maradni...

- De én...

- Szerinted Minji ezt akarná?- mondta mire ránéztem de összetört a szívem könnyeit látva. - Ő nem ezt akarná... Azt szeretné hogy mosolyogj és boldog legyél. Hiszen ő mindig is csak erre vágyott...- suttogta mire előtör belőlem a zokogás.

- Én nem akartam hogy ez történjen! Én nem!

- Tudom kicsim.Tudom...- simogatja lágyan hajamat szorosan magához ölelve ami most előszőr nem nyugtatott meg teljesen.- Figyelj elküldöm Dr.Kangnak Minji eredményeit és beszélünk vele is rendben?

- Rendben csináljuk ezt... Addig nem hozok döntést amíg nem biztos 100%-ra hogy erre kényszerülök.- mondtam mire előkapta telefonját és felállt.

- Akkor intézek egy telefont, mindjárt jövök. - indult ki de még egyszer utána kiáltottam mire megtorpant és visszafordult hozzám.

- Köszönöm.- mondtam mire egy gyors csókot lehelt ajkaimra majd kiment a szobából. Perceken belül végzett és visszaült mellém.- Mit mondott?

- Hogy megnézi őket és egy-két napon belül visszahív.

- Rendben.- bújtam hozzá közben továbbra is húgomat figyelve.

***

Teltek a napok és Minji rohamai egyre gyakoribbak és rosszabbak lettek ahogy azt a főorvos megjósolta. Láttam hogy szenved de továbbra se engedélyeztem a gépek lekapcsolását. Amíg Dr.Kang nem keres meg és mondja azt nekem hogy menthetetlen addig szeretném hinni hogy még van remény a számunkra.

A napokban se mozdultam Minji mellől Jungkook pedig mellőlem. Hiába mondtam neki hogy nyugodtan menjen haza egy pár éjszakára aludni, meg se hallotta. Értékeltem hogy mellettem marad és jól esik hogy itt van de aggódom miatta. Nem szeretném hogy miattam még valaki kórházban kössön ki...

Most is éppen próbálja elérni Dr.Kangot ahelyett hogy pihenne egy kicsit. Meg sem érdemlem ezt a férfit. Fogalmam sincs mit tettem amivel kiérdemeltem őt az élettől. És Minjit....- néztem a lányra kinek tüdeje hirtelen sípolni kezdett teste pedig rángatózni. A gépek megőrültek mellettünk majd orvosok lepték el a szobát.

- Egy újabb roham?- kérdezem ijedten az egyik mellettem elsiető nővért.

- Nem ez most szívleállás.- kiáltotta vissza mire húgom felé indultam.