Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Hatvanhetedik Rész

- Ülj csak le.- mutatott apám a fehér fotelre.

- Minek hoztál ide? Azt mondtad Minjiről akarsz beszélni, de úgy tűnik csak felvágnál ezzel a puccos hellyel.- néztem körbe undorodva mire elnevette magát.

- Valóban úgy tűnhet.

- Nem bájcsevegésre jöttem. Mit akarsz?

- Itt vannak a végleges papírok Minjivel kapcsolatban.- adta át a köteg lapot, mire én készültem felállni.

- Várj.

- Van még?

- Beszélni szeretnék veled.

- Gondoltam hogy erről lesz szó.

- Azt hiszed nem tudok rólad semmit de jobban ismerlek mint gondolnád, mert mi ketten nagyon is hasonlítunk.

- Ismersz? Ez vicces... Én sose ismertelek téged...

- Lehet nem vettél észre de én ott voltam. Sőt pénzt is küldtem az anyádnak hogy finanszírozza a tanulmányaidat.

- Tehát te adtad neki a pénzt...- bukik ki belőlem ahogy eszembe jut a felújított ház. Szóval tényleg nem Jungkooktól kapta.- Ez se jelent semmit.

- Tudom hogy rosszul kezeltem a helyzetet és tudom hogy megbuktam mint apa. De ha adsz nekem egy esélyt hogy melletted lehessek ígérem nem okozok neked csalódást. - lépett hozzám majd kezemre fogott és ajkait kézfejemhez érintette.

- Kicsit elkéstél vele nem gondolod?- rántottam el kezem majd az ajtóhoz indultam de utánam szólt.

- Az orvos mesélt a pánikrohamokról... Gondolom a Jeon fiú nem tud róla.- mondta mire megálltam.

- Jól vagyok. Nem kell az egészségem felől aggódnod.

- Meddig akarod még ezzel áltatni magad?

- És te azzal hogy egy család leszünk?

- Naeun...

- Én azt hittem te mindig ott leszel nekem de elmentél. Hiába ígérted meg nekem ott hagytál... Most azt gondolod veled jobb lesz de nem lesz. Rajtam csak az segíthetne ha vissza kapnám az életem. Ha vissza kapnám őt... De mindketten tudjuk hogy ez esélytelen. Az a Naeun eltűnt abban a pillanatban hogy a gépek leálltak és a szíve többé nem dobbant.

- Pénteken egy konferenciára utazok Amerikába 2 hétre. Azt akarom hogy velem gyere.- mondta mire felé fordultam.

- Miért kéne veled mennem?

- Mert ez a hely megfojt téged.

- Hogy mondod?

- Nem vetted észre? Ez a hely csak fájdalmat okozott neked és most még sötétebb hellyé fog válni. Körbe fognak venni azok az emlékek amiket többé már nem tapasztalhatsz meg és ennek a gondolata össze fog törni.

- Bántani csak emberek tudnak ahogy te is tetted. Most már megyek.- nyúltam a kilincsre de karomra fogott.

- Addig nem veszem nemnek amíg el nem indul a gép úgy hogy te nem vagy mellettem. Várni foglak, remélem helyesen döntesz...- engedte el karom én pedig kiléptem az ajtón de rögtön egy mellkasba ütköztem.

- Jungkook?- néztem fel rá de ő csak gyilkos pillantással figyelte az apám a küszöb másik végén.

- Nocsak a Jeon fiú.- mosolyodott el apám majd kezet fogott Jungkookkal. A férfi arcán egy másodpercre mintha fájdalmas arckifejezés futott volna át de Jungkook csak elmosolyodott. Idegesnek tűnt annak ellenére hogy mosolyog.
Eközben agyamon átfut a beszélgetésünk a pánikrohamok, az apám ajánlata.... Vajon meghallotta?!