Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Negyvenegyedik Rész

A hazafelé út csendben telt. Kikapcsolódásnak szántuk a hetet de senki nem gondolta volna, hogy ilyen módon végződik. Habár megbocsáltottam Jungkooknak még mindig feszültség van köztünk a történtek miatt. Ha hazaértünk meg kell beszélnünk ezt az egészet, hogy lezárhassuk. Ez a feszültség Yuna és Taehyung között is megvan bár egyikük sem árulta el mi történt amikor Yuna felébredt.

- Mindjárt ott vagyunk.- mondta Jungkook mire én egy aprót bólintottam majd a hátul békésen szunyókáló húgomra pillantottam. Remélem hogy semmit sem vett  észre ebből a feszültségből bár a gyerekek ugyanúgy megérzik ezt és Minji nem buta.

- Jungkook.

- Hm?

- Ha haza értünk beszélni szeretnék veled. Négyszemközt. - mondtam mire ő bólintott én pedig visszafordultam az ablak felé. Jungkook sóhajtva nyomja be a rádiót mire én halkan dúdolni kezdtem. Nem hiszem hogy észrevette de én láttam ahogy elmosolyodott.

***

Mikor Jungkook leparkolt kiszálltunk ő felvitte a táskákat én pedig az alvó Minjit az ágyába majd Jungkook szobája felé vettem az irányt. Mélylevegőt vettem majd kopogtam. Bentről egy ,,szabad,, hallatszódott mire beléptem a helységbe és az ágyára ültem várva, hogy felém forduljon.

- Szóval beszélni akartál.

- Igen. Mielőtt elmentünk történtek dolgok és meg kéne őket beszélnünk.

- Egyetértek.- mondta sóhajtva majd mellém ült mire én felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.

- Figyelj Jungkook. Én már nem haragszom sőt megbocsáltok és elfelejthetjük ezt az egészet egy feltétellel. - mondtam mire felcsillant a szeme.- Csak legyél velem őszinte. Miért tetted?

- Mert nem akartam, hogy így maradjanak a dolgok. Egyszerűbb megoldani a problémát ha van rá lehetőség nem?- nézett rám mire én közelebb hajoltam hozzá. Szinte éreztem a levegővételét és ahogy tettemre az egész teste megfeszült de nem tágítottam.

- Jungkook. Az igazi indokot.- mondtam mire a vállamra fogott és az ágyra döntve maga alá gyűrt. A szívem eszeveszett dobogásba kezdett mintha kiakart volna szakadni a mellkasomból a közelségére. Elég, állj. Nem szabadna ennyire dobognod az érintésétől.

- Te. Te voltál az indok Naeun.- mondta mire nyeltem egyet.

- Miért?- néztem rá mire felült volna de én elkaptam a gallérját és visszahúztam magamhoz.- Miért.

- Naeun hagyjuk.

- Nem Jungkook bármi is az mondd ki.

- Mert vigyázni akarok rád, Lee Naeun. Most örülsz?Kimondtam. Fontos vagy nekem.- nézett rám mire nyakaköré fontam a karom  majd lehúzva hozzám szorosan magamhoz öleltem.  Ez az apró kis szó sokkal többet jelentett számomra mint azt gondolná. Soha senki nem mondta hogy fontos vagyok. Tudom hogy Minji és Yuna szeret de mégis ez más.
Csak jól esett azt hallani hogy valakinek fontos vagyok.

- Köszönöm.- motyogtam miközben a vállába fúrtam a fejem.

- Én köszönöm Naeun nem is tudod mennyire.

- Te mit köszönsz?- kuncogtam mire elhúzódott és leszállva rólam felállt.

- Nem fontos.- mondja majd felállt.- Nem vagy éhes?