Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Huszonhetedik Rész

Szokatlan melegség jár át holott tisztán emlékszem, hogy az előbb még megfagytam. Az eddigi remegés is megszűnt és a végtagjaimat is éreztem már. Az erős fényre lassan hunyorogva nyitottam ki a szemem ami amint hozzászokott a fényviszonyokhoz Jungkook arca jelent meg előttem. A látványra muszály volt elmosolyodnom hiszen most olyan édes volt de mégis hosszú szempillái gyönyörűvé is tették egybe. Ha felébredne tuti elrontaná az összképet így csendben figyelem inkább a szuszogó fiút. Szétnézve a helységben fogalmam sincs hol vagyunk de jobb mint kint a hóban. Tekintetem visszavezettem a fiúra aki habár csak most tűnik fel de szorosan ölel magához, mégis valami nem stimmel. A kabát alá nézve tudatosult bennem mi is van mire kipattantak a szemeim, és felsikítva elugrottam a fiú mellől, mire ő csak álmosan felém nézett.

- Mi van már? Hangos vagy...

- Hova lettek a ruháim és miért nincs rajtad felső?!- hebegtem vörös fejjel, miközben a takaróként funkcionáló kabáttal próbáltam takarni magam.

- Ki voltál hűlve mi mást kellett volna csinálnom?

- Nem tudom bármi mást.

- Nem tudom mit vársz még tőlem.

- Semmit, csak ezt vedd vissza.- dobtam neki a pólóját amit ő szemetforgatva magára vett. Még pár másodpercig gyönyörködhettem volna a kockás hasában de inkább eltakartam a szemeim. Mire visszanéztem részben sajnos részben nem, már rajta volt a felsője és vigyorogva pásztázott tekintetével amit nem értettem.- Most mi van?

- Te így szándékozol maradni? Mármint részemről ez tökéletesen megfelel de nem tudom te, hogy vagy vele.-mondta egy kaján vigyorral mire lenéztem és akkor tudatosult bennem, hogy egyszál melltartóban állok a fiúval szemben. A korábbinál még vörösebb színre váltva kaptam fel fénysebességgel a felsőmet míg ő jóízűen nevetett amit én egy szúrós pillantással díjaztam.

- Most mi a terv?- fordultam vissza felé mire ő felegyenesedett.

- Úgy tűnik az idő kitisztult, szóval vissza indulhatunk a többiekhez. A lábad, hogy van?

- Tökéletesen, szóval akár indulhatunk is. Tessék itt a kabátod.- nyújtottam felé, de ő visszatolta a kezem.

- Vedd fel én megleszek.

- Biztos vagy benne?

- Csak vedd fel, és gyere.- mondta majd elém térdelt amit nem értettem.

- Mondtam, hogy jól vagyok nem kell vinned.

- Jobban teszed ha felmászol, vagy itt hagylak.- mondta nyugodtan mire én szemetforgatva teljesítettem a kérését.

Úgy egy óráig bolyongtunk a hegyekben mire megtaláltuk a hotelt. Ez idő alatt Jungkook egy szót se szólt amit furcsálottam de nem tettem szóvá. Biztos csak fáradt.

- Úristen végre megvagytok.-ugrott nyakunkba Yuna a többiekkel mikor beléptünk az épületbe.- A szívrohamot hoztátok ránk már a hegyi mentőket akartuk a keresésetekre küldeni. Mit kerestél kint egyáltalán, hogy jutott eszedbe kimenni ilyen időben te hülye?

- Ne haragudj. De örülök, hogy jól vagy.- mondtam megkönyebbülve, mire a lány értetlenül nézett rám.

- Miről beszélsz? Miért ne lennék jól?

- Nem fontos.- öleltem mosolyogva magamhoz mire ő is csak elmosolyodott és hagyta a témát aminek külön örültem.

Miután mindenki megnyugodott elindultunk a szobánkba pakolni mivel sajnos ideje volt haza indulnunk. Élveztem ezt a kis kiruccanást habár nem éppen volt zökkenőmentes. Miután elköszöntünk Namjoon szüleitől a táskákat elkezdtük a kocsiba pakolni, már mindenki az indulásra várt és én is készültem beülni a kocsiba amikor meghallottam Félix kiáltását. Mosolyogva fordultam a fiú felé aki lihegve állt meg mellettem.