Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Ötvennegyedik Rész

- Köszönöm a segítséget Yuna. Cserébe majd meghívlak egy ebédre.- vettem át Minjit barátnőmtől mire ő fülemhez hajolt.

- Megtettétek?- suttogta mire elvörösödve ugrottam el mellőle.

- Yuna!

- Most mi van? Csak egy kérdés volt.- emelte maga elé védekezően kezeit.

Még váltottunk pár szót majd elbúcsúzva haza indultunk.
Mikor beléptünk az ajtón anya vidáman ugrott a nyakamba amit nem tudtam hova tenni. Mi ez a jó kedv? Oké hogy ingadozik de azért ez eléggé sokkoló változás a múlthetekhez képest.

- Jajj kicsim már azt hittem nem is jössz haza.

- Öhm hát látod itt vagyok. Felviszem Minjit.- húzódtam el majd felvittem húgom a szobájába. Az üveg csörömpölésre sóhajtva indultam a konyhába felkészülve a valószínűleg részeg anyámra.

- Muszáj már ilyenkor inni?- léptem be a konyhába de megdermedtem amikor megláttam. Most meg sír? Nem értem hogy hullámozhat ilyen intenzíven a hangulata.

- Ülj le beszélgessünk.- invitált az asztalhoz én pedig bólintva helyet foglaltam.

- Miről akarsz beszélni?- kérdeztem mire megrezzent a telefonja ő pedig lopva rá pillantott, de abban a pillanatban mintha az egész teste megfeszült volna. Szinte remegett. Hogy a dühtől vagy a félelemtől nem tudom, lehet mindkettőtől, mindenesetre fogalmam sincs mi történik. Az események követték egymást majd a következő percben már üvöltve vágta falhoz a készüléket ami egy nagy csattanással elsötétedve érte a földet.

- Mit művelsz? Nem tudok most újjat venni!- sóhajtottam mire ő a lábaim elé borult és sírva ölelte térdeim.- Anya mit ittál? Nem is helyesbítek. Mennyit ittál?

- Ígérd meg hogy nem hagysz magamra kérlek. Tudod hogy szeretlek.

- Elég érdekes módon adod a tudtomra.

- Csak ígérd meg. Szeretsz?

- Az anyám vagy és túl sokat ittál. Ideje felmenni a hálóba.- próbáltam lehámozni magamról de nem eresztett.

- Ne hagyd hogy elvegyen titeket tőlem! Ha elmész nem marad semmim!- remegett mire értetlenül néztem rá.

- Miről beszélsz? Ki akar elvenni?

- Vissza jön és elvisz! Ne hagyd hogy elvigyen!- remegett mire tudva hogy úgy se kapok választ felsegítettem majd a szobájába vonszoltam.

Miután letettem aludni anyámat-igen ironikus volt ez a mondat na mindegy- visszamentem a konyhába és felvettem a törött telefont. Remélem meglehet menteni mert most nincs pénzem újjat venni neki. Még őszintén nem is akarok.

Gondolataimból az én telefonom rezgése zökkentett ki mire sóhajtva húztam ki zsebemből.

- Halo?- szóltam bele unottan.

- Látom nagyon örülsz nekem.- nevetett Jungkook a vonal másik végén.

- Nem tudsz valakit aki ért a kütyükhöz?

- Miért mi a gond?

- Semmi csak anyám eltörte a telefonját és most teljesen meghalt. Nem reagál meg semmi.

- Akkor Yoongi az embered, ő ért ezekhez a vackokhoz majd beszélek vele.

- Köszönöm Nyuszkó.- engedtem ki bentragadt levegőm.

- Aggaszt valami?- kérdezte mire elmosolyodtam.

- Nem fontos. Hiányzol.

- Pár órája váltunk el. Tudom hogy oda vagy értem de ne legyél telhetetlen.- mondta mire elmosolyodtam.- Te is hiányzol de most inkább menj aludni. Reméltem hogy már alszol késő van.