Perfectly Wrong (Jungkook FF.) BEFEJEZETT

Harminchatodik Rész

- Köszönöm Nana.- motyogta félálomban Minji mire én, mosolyogva egy puszit nyomtam a fejebúbjára.

- Boldog Szülinapot kicsim álmodj szépeket.- mosolyogtam rá majd óvatosan simogatni kezdtem a haját.

Egy kicsit még bent maradtam vele majd amikor elaludt halkan kisurrantam a szobából és a sajátomba indultam.

Jungkookhoz egy szót se szóltam azóta mivel még nem volt időm feldolgozni ezt a sok információt ami percek alatt szakadt a nyakamba. Még mindig nem tudom elhinni hogy anyámmal tárgyalt a hátam mögött.

Idegesen sóhajtva nyúltam a kilincsemre de arra még egy kéz nyúlt majd éreztem ahogy egy test hátulról az enyémhez simul. Egy halk sóhajt eresztettem mikor megéreztem magamon az izmait de nem fordultam meg.

- Várj.

- Mégis mire?-kérdeztem unott hangon.

-Beszélnünk kell.

- Tudod mit ? Rendben beszéljünk. De gyere be nem akarom hogy felverjük Minjit. Most aludt el.- mondtam majd bementünk a szobába de továbbra se fordultam felé.

- Szóval?

- Mi szóval? A buli óta rám se nézel és tudni akarom miért.

- Hmmm lássuk csak nem is tudom. Talán azért mert titokban a hátam mögött felkerested az anyámat? Vagy azért mert a tudtom nélkül elvonóra küldted? Vagy mert a 2 hónapja nem látott anyámtól kell ezt megtudnom a kishúgom születésnapi buliján?! Nem is tudom Jungkook vajon melyik lehet a problémám?!

Jungkook POV

- Basszus! Naeun figyelj csak hallgass meg.- fordítottam magam felé de ő elhátrált.

- Elegem van a hazugságaidból! Pár hónapja még azt mondtad nem lesznek titkaink egymás előtt de megint itt vagyunk. Az is egy üres ígéret lett volna?

- Nem Naeun hidd el megvolt rá az okom.

- Nem érdekel. Egyáltalán miért érzed kötelességednek, hogy az életem összes hibáját megpróbáld kijavítani?-nézett rám mire szólni akartam de leintett- Tudod mit nem is érdekel. Tudtam, hogy az utóbbi hónapok túl szépek voltak hogy igazak legyenek...

- Naeun kérlek.

- Nem! Még nem fejeztem be! - gördült le egy könnycsepp az arcán mire megtorpantam.

- Egész végig csak szórakoztál velem ugye? Hogy nem vettem észre. Ezért voltál velem kedves és figyelmes? Ezért tartottál mindig közel magadhoz és ezért érted el hogy a bizalmamba fogadjalak, hogy szórakozhass?- szippogott mire halkan felé léptem és kezem közé fogtam az arcát.

- Engedj el! Nem élvezted eléggé így is hogy nevetségessé teszel?-mondta de én szorosabban tartottam és magamhoz húztam, amit ő nem nézett jó szemmel és próbált ellökni magától.

- Eressz el Jungkook! Most is csak szórakozol velem!

- Elég!- emeltem meg a hangom mire elhallgatott. Vettem egy mélylevegőt majd nyugodtabb hanggal folytattam, miközben ő sikeresen ellökött magától.

- Szerinted én szórakozom? Te tényleg ezt hiszed?

- Igen Jungkook ezt. Mégis mi másért tennéd ezt velem?-mondta miközben a háta a falba ütközött én pedig két karommal a feje mellé csaptam így elzártam a menekülési útját.

- Mi van ha nem szórakozom? Ha komoly vagyok.- kérdeztem mire nyelt egyet.

- Te sose vagy komoly.