I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

4

Jin SunMi

Többszőr is láttam már Bo-t a tévében, hisz első számú rajongója vagyok, de ahogy most látom élőben, mint egy büszke szülő gyermeke első anyák napi fellépésekor, csendben nyelem a könnyeimet.
Szerencsére az eredményhirdetés nem tart sokáig, és ahogy a ficsúr előre megjósolta, valóban első helyezett lett. Mivel nem láttam még táncolni, annak ellenére, hogy állítólag rendszeres fellépő, szerintem sokat adott a női szavazóknak azzal, hogy magát mutogatja. Persze nem akarom elítélni, lehet ő jó táncos, hisz nekem ezzel kapcsolatban vajmi kevés tapasztalatom van.
-SunMi! – repül a kitárt karjaimba Bo, amint meghallja hátulról, hogy Ennyi!
-Segítened kell! -csapok is a közepébe, miközben egymásba karolva megyünk vissza a sminkszobába.
-Mit tehetek pont én érted, Dongsaeng?
Persze, ha én kérek szívességet, akkor mindig valahogy éreztetti velem, hogy egy egész nappal idősebb.
-Szükségem lenne egy táncos kapcsolatra. - érdeklődve figyeli arcomat, miközben járatja agyát, hogy mire is akarok kilyukadni.
-Meg akarsz tanulni táncolni? SunMi! Emlékez, legutóbb is a kórházban kötöttél ki, amikor pompon lánynak jelentkeztél. Sajnálom, de semmi ritmus érzéked sincs.
-Yah! Most sértegetsz? – háborodok fel és egy pillanatra megtorpanok. Ekkor keményen nekem jön valaki hátulról.
-Hoppá! Bocsi! – vigyorog rám Jimin túlságosan közelről. – Ha tánctanárt keresel, akkor ne menj messzire. Szívesen megtanítok neked mindent, amit tudni érdemes a páros táncokról. – félreérthetetlenül kacsint egyet, majd minden további szó nélkül kikerül és besétál az öltözőbe.
-Ez komoly?! - akadok ki és nézek a mellettem álló fejét csóváló lányra.
-Hagyd, ez még nem is volt annyira egyértelmű felajánlás. Volt ennél rosszabb is.
-Hogy bírod elviselni? -karolok ismét barátnőmbe, és a kávéautomaták felé kezdem húzni. Tizennégy órája talpon vagyok, szükségem van koffeinre.
-Hát tudod, hónapok óta ismerem. És néha elég mulatságos, ahogy fényezi magát. Néha meg tud cukin is viselkedni.
-Bo, ugye nem...-dobok egy kis aprót a gépbe, és türelmetlenül várom, hogy a kávénak csúfolt lötty kijöjjön a műanyag pohárba.
-Jesszus, dehogyis! – kacag fel. Kezét a szája elé teszi, úgy pirul el.
Bo-nak tetszik ez a ficsúr!
-Túlságosan is megismertem a hónapok alatt a nőzési szokásait, ahhoz, hogy még véletlenül se akarjak hozzá vonzódni. Sűrűbben váltogatja a nőit, mint más a fogkeféjét. Pfuj, isten ments!
-Aha. Ha te mondod.
Fintorogva hajtom le egy húzásra a barnás vizet, és közben pörgettem agyamban a lehetséges kimenetelét annak, amit most Bo-tól fogok kérdezni.
-Látom rajtad, hogy valami gondolkodsz. - veszi ki finoman a műanyag poharat a fogaim közül, amit gondolkodás közben rágcsáltam. Szájját elhúzva, undorodva dobja a szemetesbe, és nagy barna szemeit rám függeszti. Olyan régóta ismerjük egymást, hogy a vesémbe lát.
-Oké. Segítened kell ebben a mostani ügyben. -kezdek neki annak, amiért tulajdonképpen idejöttem
-Én? Hogyan tudnék egy nyomozásban segíteni? Valamelyik kollégám átment a piroson? – vigyorog rám, amit pár pillanat múlva el is tüntet a szája széléről, mert látja rajtam, hogy ez egy komolyabb esett lesz.
-Nem Bo, ez nem sima ügy – közelebb hajolok hozzá és a füllébe suttogok – Gyilkosság!
-Uram Jézus! - kiált fel – Egy igazi halottal és gyilkossal?
-Szerinted? - húzom fel a szemöldököm a buta kérdést hallva.
-De hogy tudnék én ebben segíteni?
-Mindenképp maradjon köztünk. - sűrű bólogatásba kezd és jobb kezét még a szívére is teszi -Röviden, egy fiatal fiút megfojtottak. És a nyomok egy illegális táncversenyhez vezetek.
-Hogy lehet egy táncverseny illegális. – pont úgy gondolkodik, mint én.
-Nem az a lényeg. Ahhoz, hogy ki tudjam deríteni, be kell jutnom egy ilyen versenyre.
-Mint résztvevő?
-Dehogyis! – nevetek fel a képtelen gondolaton - Ránézésre is látszik rajtam, hogy nem vagyok táncos. De mondjuk, mint néző! Ott lenne esélyem. Természetesen teljesen inkognitóban kell bejutnom. Azért kérem a te segít...
-Jimin! – szakít félbe.
-Hogy jön ide az a bájgúnár? – meredek rá.
-Hallottam róla egy pletykát, nem tudom, mennyire igaz, de mintha szokott volna fellépni ilyen rendezvényeken is.
Végül is elképzelhető. Amennyire öntelt, szinte biztos vagyok abban, hogy a tv általi rivalda fény neki kevés.
-Biztos vagy benne? - kérek megerősítést.
-Pletyka, de szerintem igaz. Néha szokott is dicsekedni sejtelmesen, hogy ő nem csak ezeken a műsorokban lép fel, hanem máshol is, ahol hasonlóan sikeres.
-Akkor esélyes, hogy igaza. – gondolkodom el hangosan - Bo, azt hiszen ő lesz az emberem. Valahogy a közelébe kell férkőzőm. Ugye nem mondtad neki, hogy rendőr vagyok?
-Dehogyis! – háborodik fel - Miért, szerinted lehet akár ő is a tettes? – kérdi félénken, és azonnal az öltözőjük felé pillant.
-Nem hiszem. Olyan típus, aki nem piszkítaná be a kezét ilyennel. – legyintek lemondóan.
-Akkor jó. -  teszi szívére a kezét, de azért a kétkedés apró lángja még a szemében ég – Ha közelebb akarsz kerülni hozzá, nem túl feltűnően, akkor...- nyúl a blúzomhoz és a melltartóm aljáig kigombolja, majd a kontyomat kibontva kicsit megrázza a hajamat. - Akkor kicsit szexisebben kell kinézned. Pont így.
-Bo, ezt te se gondoltad komolyan?! - gombolnám vissza gombokat, de kezét ráteszi az enyémre, ezzel megállítva a mozdulatsorban. Mélyen a szemembe néz, és úgy kérdezz vissza.
-SunMi! Bízol bennem? – bólintok - Akkor most így sétálj be hozzá, és hidd el, minden titkot el fog árulni.
-De...de...ugye nem kell... vele....
-Nyugi, arra nem kerülhet sor. Ott leszek, amikor kell, hogy megállítsam. Fél tőlem! - vigyorodik el és felemeli az öklét – Plusz, ha jól láttam, akkor nálad a fegyver. Majd leütöd vele, ha már nagyon nem bírsz vele.  – kacsint, majd nagyot lök rajtam az ajtó felé.
Nagyot nyelek. Hiába vagyok a munkában magabiztos, és van fekete övem, de ha csábításról van szó, akkor nagyon béna tudok lenni.