I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

17

J-Hope:

Egy hét! Kibaszott egy hét telt el, és a telefonomon egy rohadt üzenetet sem jelzett, ami Jin nyomozótól jött volna!

Dühösen dobom az ágyam végébe az áruló kütyüt, ami képtelen felvillanni, és apró mosolyt csalni az arcomra. Már rég bent kellene lennem az irodában, de mivel hajnali négykor jöttem haza onnan, úgy gondolom megérdemelek még egy kis pihenést. Nem, mintha egy óránál többet sikerült volna aludnom. Annak is az lett a következménye, hogy hideg zuhanyt kellett vennem, mert természetesen SunMi-val sikerült egy ruháktól mentes, de annál több sóhajjal kevert álmot álmodnom, ami a mostanában nem használt farkamnak kicsit sem tett jót.
-Bassza! Mikor verem már ki a fejemből és farkamból azt a nőt? – vergődők az ágyon, mint egy öt éves gyerek, aki nem akar már oviba menni, mert ő már nagy fiú, és inkább az iskolát venné célba.
-Nevetséges vagy. – lép be hangtalanul YoonGi – Ha így vergődsz, akkor a tapasz, amit feltettem, nem fog segíteni.
-Faszomat a tapaszodba!  - fordítok hátat neki durcásan. Fenekem átvetem a plédet, de közben vigyázok, hogy a combomat és a vádlimat ne takarja semmi. A legutóbbi táncpróbán meghúztam a combom hátsó részét és persze a térdem alatti izmot is. YoonGi két napja jár hozzám minden reggel és lát el különböző gyógyszerekkel és tapaszokkal. Sajnos a görcs nagyon makacs, és nem akar arrébb menni, úgy a balfenéken, és nálam ragadt azóta is. Még szerencse, hogy semmilyen hivatalos megjelenés nincs betervezve erre a hétre. Mert úgy megyek, mint egy fosó galamb, akit a társa hátulról, még jó meg is baszott.
-Miért nem hívod fel? – tépi le az elhasznált ragacsot a lábamról, nem kevés szőrt magával rántva – Csak hívd fel, dugd meg, és akkor kiderül, hogy nem is annyira jó csaj.
-YoonGi, te ezt nem érted! Őt nem lehet csak úgy megdugni!
-Miért? – teszi fel az egy milliós kérdést, miközben a szőrtelenített területre simítja a következő, büdös kínzócsíkot.
-NamJoon miatt.
-Hogy érted? Neki aztán mi köze van hozzá?
-Nem láttad? Jah, persze, nem voltál ott. A táncversenyen, úgy ölelgette, és védte tőlem, mintha én lennék Casanova, aki csak egy menetre akarja kölcsön kérni, majd teljesen kiszipolyozva visszadobja, szétdugott, megalázott testét.
-Elég képletes vagy mostanság. – csap a fenekemre – De, hisz csak egy menetre kell, nem?
-Bárcsak tudnám…
-Én végeztem. Hagytam a konyhában még fájdalomcsillapítót, de ez az utolsó! Ne edd marékszámra.
-Altatód nincs? – ülök fel, és az ágy szélén lelógatom megkínzott végtagjaimat. Az ingyenes és nem kért szőrtelenítés, csak még jobban ront az amúgy is pocsék hangulatomon.
-Neked? Nincs!
-Haver! – lépek le, de azonnal felsziszenek, mert az aprócska kis görcsök visszatértek, és újra elkezdték nyomorgatni az izmaimat.
-Keres magadnak egy alkalmi partnert, dugd meg és aludj. Ezt tudom neked felírni receptre. De tudod mit? Szerintem az alvászavar és a görcsök is csak agyadban vannak. Hívd fel SeokJin-t. Hátha Ő tud segíteni.
-Még mindig ugyan ott rendel?
-Tudod, hogy túl lusta ahhoz, hogy elköltözzön. Na, mentem! Csá! – int hátra fele, majd pár másodperc múlva hallom, ahogy a bejárati ajtó is csapódik mögötte.

Jin SunMi:

Ma beszélek Jimin-nel.

-SunMi, ezt láttad már? – lép mellém NamJoon. Kezében a szokásos barna aktát leteszi elém -Most küldte át a halottkém. A lánc, amivel megfojtották, nem csak ezüstöt, de aranyat is tartalmazott. Érted ezt?
-Nem igazán szokták keverni az aranyat az ezüsttel. Mutasd csak! – hajolok közelebb az aktához, és próbálom értelmezni a látottakat.
A sebben talált idegen anyag, ezüst és fehérarany keveréke. A seb mellett található finom szemcsés por alapozó. A márkája Baek kozmetika.
-Mi van? Te ezt érted?
-SunMi? Lehetséges, hogy az elkövető lány?
-Hogyan tudna leteperni egy lány két erős férfit? Amúgy meg, manapság férfiak is használnak alapozót.
-Azért én nem zárnám ki a női elkövetőt sem.
Órámra pillantva látom, hogy hamarosan kezdődik a tv show, így gyorsan összecsapom az aktát, és az asztalomon elkezdek pakolászni.
-Elmegyünk inni egy sört ma este? – ül az asztal sarkára NamJoon. Édesen mosolyog rám, ami megdobogtatja a szívemet, és felnyomja a pulzusomat is.