Jin Sun Mi egy frissen diplomázott, feltörekvő nyomozó Szöul külkerületében. Rangját kemény, kitartó munkával érte el. A nála idősebbek persze rossz szemmel nézik a kapitányságon, hogy a feltörekvő fiatal lány minden legkisebb bűnügyre ugrik, és meg...
Valami még hiányzik. Egy darabka a kirakósból, ami miatt nem tudunk tovább nyomozni.
Ütemesen ütögetem ideiglenes irodai asztalom szélét és lehunyt szemmel pörgetem magam előtt a helyszínelési, boncolási és nyomozati jegyzőkönyveket.
A tényleges első áldozat egy lány volt, akit még nem sikerült azonosítani. Az elkövetési módja ugyan az, mint a másik két áldozatnál, fojtás, vállak kificamítása és a térdkalács eltörése. De a teste nem volt beállítva, mint a többieknél, egyszerűen a kukába volt dobva. Miért? Talán mivel ez volt az első áldozata, nem foglalkozott azzal, hogy közszemlére is kitegye? Úgyis hamar megtalálják? De mivel nem történt semmi, ezért gyilkolt tovább? Talán azt hitte, előbb megtalálják?
A második és a harmadik áldozat egyértelműen egy közösségből származik, méghozzá a táncosok közül. De ők meg férfiak. Az első lány volt. Miért váltott nemet? Egy lányt könnyebb elkapni, akkor meg miért váltott? A sorozatgyilkosok általában maradni szoktak egy áldozat típusnál. De őt ez nem érdekli.
Lehetséges, hogy az ismeretlen lány is a táncosokhoz tartozott?
-Sung tizedes, egy pillanatra! – nyitom ki a szememet és az első embert, aki felém tart leszólítom – Ha jól tudom, Ön is a mostani gyilkosságokon dolgozik…
-A balerina gyilkosra gondol? Igen, én is be segítek. – áll meg mellettem.
-Balerina gyilkos? Már el is nevezték? – vonom fel a szemöldökömet.
-Nem hallotta még? A sajtó valahonnan kiszimatolta és elnevezték Balerina gyilkosnak.
-Akkor ezért olyan zabos a kapitány. – pillantok a zárt ajtó felé, ahonnan még a késői óra ellenére is világosság szűrődik ki.
-Minden bizonnyal. De gondolom valamire meg akart kérni…
-Ööö…igen. Nos, az ismeretlen áldozattal kapcsolatban lenne egy feltevésem, és ebben kérem a segítségét. Kellene egy rajzoló. Aki lerajzolná, vagyis felismerhetővé tenné azt a szegény lányt. Szeretném körbe mutogatni a képét.
-Nos, elvileg már készen kell lennie a képnek. Jin nyomozó már kérte egy rajzoló segítségét. Talán nála érdeklődjön, hátha neki már meg van. – dönti oldalra a fejét és bájosan rám mosolyog.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Szép szabályos arcát nézve rá kell jönnöm, hogy Sung tizedes, bár elrejti bájait az egyenruha alá, igazán szép lány. Magas, vékony, és ott formás, ahol lennie kell. Arca szinte a tökéletes, koreai ideálnak megfelelő, hiszen szív alakú, hófehér és semmi hiba nincs a bőrén. Nagyon finom, szinte alig látható sminket visel minden nap, ezzel kiemelve természetes szépségét. Ahogy végig mérem finom nőies alakját az asztallapomra ül és kezét felemelve finoman az arcomra helyezi tenyerét.
-Kim nyomozó, maga igen csak feldobja az itteni férfi állomány átlagát, de el kell keserítenem. Bármennyire is vonzó férfi, az én ízlésemnek, hogy is mondjam…túl férfi. Ne rajtam legeltesse a szemét, hanem azon, aki évek óta oda van magáért, csak valamiért vagy még nem vette észre, vagy nem akarja észre venni. – előre hajol és egy lágy csókot hagy az ajkaimon. Mosolyogva hajol vissza, majd az asztalról felállva folytatja az útját az eredeti célja felé, mielőtt megállítottam volna. Vigyorogva nézek utána, és fejemet megrázom, ahogy hátra pillant, majd játékosan megrázza csípőjét és kacsint egyet.
Kár, pedig nagyon gyönyörű nő!
Ahogy visszafordulok a monitorom felé, felvillan a telefonom. A kijelzőre pillantva látom, hogy SunMi írt, így gyorsan felkapom és elolvasom az üzenetet.
SunMi: Ma este megint lesz verseny.
Joonie: A segítségem kell?
SunMi: Van egy fantom képem az ismeretlen lányról. Körbe szeretnék kérdezni a versenyen…
Joonie: …hátha valaki felismeri, mert ő is oda tartozott.
SunMi: Honnan?
Joonie: Úgy tűnik egyre jár az agyunk. Mikor és hol?
SunMi: Moonsung középiskola, este 10.
Joonie: Ott leszek.
