I really just..(J-Hope ff)(ÁTÍRÁS ALATT)

5

Jin SunMin:

Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet titokban olyan helyen járni, ahova a munkámból kifolyólag soha nem tehettem be a lábamat, mert azonnal feltűnést keltettem volna, mint a vadászó gepárd a legelésző gazellák közt.

-Beépülés? Kizárt! Nincs semmi tapasztalatod. Erősítés nélkül? Jin nyomozó, neked tényleg elment az eszed? - kiált rám Bang kapitány. -Nem engedélyezem!

-Uram, minden tisztelettel. Nem az engedélyéért jöttem. Mindenképp találkozni fogok velük. Csak azért jöttem, hogy tájékoztassam ügy jelenlegi állásáról, és hogy az elkövetkező napokban, nem sokat leszek az irodában. - sziszegem összeszorított fogakkal. Nem csak én akarok innen elmenni, ők is ezt akarják! 

Mielőbb meg akarnak tőlem szabadulni, akkor mi a faszért kötözködik most itt a lustaság mintapéldánya?-

Jin nyomozó! - kiabál rám most már igazán dühösen tiszteletlenségem miatt. Dübörgő hangja egy pillanatra megrettent, de igyekszem ezt az arcomon nem kimutatni. Idegesen pattan fel kapitányi székéből és az asztalt megkerülve közvetlenül az arcom előtt áll meg. Ösztönösen vigyázba vágom magam, testemet megfeszítem, kinyújtott kezemet az oldalamhoz szorítom, és szememet egy távoli pontra szegezem, ami most Bang kapitány szeme köze.Dühtől eltorzult arccal vizsgálja rezdüléseimet, de én már nagyon régóta képes vagyok pókerarccal a semmibe meredni, akár órákig. 

Egy év az amerikai haditengerészetnél, mint kadét, sok mindenre megtanított. Leginkább arra, hogy mindig minden helyzetben neked tökéletesen érzelemmentesnek kell lenned. Mert, ha egy kicsit látszódik a gyengeséged, az ellenség ezt azonnal kihasználja. Pont, mint tegnap este Jimin!

-Jin nyomozó. - most már sokkal lágyabban ejti ki a nevemet. Talán félt valamitől? - Miért csinálod ezt velem? 

-Uram, nem értem mire gondol? - nézek vele továbbra is farkasszemet. Megadóan sóhajt egyet, majd, mint aki beletörődött a sorsába, meghajlott háttal visszasétál a székéhez, amibe hangosan bele zuttyan.

Nyertem!

-Oké, rendben. Biztos vagy benne, hogy köztük lesz a gyilkos? - int a kezével, hogy üljek le vele szembe. Készségesen enyhítek testem feszességén, majd lazán leülök. Mostantól kötetlen baráti beszélgetésre számítok.

-Igen, Uram! Tegnap egész nap az aktát tanulmányoztam, illetve utána néztem egy-két lehetséges gyanúsítottnak is. Egyenlőre csak ember tűnik ki mind közül, és őt kell valahogy becserkésznem.

-És miért nem lehet behozatni a kapitányságra és itt kihallgatni? Erre adj választ, Jin nyomozó? - könyököl az asztallapra. Összekulcsolt ujjaira teszi az állát és kíváncsian pislog rám vastag fekete kerestess szemüvege mögül.

-Uram, ez egy zárt közösség. Semmit nem fognak mondani, ha berángatjuk őket. Attól jobban félnek, hogy letartoztatásra kerülnek a táncversenyek miatt, mint a gyilkosság miatt.

-Említetted, hogy van gyanúsítottad. Akkor hozasd be őt.

-Megtenném, de lehetetlen!Csodálkozva kapja fel a tekintetét. Kezeit leveszi az asztalról és kényelmesen hátradől a kipárnázott székben.

-Gazdag kölyök?

-Nem Uram. A helyzet az, hogy aki szerintem az elkövető lehet, senki sem ismeri személyesen.

-Hogy mi? Szellem vagy mi? - akad ki. Bár ugyan próbál nyugodt maradni, elég komoly erőfeszítéseket tesz. Ha nem lenne önkontrollja, valószínűleg röhögve dobott volna már ki az irodájából az előbbi mondatom miatt.